A világegyház figyelme immár több mint egy éve a fiatalok felé fordult. Ennek a nagy érdeklődésnek számos állomásán vagyunk túl, kiemelt pontja és koronája pedig a XV. Rendes Püspöki Szinódus, ahol a világ püspökei alaposan foglalkoztak A fiatalok, a hit és a hivatás megválasztása kérdéseivel, ebbe a folyamatba a fiatalokat is aktív részvevőként bevonva.

Ebbe az útba kapcsolódott bele a főegyházmegyénk is, amikor az elmúlt esztendőben kifejezetten az ifjúság évét hirdettük meg, és úgy tűnik sikeresen meg is éltük. A következő pasztorális évet pedig a hivatás témájában szervezzük.

Az új pásztorális év során alkalmunk lesz a hivatásunkat egyénenként, közösségenként, valamint különféle életállapotban élve (házasságra készülve, házasságban, papságban, szerzetességben, özvegységben, elváltan stb.) letisztázni és feléleszteni magunkban.

Szent Pál így biztatja Timóteust: Ezért figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk (2Tim 1,6-7). Ez mindannyiunknak szól a püspöktől a ministráns gyermekig, hogy tudatosítsuk magunkban: a hivatás kegyelmét lángolva kell őrizni, és azt mindig táplálni.

Az előttünk álló lelkipásztori év szentírási mottója: Követlek téged, bárhová mész (Lk 9,57). Ehhez csatlakozva kövessük mi is az Úr Jézust, legyen az imánk fő gondolata a neki kimondott igen. Ebben a boldogságos Szűzanya és a szentek sokasága előttünk jár. Az út kitaposott, csak járni kell rajta.

Kívánom, hogy a jelen pasztorális füzetben közölt segédanyag, valamint az előre tervezett főegyházmegyei pasztorális programok hasznos segítséget nyújtsanak a lelkipásztorkodásban tevékenykedőknek hivatásuk minél gazdagabb megélésében.

Életünkre és hivatásunkra Isten áldását kérem!

Gyulafehérvár, 2018. december 2.
Advent I. vasárnapja

György s. k.
érsek

I. ELMÉLETI RÉSZ

Czikó László

A hivatás fogalma

A hivatás kérdésköre igen összetett. Ha nagyon egyszerűen közelítünk hozzá, azt mondhatjuk, hogy a földi életet azért kaptuk, hogy felfedezzük a magunk helyét a világban, és miután megleltük, rálépjünk a szűk ösvényre, amely mindenki számára egyedi és személyre szabott.

Az életünket és annak minden pillanatát ajándékba kaptuk Istentől, embertársainktól. Ennél fogva feltételezhetjük, hogy Istennek terve is van velünk mind közösségileg, mind egyéni szinten. Az isteni akarat egyszerű: kiteljesedés a külső világban (a szolgálatban, munkában), és beteljesedés a belső világunkban.

Hogy ki mit, hogyan, mikor és miért választ, azt nehéz lenne megmondani. Van azonban egy közös tényező mindenkinél, aki a hivatását éli: az élmény. Ez tekinthető ugródeszkának, de tétovázás esetén vagy krízishelyzetben mentőövnek is. A munkában való kiteljesedésre nagyon sok lehetőség van: rengeteg előadás, képzés, workshop, hatékonyságfejlesztő tréning. Ez rendben is van így. Ugyanilyen fontos viszont életünk másik vetülete is, ahol át kellene élni az áramlatot (flow), hogy folyamatosan haladjunk belső utunkon és a külső munkánk is segítség legyen a belső életünk beteljesedésében. Hiszen a külső minták, formák és ingerek tartanak állandó feszültségben.

Amikor valaki élete delén visszatekint életútjára, ráébred, hogy sok tudatos döntés, megfontolás, elhatározás, esetleg fogadalom vezette idáig. Azt is tapasztalhatja azonban, hogy a korábbi idealizált hivatás (szakma, pálya, karrier) nem leányálom, hanem tele van lemondásokkal, szenvedésekkel, krízisekkel, kiégésekkel, frusztráltsággal.

Vajon mennyi tudatos döntés, szabad választás adatik meg a mai 18-25-35 éves fiatal felnőttek életében? És mennyi része van ezekben a döntésekben a szülők delegált önmegvalósításának, az ösztönös, sőt tudattalan tartalmak belső kényszereinek? Nem is beszélve a környezeti hatásokról (iskolák, barátok, facebook, youtube), melyek befolyásoló ereje egyre erősebb és manipulatívabb.

Amikor tehát a fiatalokat „meg akarjuk fogni", akkor erre egyetlen módszer lehet elég hatásos: ha megéljük azt, amiről beszélünk, mégpedig hitelesen.

