Ha mélyre szeretnénk evezni, több időt odaszánni - érdemes ezt a három estés elcsendesedés-sorozatot megszervezni. Akár nem csak ifiknek - hanem egész plébániaközösségeknek is. Életre szóló üzenetek érlelődhetnek a szívekben.
Minden este szükséges legalább másfél óra, s néhány eszköz, amit elő kell készíteni.
Első este: NAGYCSÜTÖRTÖK
Az egész estét a közös beszélgetés/együtt cselekvés határozza meg!
Előkészületek a csoportvezetőnek: Milyen szerepet játszanak a tárgyak az életünkben? Vannak használati tárgyak, vannak szimbolikus tárgyak. Van, amiről mindenkinek ugyanaz jut az eszébe. Ezért az legyen az előkészítés, hogy előre hirdessük ki: Mindenki hozzon magával valamilyen tárgyat, ami őt a nagyhétre emlékezteti. Ezeket tegyék egy asztalra, középre. Legyen mindenkinél Biblia!
Kezdjük énekléssel - zarándok zsoltárral, vagy zsoltárfeldolgozással. Majd valaki imádkozzon mindenki nevében az együttlétért.
Mindenki mutassa be a tárgyat, amit hozott, s mondja el, hogy mit jelent neki a nagyhét ezen a tárgyon keresztül! Fontos, hogy csak az beszéljen, aki a tárgyat hozta. (Ha valaki nem hozott - a végén mondja el, tárgyak nélkül)
Majd olvassuk fel valamelyik evangéliumból a nagycsütörtöki eseményeket: Mt 26 / Mk 14 / Lk 22 / Jn 18-19 fejezetekből. Beszélgessünk róla, hogy kinek mi a legfurcsább a történetben! És miért...
A csoportvezető készítsen elő egy lavórt és törülközőt. Kérdezze meg:
- Ki gondolt már arra, hogy szeretné, ha Jézus megmosta volna a lábát?
- Ki gondolt arra, hogy milyen lehet ott térdelni valaki előtt a lábát mosva?
- Mi ennek a cselekvésnek a jelentősége?
- Miért épp ekkor teszi ezt Jézus?
- Mit ért ebből Péter apostol?
- Mi történne, ha most mindenki valaki másnak megmosná a lábát? Mit jelentene ez?
- Van-e szükségünk erre ma is?
Fontos tudnunk, hogy ebben az evangéliumban ez az eucharisztia alapításának bevezetése. Másik evangéliumban ez a történet nem szerepel. A lábmosás szolga-feladat. Alázatot kíván. Egy „nagyobb" megmoshatja egy „kisebbét". Nagyon lényeges, hogy nem az dönt, aki szeretné, hogy megmossák a lábát, hanem az aki maga szeretné megmosni valaki másnak! Jézus szavai erre felhatalmazást adnak: Jn 13,14
Különleges alkalom lehet, ha erre néhányan rászánják magukat - s valóságosan megtörténik a lábmosás. Figyelmeztetés: semmiképpen se legyen kötelező, sem automatikusan elvárt! Mindenki szabadon dönthesse el, hogy részt vállal-e benne. Ha valaki szeretné megmosni egy másiknak a lábát - a másik ne utasítsa el, beszéljenek róla pár szóban (egymás között).
A többiek énekkel kísérjék az eseményeket!
Imaközösséggel és áldással zárjuk az alkalmat!
Második este: NAGYPÉNTEK
Az egész estét az ének, a közös éneklés határozza meg!
Előkészületek a csoportvezetőnek: Állítsunk a középre egy embermagasságú keresztet. Elé egy asztalra egy nyitott Bibliát, s rá egy töviskoszorút. Ha lehetséges kevés fényforrás világítson a teremben. Készítsünk mindenkinek Énekeskönyvet és jézus hét szavát a kereszten énekeljük sorra. Minden olyan versszak után álljunk meg, amelyben Jézus egyik kereszten mondott szava szerepelt.
Olvassuk fel ezeket a Bibliából is. És mind után maradjunk egy kicsit csendben. Majd mindenki fogalmazza meg magában, hogy mit jelent neki a KERESZT (mindenki csak egy mondatot mondjon)
Imádkozzunk közösen azokért, akik a családunkban, a környezetünkben, barátaink, ellenségeink közül még nem ismerik a kereszt üzenetét - hogy el tudjuk nekik mondani hitelesen, hogy megismerjék a Megváltót.
Majd készítsük el a következő asztaldíszt!
Hozzávalók: egy tál föld, egy marék búzamag (vagy fűmag), néhány törött bot, madzag (rafia)
A tál földbe vessük el a magokat és öntözzük meg! Készítsük el a három keresztet és szúrjuk a földbe!
Állítsuk a Biblia mellé, majd valaki olvassa fel: Jn 12,24-33
(Ha minden nap valaki megöntözi, 3 nap alatt kizöldül! Odatehetjük húsvét ünnepén a templomba is egy asztalra, pl. a kijárathoz! Írjuk mellé az igét és ez a kép maradjon meg mindenkinek, amikor kilép a templomból!)
Énekkel, imádsággal zárjuk az alkalmat!
Harmadik nap: NAGYSZOMBAT
Az egész estét a csend határozza meg!
Előkészületek a csoportvezetőnek: sok-sok mécsest készítsünk a terembe, minden pontjára: asztalra, földre csoportosan, hogy melléjük lehessen ülni egy-egy székre. Annyi szék legyen csak, ahány ember részt vesz az alkalmon. Néhány helyre tegyünk gyufát is. Olyan időpontban gyűljünk össze, amikor még valamennyire világos van, de fontos, hogy az alkalom egy része teljes sötétben menjen végbe! Ne gyújtsunk semmilyen lámpát/neont, stb.
Egy asztalon egyetlen szál gyertya világítson, amikor érkeznek sorra a fiatalok. S ahogy érkeznek, mindenki csendesedjen el, s némán üljön le valamelyik székre. Amikor mindenki megérkezett, együtt énekeljük egy Szentlélek-hívó éneket, többször, közben felolvasva a következő szentírási részeket:
- a Jn 15 verseit, kisebb hallgatásokkal.
- a Jn 17 verseit, szintén meg megállva.
- az 1 Pt 3,18 - 4,11 verseit szintén csendekkel.
Teljes csendben és teljes sötétben üljünk néhány percig. Majd kérdezze meg a csoportvezető:
- Féltek?
- Mitől félünk?
- Van mélyebb a pokolnál?
- Van sötétebb, reménytelenebb hely a pokolnál?
És Krisztus odáig is lement értünk! Krisztus a poklokig szállt le az emberek lelkéért. NINCS MITŐL, KITŐL FÉLNÜNK! „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." 2 Tim 1,7
Mindenki gyújtsa meg hát az erő, a szeretet és a józanság lángjait a mellette lévő mécsesek formájában!
Majd a sok mécses fényében nézzünk egymásra, s mindenki mondjon el egy tapasztalatot saját életének sötétségéből, ahol Isten jelenléte, vigasztalása életre váltotta a halál, a szenvedés, az elveszettség félelmét!
Ha lehet, mindenki kapjon szót! Bátorítsuk egymást igékkel és énekekkel közben!
Majd imaközösséggel és áldással zárjunk!
(FORRÁS: http://honlap.parokia.hu/lap/ifikaptar/hir/mutat/6348/)