Kiskapuson a 14. században már volt plébános és templom. A reformáció idején azonban lutheránusok lettek, mivel a környéken szászok laktak. Az 1760-as években sokan visszatértek a katolikus hitre, és próbálták a templomot is visszavenni, de a kiszálló vegyes bizottság a lutheránusoknak ítélte a templomot. Ezért 1779-ben új templomot építettek, azóta van katolikus plébánia Kiskapuson. Ekkor Kiskapus fi liái voltak: Bólya, Mihályfalva, Hidegvíz, Nagysejk, Kissejk, Csicsóholdvilág, Egérbegy, Asszonyfalva, Baromlaka, Martontelke, Kisekemező és Keszlér.
A múlt század elején fellendült a hitélet, megalakult a rózsafüzér-társulat, a legényegylet, de a század végére ezek a hitbuzgalmi társulatok megszűntek. A múlt század derekán alakult gyárak idevonzották a székely falvakból a családokat, ami gyarapította a hívek számát. Nyomasztó jelenség az itt élő emberek életében a „jólét” utóterméke: a korom. Az emberek nehezen viselték az egészségtelen légkört, a század végén sokan elvándoroltak.
Mikeszásza: 1309-ben már temploma volt. A hívek a reformáció idején itt is lutheránusok lettek. II. József idejében a templom nagy vita árán visszakerült a katolikusok birtokába. A vitát úgy oldották meg, hogy a szentélyt a katolikusok használták, a kórusrészt pedig a reformátusok. A hajórészt lebontották, és abból befalazták a felek a saját részüket. A templom mellett a plébániaépületben lakott a harangozó, míg a hívek lelkigondozásáról a hosszúaszói plébános gondoskodott 1782-től. Az anyagi dolgok és a templom fenntartása az akkori döntés értelmében a mikeszászi hívek kötelessége volt. Az államosítás alkalmával elvették a plébániát és a templom cintermét. 1950-ben Hosszúaszó megszűnt önálló plébánia lenni. Akkor Mikeszászát először Türhöz, majd Szebenhez, 1965-ben pedig Hosszúaszóval egyetemben a tövisi plébániához csatolták, 1981-től pedig Kiskapusról látják el.
Hosszúaszó: Első templomában a küküllői főesperességhez tartozó Hosszúaszón Péter nevű pap szolgált (1332). A reformáció idején a szászok lutheránusok lettek, a magyarok pedig reformátusok. A katolikus egyház a 18. században éledt újra a medgyesi ferenceseknek köszönhetően. Bajtay József Antal püspök gondoskodott a reformáció után újraszerveződő egyházról, és megépíttette a második templomot. 1882-ben a következő fi liái voltak: Mikeszásza, Kiskerék, Csicsóholdvilág, Csonád, Sorostelj, Kisselyk, Lodromány. A harmadik templom a második templom helyén épült a Státus támogatásával.
1950-ig önálló plébánia volt a filiáival egyetemben. A 20. században az egyházközség nagy támogatója a Jósika bárói család volt.
Postacím:
555400 – Copşa Mică, str. Mediaşului, nr. 102., jud. Sibiu
Tel.:
0269-847.059
Fax.:
0269-847.059
Szolgálatot teljesít
Lélekszám: 197
Örökös szentségimádási nap: december 1.
Szentmisék: vasár- és ünnepnapokon: 10,30 és 19 órakor, hétköznap 19 órakor Cikk
2026. október 19-én, hétfőn 18 órakor a Római Román Akadémia adott otthont a „Márton Áron püspök – a keresztény Európa tanúja és jelképe” című konferenciának, amely a hitvalló főpásztor szellemi öröksége előtt tisztelgett, felidézve egy olyan életút tanúságtételét, amely a történelem viharaiban is az evangéliumi igazság, az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság rendíthetetlen szolgálatában állt.
Cikk
2026. október 18–19-én két rangos egyházi és diplomáciai esemény keretében emlékeznek meg Rómában Tiszteletreméltó Márton Áron püspökről, a 20. századi erdélyi egyháztörténelem kiemelkedő alakjáról, aki a történelem viharaiban is rendíthetetlen hűséggel szolgálta az Egyházat, bátran kiállt az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság mellett, életével pedig a keresztény hit és a népek közötti megbékélés hiteles tanújává vált.
Cikk
Az alvinci egykori ferences kolostor Erdély egyik legértékesebb és legjobb állapotban fennmaradt, a bolgár ferencesekhez kötődő kolostoregyüttesei közé tartozik. Jelentőségét elsősorban a 18. századi építészeti kialakítás nagyrészt megőrzött állapota, valamint a jellegét módosító beavatkozások elmaradása biztosítja.