Ebben az évben a hivatásokra koncentrálunk; lehet ez: apai-anyai, papi-szerzetesi, orvosi, tűzoltói, írói stb. Amikor ugyanis a hivatásról beszélünk, beleértjük a szakmai hivatást is, ha az a szakma, amit szolgálatból teszünk, lényünk legmélyéről fakad. Nem sok pénzért, nem hatalomért és nem becsvágyból ered. Ebben a kontextusban már nem is szükséges olyan kifejezéseket használni, mint: szakmai hivatás, életpálya modell vagy pénzes szakma. Mert tudjuk: ahol „állunk", az a mi helyünk a világban, amelyet Isten rendelt nekünk, és az a közösség, amelyben dolgozunk, a küldetést is megadja. Nincs tehát véletlen, elrontott, eltévesztett életút, hanem folyamatos dinamika (alakulás) van, amely átvezet sok mindenen. Ez az út gazdaggá tesz, hisz éppen abból a szemszögből fogjuk látni a világot és magunkat, ahol a helyünk van. Ezzel tudjuk egyénként is az embertársainkat gazdagítani. És így van esélyünk arra, hogy beteljesedve kiteljesedjünk.

Darvas Piroska SA

A megkülönböztetés folyamata

A lelkek megkülönböztetése művészet. Művészien pedig csak akkor tudunk valamit, ha az ehhez szükséges készségeket, képességeket önmagunkban kiműveljük, vagyis sokat gyakoroljuk. Aki gyakorol, az remél. O. F. Bollnow filozófus mondja: „Az ismerettől a tudáshoz csak a gyakorlás útja vezet". A lelkek megkülönböztetésének művészete mind az egyes embert, mind a családot és a közösséget egyetlen kérdés elé állítja: kész vagyok-e, illetve készek vagyunk-e Isten akaratának keresése érdekében, Isten akarata szerinti döntéseink meghozatalának érdekében gyakorolni? Tudnunk kell, hogy amennyire komolyan használjuk a célunk eléréséhez szükséges eszközöket, annyira akarjuk komolyan azt a célt. A lelkek megkülönböztetése csak eszköz ahhoz, hogy az Úr ismeretében növekedjünk, és az igazak útján járjunk (vö. Zsolt 1,6).

Két szempont lényeges: először is ahhoz, hogy egyáltalán elkezdődhessen a megkülönböztetési folyamat, szükséges, hogy az ember legyen felkészült egy ilyen folyamatra. Ez abban áll, hogy megtanul hármas figyelemmel élni: 1. figyelmes életének külső eseményeire; 2. figyelmes Isten misztériumára; 3. figyelmes lelkének belső rezdüléseire.

Ha erre képes valaki, akkor az alább felsorolt öt lépést kell megtennie a megkülönböztetés folyamatában. Bár ez az öt lépés egymásra épül, mégis nem módszerként értelmezhető, hanem egy lelki folyamat leírásaként, ahol nem a módszer, hanem az élet, a kapcsolat áll előtérben.

Az első lépés kulcsszava: megérezni, ráérezni. A lélekben megjelenő belső megmozdulások megérzésénél lényeges, hogy ezt szabadon tegyük, ne szabjunk megérzéseinkben korlátokat, és ne mondjunk mindjárt értékítéletet fölöttük. Vannak, akik életük során megtanulták, hogyan tudják figyelmen kívül hagyni kellemetlen, elviselhetetlen érzéseiket. Mivel a megkülönböztetés során ezeknek lényeges mondanivalójuk van, a megkülönböztetés folyamata hiányuk miatt elakad vagy nem lesz teljes.

A második lépés: felismerni és megnevezni. Megérezni és felismerni nem ugyanazt jelenti. Gyakran előfordul, hogy valamit érzünk, de nem tudjuk, mi az, például valamilyen kellemetlen érzés szorongat egy személlyel kapcsolatosan, de csak később jövök rá, hogy csalódásból fakadó szomorúságról van szó. A felismerés folyamata akkor halad előre, amikor azt, amit felismertem, meg is tudom nevezni. A lelki kísérés során ez lényeges momentum, hiszen a beszélgetésben, a kísérő jelenlétében elsődlegesen az történik, hogy szavakba öntöm, amit magamban érzékelek, felismerek. Mivel általában először történik meg, hogy kimondom, amit felismertem, mindjárt tisztázódnak, átláthatóbbá válnak belső, lelki életem történései.

