Erzsébetbánya

Isteni Irgalmasság és Pietrelcinai Szent Pio, plébánia
Elérhetőség
Postacím: 437025 – Băiuţ, str. Principală, nr. 320., jud. Maramureş
Tel: 0262-380.066

Szolgálatot teljesít:

Ft. Csiszér Imre, plébános

Erzsébetbányán az egyházközség története szorosan összefügg a bányászattal, vagyis annak a 24 bányászcsaládnak a betelepülésével kezdődik, akik a 18. század második felében ideköltöztek a szomszédos Kapnikbányáról. A bányáról és bányászatról már 1315-ben említés történik, és annak ellenére, hogy szinte folyamatos a bányászat, a lendületet, amely a település kialakulásához is vezetett, Kutscherfeld Ignác 1785-ben történt bányaigazgatói kinevezése hozta. Addig az idetelepedettek lelkipásztori ellátását részben a nemesbudafalvi görög katolikus pap biztosította, részben pedig a kapnikbányai plébános. Az itt élők 1769-ban építettek egy kis fakápolnát a görög katolikusokkal együtt, majd 1787-ben P. Geld Anzelm OFM személyében önálló lelkipásztort kaptak, és ekkor alakult meg az önálló plébánia. A közösen épített fakápolna 1814. december 20-án leégett, ekkor a két felekezet külön  templom építésére szánta el magát, amely anyagiak hiányában nem valósulhatott meg. Ezért a római  katolikus hívek betársultak a már elkezdett, de anyagiak hiánya miatt elakadt görög katolikus templom építésébe, azzal a kikötéssel, hogy azt római rítusban rendezik be. A kőből épült közös templomot a római katolikusok 1816-ban a Szentháromság tiszteletére szentelték fel, míg a görög katolikusok 1820-ban Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. Ezt a templomot közösen használták 1948-ig az itt élő római és görög rítushoz tartozó hívek. A görög katolikusok 1948-ban papjukkal együtt ortodoxok lettek, így a római katolikusok 2008. szeptember 21-ig, az Isteni Irgalmasság tiszteletére épített új templom felszenteléséig (az ötödik próbálkozás) az ortodoxokkal felváltva használták. Az új templom felszentelése után az addigi közös templom az ortodoxok használatában maradt.

Lélekszám: 642
Örökös szentségimádási nap: szeptember 01.