2016.10.08
A mai első olvasmány Elizeus egyik legismertebb csodájáról számol be. A történetből csak egy részletet hallottunk. Elizeus Námánt, az arámi király hadvezérét gyógyítja meg. Ki volt ez a leprás ember? Abban az időben Damaszkusz és Szamaria egymással nem csak versengő, hanem egyenesen ellenséges királyi székhelyek voltak, és Elizeus korában egyre inkább felülkerekedett az arámi királyság. Isten embere, Elizeus az ellenséges tábornak nem jelentéktelen szereplőjét tisztítja meg leprájától. Gyógyulását több szereplő előmozdítja. Ezek közül az első az izraelita kislány, akit a portyázó arámi seregek Izraelből raboltak el. Meglepő, hogy ez a szolgaságban tartott lány urának betegségét szívén viseli (2Kir 5,3). Vajon miért aggódik ura egészségéért? Lehet önös érdek is, előnyt remélt önmagának, ha urának egészségéért valamit tehet. De inkább önzetlenségre gondolunk, amit új otthonának emberei váltottak ki benne, Námán és felesége. Ennek az utóbbinak állt a szolgálatában. Námán nevének jelentése: igaz, helyes, szép.1 A végzetes betegségben szenvedő főszereplő ennek a névnek méltó viselője. Becsületes és kedves magatartása segítőkészséget generált az ellenséges országból elrabolt kislányban. A hadvezér és felesége emberszámba vehette szolgáikat. Ezzel lehetővé tették, hogy maguk a szolgák és köztük az izraeli kislány emberszeretően viselkedjék, aggódjék ura betegsége miatt. A kilátástalan helyzet pedig odafigyelő emberré tette Námánt és feleségét. Így megnyílik az út, amelynek végén a hadvezér meggyógyul leprájából.
Az első akadály ezen az úton Izrael királya, aki csak provokációnak tartja a damaszkuszi király levélben hozzá intézett kérését (vö 2Kir 5,6). A király nem tud arról, hogy Szamáriában van próféta, aki által maga Isten tesz nagy csodákat. Leprától való megtisztulásának következő akadálya maga a leprás Námán. Konkrét elvárásai vannak Isten emberével szemben. Csalódott, hiszen még csak szemügyre sem vette a pácienst, csak üzent neki: „Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, és fölépül a tested, tiszta leszel!” (2Kir 5,10). Szolgái unszolására mégis beleegyezik és megtisztul. Bőre olyanná lesz, mint a kisgyermek teste. Hite meg olyan, mint Isten igazi gyermekeié. Rádöbben arra, hogy egyedül Izrael Istene az Úr halál és élet felett. Azok a bálványistenek, akiket Damaszkuszban tisztelnek, tehetetlenek a halál előízét terjesztő betegséggel szemben.
Elizeus nem fogad el semmit a gyógyításért hálaként előkészített elképesztően nagy mennyiségű és elkápráztató ajándékokból. Pedig Elizeus és környezete, különösen a prófétatanítványok igencsak nagy ínség közepette tengették mindennapjaikat. Isten embere gyakran elfogadja az emberek anyagi támogatását. A sunemi előkelő asszony gondoskodik szállásáról és ételéről (vö. 2Kir 4,8–10). Egy másik meg nem nevezett ember pedig 20 árpakenyeret visz Elizeusnak (vö. 2Kir 4,42–44). Most azonban nem fogadja el a leprájától megtisztult gazdag idegentől az adományt. Sőt esküt is tesz: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, akinek szolgálatában állok: nem fogadok el semmit”. Az ajándék visszautasításával rávilágít arra, hogy nem Elizeus, hanem maga Isten gyógyította meg. Ezért nem fogad el fizetséget, hálapénzt.
Námán nemcsak a leprájától, hanem téves vallásától is megtisztult. Ettől kezdődően ő is csak Izrael Istenét tekinti az egész világ Urának: „Nincsen Isten az egész földön, csak Izraelben”. Talán megmosolyogtat az, ahogyan Námán az egyetlen Istent szeretné szolgálni. A próféta engedélyével földet akar vinni, abból a földből, aminek igazi tulajdonosa az Isten. Korábban még a Jordán vizéről is megvetően beszélt, most a közönséges földet nagy kincsnek tartja. Ettől kezdődően csak az Úrnak szolgál.
Elizeus csodatette az üdvtörténet legmagasabb tekintélyétől, Jézustól kap hitelesítést.2 „Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Námán.”3 (Lk 4,27) A mai evangélium beszámolója szerint Jézus tíz leprást gyógyít meg. Ám közülük csak egy gyógyul meg teljesen, a szamariai ember. Mind az ószövetségi olvasmány, mind az evangélium rávilágít arra, hogy aki Isten szolgálatában él, annál nincs akadálya még annak sem, hogy idegeneknek közvetítsék Isten jóságos tetteit. És mi? Elég közel állunk Istenhez, hogy Elizeushoz és Jézushoz hasonlóan átlépjük az ellenségeskedés határvonalait? Az idegenben, aki segítségünkre szorul, csak ellenséget vagy a bajba jutott embert is látjuk?
1 vö. Hobbs, T. R.: 2 Kings. Dallas: Word, Incorporated, 2002 (Word Biblical Commentary 13), S. 62.
2 vö. Idem, 69.
3 A szír Naamán megegyezik az arámi Námánnal. Az Úr Jézus azért beszél szírről, mert az ő korában már Szíriának nevezték az a területet, ahol Damaszkusz állt mint regionális főváros. A személynév magyar írásának két különböző formája azzal magyarázandó, hogy a Námán a Héber Bibliát, míg az Újszövetség a Septuaginta (görög) fordítását türközi.
Oláh Zoltán, Vasárnap, 41. szám