Harmadik lépésként szétválasztani, differenciálni kell. Ez a lépés feltételezi, hogy a belső megmozdulások és gondolatok nem mindjárt követendő irányt mutató érzések, gondolatok. Szükséges tehát megnézni, hogy érzéseim, gondolataim milyen alapirányultság szüleményei, vagyis érzéseim, gondolataim vigasz vagy vigasztalanság állapotában jelentkeztek-e? Másodszor szét kell választani, hogy mindaz, amit felismertem, kapcsolati vagy tárgyi síkon mozog. Gyakori, hogy egyes problémákat tárgyi síkon próbálunk megoldani, racionálisan, észérveket felhozva, de gyökerük egy kapcsolati konfliktusban található. A szétválasztás harmadik lényeges pontja, hogy tudjam: az, ami most problémaként jelentkezik bennem, valóban a jelenlegi helyezettel függ-e össze, vagy egy ún. „régi affektus", egy régi érzelmi fellobbanás heves indulatkitöréséről árulkodik. Ez azt jelenti például, hogy ha komoly problémám van szüleim tekintélyét illetően, ezt a konfliktust átviszem feletteseimmel való kapcsolatomra, és néha jelentéktelen dolgokra is hevesen, indulatosan reagálok.

Csak a negyedik lépés kulcsszava a megkülönböztetés. Ebben a lépésben megvizsgáljuk, hogy a különböző belső megmozdulások, érzések, gondolatok inkább Isten felé vezetnek vagy eltávolítanak tőle.

Az utolsó, ötödik lépés a döntés. Értelmetlen minden olyan megkülönböztetési folyamat, amely nem vezet döntéshez. A döntés meghozatala után pedig érdemes a döntés ízét kóstolgatva tudatosítani. Egységben érzem-e döntésemet magammal, azzal, amit Isten akar tőlem és a külső valósággal? Érzek-e magamban döntésemmel kapcsolatosan természetes megelégedettséget és bizalmat a jövőt illetően? Mert ha igen, akkor ezek az érzések igazolják döntésem helyes voltát.

Páll József P. Leó OFM

A hivatásunk melletti döntés folyamata

Bizonyára az a meggyőződés él bennünk, hogy Isten, nem tudni milyen kritériumok alapján, egyeseket kiválaszt, és hivatással ajándékoz meg. Jézus maga is mondja: „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket". Amikor ezeket a szavakat ismételjük, amelyeket Jézus tanítványaihoz intézett, úgy gondoljuk, hogy ma is ugyanígy végigjár Jézus közöttünk, mint annak idején a galileai tó partján, és egyeseket meghív az ő követésére. A nehézség ezzel szemben az, hogy a mai meghívottaknak nincs alkalmuk személyesen találkozni Jézussal, az ő ajkáról hallani a hívó szavakat: „jöjj, és kövess engem!" Elég fejtörést okoz az illetőnek, akárcsak azoknak, akik az ő képzésért felelősek, hogy bizonyossággal kimondják, valóban Jézus hívta ezt az embert. Mindjárt az elején jó leszögezni azt, hogy ha Isten teremtményeinek tartjuk magunkat, ebből az is következik, hogy Istennek mindenikünkkel valamilyen terve van. Ilyen értelemben mindenkinek van valamilyen hivatása, és akkor él az ember teljes életet, ha felismeri ezt a hivatást, megvalósítja azt a maga életében.

Nos, ennek a felismerése és a mellette való elköteleződés bonyolult folyamat, melyet egy rövid írásban nem lehet kimeríteni. Lehetne beszélni arról, hogy melyek a jelei a hivatásnak - ez azokra tartozik, akik igent kell hogy mondjanak a hivatásra: az illető személyre, aki vágyat érez egy bizonyos életformára, és az elöljárókra, akiknek szentesíteniük kell a hivatást. Lehetne beszélni arról, hogy miként lehet segíteni, ápolni fejlődésében a hivatást - ez a nevelőkre, lelki vezetőkre tartozik. Lehetne beszélni az illető személy felelősségéről is a kapott hivatással kapcsolatosan - ehhez a gyóntatók tudnának hozzászólni.

Én csak egy tényezőről szeretnék beszélni, amely segíti vagy gátolja az embert a hivatása felismerésében. Ez nem más, mint a szabadság. Aki nem rendelkezik elégséges szabadsággal, nem képes követni a hívó hangot. Egyszerű ezt megérteni: aki be van zárva, azt hiába hívod bárhová, szeretne, de nem tud menni. Szabadságon nem csupán azt a pszichikai képességet értjük, mely a személyt alkalmassá teszi tetszése szerinti döntések meghozatalára, hanem az arra való képességet, hogy azok mellett az értékek mellett döntsön, amelyeket önmaga számára fontosaknak tart. Arról a szabadságról beszélek, amely nem külső tényezőktől függ. Nem az az igazi szabadság, hogy addig ülhetek a számítógép előtt, ameddig a kedvem tartja, hanem az, hogy képes vagyok akkor és arra használni a számítógépet, amikor és ami szerintem helyes, jó és szükséges. Nem születünk ezzel a szabadsággal, hanem szabadokká válunk. Hogyan? Ha erre nevelnek, és mi is erre neveljük magunkat.

Sajnos egyes esetben a nevelők ezt nem veszik figyelembe. Nem szabadságra nevelik a rájuk bízottakat, hanem idomítják büntetések és jutalmazások által, mert a szabadságot veszélyes dolognak tartják. Parancsokkal, tiltásokkal igyekeznek korlátok között tartani neveltjeiket, hogy ne adjanak lehetőséget nekik rossz döntések hozatalára. Bizalmatlansággal kezelik őket. Bizonyos dolgok tiltottak, azért, mert nem lehet megbízni a nevelés alatt lévőkben, abban, hogy képesek (felnőtt emberekről beszélünk, nem gyerekekről) jól használni a rendelkezésükre bocsátott eszközöket, lehetőségeket.

Persze ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy a nevelő ne parancsoljon és ne tiltson meg semmit. Csupán azt akarom aláhúzni, hogy parancsokkal és tiltásokkal meg lehet óvni valakit az elbotlásoktól, de ezek nem segítik abban, hogy növekedjen a szabadságában, és így a hivatása is fejletlen marad. Nem kevés olyan esettel találkoztunk, különösen a múltban, amikor valaki a szülőknek való engedelmességből ment férjhez, kötött házasságot, lett pap, szerzetes. Ma is sok fiatal éretlenül dönt a hivatása mellett.

Az igazi hivatás felismeréséhez első lépés a szabadságban való növekedés. A szülők, nevelők, elöljárók, gyóntatók abban tudják segíteni a hivatását kereső személyt, hogy segítik a szabadságban való növekedés útján, mert a hivatást Isten adja, nem emberek, de csak annak tudja adni, aki elég szabad ahhoz, hogy igent mondjon rá.

Azzal foglalkozunk tehát az elkövetkezőkben, ami az embert gátolja szabadsága gyakorlásában.

Szent Pál mondja: „Készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok" (Róm 7, 18-19).

Azt hiszem, ez mindannyiunk közös tapasztalata. Sok esetben nem vagyunk képesek azt tenni, amit helyesnek, jónak tartunk, nem azért, mert nem akarjuk eléggé, hanem mert nem vagyunk hozzá elég szabadok. Honnan ered bennünk ez a kettősség?

Mindenkinek a lelkében vannak olyan területek, ahol a szükségletek ütköznek az értékekkel. Konfliktuális területeknek nevezhetjük ezeket. Vagyis olyasmire vágyunk, amiről tudjuk, hogy ellenkezik az elveinkkel, meggyőződéseinkkel, de még nem vagyunk elég szabadok ahhoz, hogy uralkodjunk ezeken a vágyainkon.

A hivatás melletti döntéshez nem elég tehát bizonyos ismereteket elsajátítani, jó eredményekkel levizsgázni, megérteni, hogy mi helyes és mi helytelen, hanem dolgoznunk kell a konfliktuális területeinken, különösen azokon, amelyek akadályt jelenthetnek a hivatásunkkal járó életforma megvalósításában. Máskülönben hasonlókká válunk az aranyfejű, de agyaglábú szoborhoz, amely akármilyen nagy és fényes, az első ütésre összeomlik (vö. Dán 2,31-42).

Jó tehát felismerni idejében a konfliktuális területeinket. Például ilyen konfliktusok rejtőznek a lelkünkben akkor, amikor hamis elvárásaink vannak a hivatásunkkal kapcsolatban: azt reméljük a hivatásunktól, hogy általa sikeres emberek leszünk, akiket megcsodálnak, dicsérnek, ezért szerepelni akarunk, ha pedig sikertelenség ér, vagy nem értékelik eléggé azt, amit tettünk, szomorúságba esünk; amikor túlságosan ragaszkodunk valamilyen megbízatáshoz, feladathoz, szerephez, mert az számunkra kényelmes vagy előnyökkel jár; amikor folyton védekezünk vagy támadunk; amikor számolgatjuk, hogy mit adtunk és mit kaptunk cserébe; amikor járjuk a magunk útját, nem törődve a mellettünk lévőkkel; amikor azt hisszük magunkról, hogy óvatosak vagyunk, összetévesztve az óvatosságot a gyávasággal, döntési képtelenséggel, a tévedéstől való félelemmel; amikor lelkiismeretünk ellen is képesek vagyunk cselekedni, csak azért, hogy megfeleljünk valakik elvárásainak, nehogy rossz véleményük legyen rólunk, vagy azért, hogy szeressenek, hogy népszerűek legyünk. Folytatni lehetne a belső konfliktusok okozta ferdeségek felsorolását, de az nem segítene senkinek. A fontos, hogy felismerje mindenikünk azokat a vágyait, amelyek ütköznek a tudatosan vallott értékeivel, és a kettő közötti konfliktus orvoslásán dolgozzon.

Csakhogy épp itt a bökkenő. Szomorú tény az, hogy ezek a konfliktushelyzetek nem tűnnek el minden jó szándékú törekvés ellenére sem. A sok imádság és lelki vezetés sem hoz igazi változást. A lelkigyakorlatok, különféle lelki tapasztalatok, apostoli munka vagy közösségi élet sem változtatnak rajtuk. Egy szavahihető felmérés eredménye azt mutatja, hogy a papi vagy szerzetesi életre készülők 87%-a nem is ismeri a benne lévő konfliktus-területeket. Más szóval nincsenek tudatában annak, hogy hol vannak az ő központi problémáik. Sőt, négy év képzés után sem javult ilyen szempontból 83%-nak a helyzete. Ez azt jelenti, hogy olyan képzésben részesültek a szemináriumokban, szerzetesi intézményeikben, amely nem segítette őket abban, hogy szabadabbak legyenek (vö. L. M. Rulla, F. Imoda,, J. Ridick, Struttura psicologica e vocazione, Torino 1977, 95.).

Mindnyájan tapasztaljuk, hogy a mai embernek mennyire nehezére esik döntéseket hozni. De ha nem képes az egyes helyzetekben az értékek mellett dönteni, akkor nem fog növekedni a szabadságában, és ha nem elég szabad, nem tud teljes mivoltával elköteleződni a hivatása mellett.

Miért olyan nehéz döntéseket hozni? Mert félünk a szabadságtól. Nyilván minden ember szeretne szabad lenni, de ugyanakkor félünk is, például kipróbálni valami nehezet, valami újat, félünk egyedül véleményt kialakítani, félünk a döntéseink esetleges rossz következményeitől, félünk véglegesen elkötelezni önmagunkat, mert hátha nehéz lesz, hátha nem fogom szeretni azt, amit választottam, félünk a közelségtől, az intimitástól, mert hátha nem fogok tetszeni annak, aki közel kerül hozzám, félünk önmagunkat rábízni Istenre, emberekre, barátainkra, egy közösségre, mert hátha nem fognak eléggé törődni velünk, hátha nem tartják eléggé szem előtt a mi javunkat, félünk a jövőtől, az ismeretlentől. Mindez a szabadságtól való félelem, és abból ered, hogy érzelmileg, anélkül, hogy ezt tudatosítottuk volna, valamihez vagy valakihez ragaszkodik, mert azok kielégítik valamilyen szükségletüket, és minden döntés, minden elköteleződés valami másról való lemondást is jelent. Ha egy férfi egy lány mellett elkötelezi magát egy életre, akkor le kell mondania arról, hogy hasonló kapcsolatban legyen sok más lánnyal. Ha valaki a papság mellett dönt, a hívekkel való törődés lesz a fő feladata, ezért le kell mondania a mérnöki vagy orvosi karrierről. Ha valaki szerzetes lesz, ezzel lemond arról, hogy javakat birtokoljon, hogy házasságot kössön, hogy a maga ura legyen. Amikor valaki összeegyezhetetlen dolgok közül egyikről sem tud lemondani, akkor függőségről van szó, és a függőség rabszolgaság, nem szabadság.

Aki pedig döntött ugyan a hivatása mellett, de nem rendelkezik ehhez elégséges szabadsággal, annak az életét és tevékenységeit befolyásolják a lelkében lévő konfliktuális területek. Egy ilyen ember könnyen bizonytalannak érzi magát, gyöngének, törékenynek, túlságosan igyekszik az elvárásoknak megfelelni, mereven ragaszkodik szabályokhoz, melyek enyhítik a szorongását. Az eszmék terén is mutatkoznak nehézségek: másokért akarja szentelni magát, mások szolgálatára akar lenni, de valahogy ebből kimarad Isten. Inkább önmagának és másoknak akarja azt megmutatni, hogy ő is képes valami rendkívülire. Nagyon magas ideálokról beszél, misszióba kívánkozik, kitaszítottak között szeretne apostolkodni, de mindenki látja, hogy a mindennapi életben erre nem mutat túl sok hajlandóságot, elzárkózik az emberektől. Az istentiszteletben is megmutatkoznak a ferdeségek: túlságosan nagy fontosságot tulajdonít a rítusoknak, az ájtatosságoknak vagy a liturgikus szabályoknak, nosztalgikus liturgiát végez, az ilyet kedveli. A sok liturgikus cselekmény és ájtatosság nem látszik meg a magatartásán.

Ezzel szemben az igazi hivatás három oszlopra épül: a szabadságra, a természetfölöttire és a szeretetre. Isten minden embert meghívott, hogy szeretetből, szabadon önmaga fölé emelkedjen. Ha valaki a hivatása melletti elköteleződésében nem ezt célozza meg, és nem erre a szabadságra igyekszik eljutni, nem veszi figyelembe az ember méltóságát, nyilvánvalóan eltorzítja, és nem segíti a hivatása fejlődését.

Ha a szeretet hiányzik a hivatás építéséből, könnyen egyoldalúságba esünk vagy a természetfölötti oldalon, vagy pedig a szabadság oldalán. A természetfölötti oldalon való egyoldalúság abban mutatkozik meg, amikor valaki olyan magas tökéletességet tűz ki célként maga elé, amelyet lehetetlen megvalósítani. Az ilyen ember obszesszív módon törekszik a lemondásokra, az önmegtagadásokra és próbálja kiirtani a saját életéből mindazt, ami emberi, tehát tökéletlen.

Aki a szabadság oldalán esik túlzásba, az elutasít minden korlátot, tiltást, és azt tartja a legfontosabbnak, amiben ő a legjobban ki tud bontakozni.

A szabadság és önmagunk legyőzése nem ér semmit és nem hiteles, ha nem vezet nagyobb szeretetre. Isten az embert a saját képére teremtette. Ő is ezt tette: irántunk való szeretetből, szabadon kilépett önmagából. A keresztény hivatás minket is arra indít, hogy ugyanazt tegyük. Így találkozik a két szeretet, az Isten és az ember szeretete. Ezért a keresztény hivatás az emberi szabadság legmagasabb fokú kifejeződése, az ember legteljesebb önmegvalósítása.

Amikor valaki felismeri a maga sajátos hivatását, azt, hogy ki mellett, melyik közösség mellett kötelezi el magát egy életre, hogy milyen konkrét tevékenységben fogja szolgálni Istent és embertársait, ha elég szabad ennek a döntésnek a meghozatalára, rádöbben, hogy döntésével az igazi önmaga mellett döntött. Ez a konkrét életforma segíti leginkább abban, hogy érett emberként és öntudatos keresztényként minden képességét kibontakoztassa, de nem a maga sikere, hanem a szeretet megvalósítása érdekében.

Tudatában vagyok annak, hogy nagyon sokan, közöttük én is, úgy döntöttünk a hivatásunk mellett, hogy nem rendelkeztünk megfelelő szabadsággal, ezért döntésünk csak részlegesre sikerült. Még mindig jelen van egy csomó éretlenség, félelem, önféltés az életünkben, és ezek befolyásolnak. Ez nem azt jelenti, hogy amit eddig tettünk, érvénytelen, csupán azt, hogy fokozatosan, ahogy növekszünk a szabadságban, újabb és újabb döntéseket kell hoznunk, hogy egyre többet oda tudjunk adni magunkból. Ehhez elsősorban komoly önnevelő munkára van szükség. Különösen a konfliktuális területeinket vizsgáljuk meg naponta a lelkiismeretvizsgálat során, keressünk számunkra érvényes motivációkat és affektív energiákat, amelyek segítenek a számunkra fontos értékek melletti döntésekben. Nem szégyen segítséget kérni sem. Megéri beismerni, hogy nem mindenben boldogulunk mi magunk, ha ezáltal hitelesebben tudjuk élni hivatásunkat.

Borota Gábor

Az elköteleződés

Az elköteleződés legszebb példáját Isten mutatja nekünk, aki elkötelezte magát a teremtéskor az ember szeretete mellett. Azóta ez semmit sem változott, bár az emberiség elfordult Istentől és a bűnt választotta. Jézus kereszthalála Isten elköteleződésének legnagyobb bizonyítéka. Soha meg nem szűnő, végtelen szeretettel fordul felénk, ami soha nem változik. Az ő elkötelezettsége irányunkban megingathatatlan és teljes, az örökkévalóságig szól.

Efelé kell nekünk is törekednünk. Sok dolog és elv van, ami mellett többé-kevésbé elköteleződhetünk. De minden embernek megvan a személyes felelőssége abban, hogy mit választ elköteleződése tárgyának. Van, aki Istenhez ragaszkodik, más az erkölcshöz és a valláshoz, ismét más talán a családjához vagy mindezekhez egyszerre. Bárhogy is legyen, minden ember, tudatosan vagy sem, élete folyamán számos dolog mellett köteleződik el. Egy napon pedig hitünk szerint újra ott fogunk állni Istennel szemtől szemben, és választ kell neki adnunk arra vonatkozóan, hogy mit tartottunk fontosnak földi életünk során. Ezért is szükséges tudatosan élni, és hangosan kimondani azt, hogy mi mellett tesszük le a voksunkat. A választék nagy, de ha nyitott szemmel járunk, előbb vagy utóbb sikerül rátalálnunk azokra a dolgokra, amiket érdemes életünk középpontjába állítanunk.

Vannak jelei annak, hogy egy döntés jó vagy rossz hatással van az életünkre. Egyik elsődleges szempont, amit ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy az elköteleződés nyomán béke vagy békétlenség születik a lelkünkben. Az sem elhanyagolható, hogy a döntésünk, hogy valami mellett kiállunk, milyen hatást gyakorol a kapcsolatainkra. Ha azt látjuk, hogy a kapcsolatok jó irányba alakulnak vagy számunkra káros kapcsolatok szűnnek meg, akkor gondolhatjuk, hogy jó döntést hoztunk. Ha viszont ennek az ellenkezője igaz, akkor érdemes megvizsgálni a helyzetet. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy ebben a folyamatban milyen fontos a tudatosság. Természetesen keresztény emberként a tudatosság egészen mást jelent. Nem emberi okoskodást vagy bölcseletet, hanem annak a biztos tudását, hogy a jó válasz Isten kezében van. Ezért fontos felajánlani minden döntés előtt önmagunkat és a helyzetet Istennek, hogy csak az történhessen, amit ő akar. Vigyázni kell ugyanakkor arra is, hogy ne használjuk Istent kifogásként, hogy elodázzunk fontos döntéseket, mondván, amíg nem tudjuk biztosan, hogy ez Isten akarata, addig nem léphetünk tovább. Ez a hozzáállás akár évekig tartó halogatáshoz is vezethet.

Összességében elmondható, hogy élete folyamán mindenki elköteleződik, és ez hatással van az életére. Ezt a folyamatot nem érdemes a véletlenre bízni, szükséges energiát fektetni bele, mert azok a dolgok, amik fontosak a számunkra, meghatározzák az életünket. A tudatos elköteleződéshez, legyen az házasság vagy papság, esetleg megfelelő munkahely megtalálása, bátorságra van szükség. Az elköteleződés azt is jelenti, hogy vállalom a véleményemet, az érzéseimet és gondolataimat valamivel kapcsolatban, és azt megmutatom másoknak is. Időre van szükség ahhoz, hogy egy belső vágy erős elköteleződéssé érjen. Ez az egyik legnehezebb kihívás ezzel kapcsolatban, főleg ha egy fiatalról van szó: várni! Kivárni azt, hogy kiérlelődjenek bennünk érzések, kivárni azt, amíg el nem jön a megfelelő idő a cselekvésre. Ha van oka az egyre kevesebb elköteleződésnek a fiatalok életben, akkor az a türelmetlenségre, a megállásra való képtelenségre vezethető vissza. A rohanásban nem lehet meghallani semmilyen hívást, az állandó zaj a lélek ellensége. Az erős elköteleződés kiérlelődéséhez időre és csendre van szükség. Ha a fiataloknak segíteni akarunk, hogy hivatást válasszanak, hogy jó döntéseket hozzanak, tanítsuk meg őket csendben lenni és várni. Természetesen ezen az úton is jó példával kell elöljárnunk. Adja Isten, hogy így legyen!

A hivatáspasztorációról

Ferenc pápa üzenete a nemzetközi kongresszus résztvevőihez (részletek)

Ha a hivatáspasztorációról beszélünk, le kell szögezzük, hogy az egyház minden pasztorális cselekedete a maga sajátos természete alapján a hivatás megkülönböztetésére irányul annyiban, amennyiben végcélja az, hogy segítse a hívőt, hogy fölfedezze azt a konkrét utat, amin megvalósíthatja az élettervet, amire Isten hívja.

A hivatáspasztorációra úgy kell tekintenünk, mint minden evangeli-zációnak és az egyház minden pasztorális munkájának lelkére. Hűen ehhez az elvhez nem félek leszögezni, hogy a hivatáspasztorációt nem lehet öncélúvá redukálni. Ezáltal prozelitizmusba, és a „könnyelmű és meggondolatlan toborzás kísértésébe" eshetnénk. ( II. János Pál: Vita Consacrata, 64.) Ezzel ellentétben a hivatáspasztorációnak szoros kapcsolatban kell lennie az evangelizációval és a hitre neveléssel. (...)

Ha azt szeretnénk, hogy a meghívás Krisztus követésére megérintse a fiatalok szívét, hogy lenyűgözze őket Krisztus és az ő követésétől megszentelt élet, a hivatáspasztoráció:

legyen differenciált annak érdekében, hogy válaszolni tudjunk azokra a kérdésekre, amiket ma a fiatalok föltesznek, és bőségesen meg tudjuk adni nekik mindazt, ami a keresésüket kielégíti (Jn 10,10). Nem felejthetjük, hogy az Ür minden egyes embert nevén nevez, az ő saját történetével együtt, és mindegyiknek felajánlja és kéri is mindegyiktől a saját hivatására adott átruházhatatlan válaszát, máséval össze nem téveszthető útját.

Legyen elbeszélő jellegű. A fiatal látni akarja a konkrét példát, amit a megszentelt életet élő ember az életében bemutat: Jézus Krisztust. Ez a „fertőző" pasztorációs eszköz, a „jöjj, és lásd" az egyedüli hivatáspaszto-ráció, ami evangéliumi, és nem prozelitizmus ízű. A fiataloknak szüksége van elérhető, szavahihető, következetes és őszinte példaképekre, valamint szükségük van helyekre és alkalmakra, ahol próbára tehetik a másokkal való kapcsolati készségeiket. ( Püspöki Szinódus, XV. rendes teljes ülés, A fiatalok, a hit és a hivatás megkülönböztetése. Előkészítő dokumentum, 2017, 2.) Csak egy valódi, hittel megélt hivatás tud belépni egy fiatal életébe, és nem az ellenkezője.

Legyen egyházias. A fiatalok hitre vagy hivatásra ébresztését a II. vatikáni zsinat egyházának keretei között kell végezni. Ez az „iránytű az egyház számára a XXI. században" (II. János Pál apostoli levele, Nuovo millennio ineunte, 43.) és a napjainkban konszekrált életet élők számára is. Ez az egyházi keret odaadást kér a fiataloktól, nem csupán nézői, hanem szereplői részvételt az egyház életében. Érezniük kell a fiataloknak azt is, hogy részesei lehetnek a konszekrált életnek, annak tevékenységében, lelkiségében, karizmájában, közösségi életében, abban, ahogyan megéli Krisztus követését.

Legyen evangéliumi, és mint ilyen elkötelezett és felelősségteljes. A hitre hívásnak, ahogyan a megszentelt életre szóló hívásnak is minden pasztoráció középpontjából, Jézus Krisztusból kell kiindulnia olyan módon, ahogyan őt az evangélium bemutatja nekünk. Nincs szükség a hárításra, a magánszférába való menekülésre vagy arra, hogy csupán a szociális kötelességteljesítést végezzünk. A „pasztorális show", a „pasztorális szórakozás" messze vannak a hivatáspasztorációtól. A fiatal pedig pont az evangéliumi igényességet keresi. „Az evangélium igényes, és azt kívánja, hogy radikálisan, és őszintén éljük meg" (Levél a megszentelt életet élőknek, 2014. november 21., 2.) A fiatalt olyan helyzetbe kell hozni, amelyben felelősségteljesen elfogadhatja saját hitének és Krisztus követésének következményeit. Ez a fajta lelkipásztorkodás nem arról szól, hogy szociális ügynököket toborzunk, hanem Krisztus igazi tanítványait az Ür új szövetségének parancsszavával, és a nyolc boldogság szabályzatával.

Legyen személyesen kísért. Egy dolog biztosan világos az ifjúság-pasztorációban: szükséges a fiatalokat kísérni, együtt menni velük az úton, meghallgatni őket, kihívást adni nekik, felrázni őket, hogy túl tudjanak lépni a kényelmen, amelyben elmerülnek. Szükséges felkelteni a vágyaikat, megmagyarázni nekik, hogy miben élnek, vezetni őket Jézus felé, mindig figyelembe véve a szabadságukat, mígnem szabadon és felelősen válaszolni tudnak az Ür hívására. (Püspöki Szinódus, XV. rendes teljes ülés, A fiatalok, a hit és a hivatás megkülönböztetése. Előkészítő dokumentum, 2017, III., 1.) Szükséges megteremteni a bizalom légkörét, megéreztetni a fiatalokkal, hogy szeretve vannak, olyannak, amilyenek, és azért, akik ők maguk. Az emmauszi tanítványok története jó példa lehet a kísérésre (Lk 24,13-35). A személyes kapcsolat a fiatalok felé a megszentelt élők részéről elengedhetetlen.

Legyen kitartó. Kitartónak kell lenni a fiatalokkal. Vetni kell, és várni türelmesen, hogy a mag kikeljen, és egy nap gyümölcsöt hozzon. Az ifjúságpasztorációt végzőnek tudatosítania kell magában, hogy a munkája magvetés. Valaki más fogja a palántát nevelni, és begyűjteni a termést.

Legyen fiatalos. Nem bánhatunk úgy a fiatalokkal, mintha nem lennének azok. A mi ifjúságpasztorációnkat a következők kell jellemezzék: dinamika, részvétel, öröm, remény, merészség, bizalom. És szakadatlan Istennel teltség, mert nincs más, akire jobban szüksége van egy fiatalnak, hogy betöltse a teljesség iránti olthatatlan szomját. Jézussal teltség, aki az egyetlen út, amelyen a fiataloknak járniuk kell, az egyetlen igazság, amelyhez csatlakozniuk kell, az egyetlen élet, amiért megéri odaadni mindent (vö. Jn 1, 35 köv.).

Hivatáspasztoráció és mengszentelt élet. Távlatok és remények
Róma, Apostolok Királynője Pápai Egyetem, 2017. december 1-3.

Portik-Hegyi Kelemen

Egy példaértékű hivatás története

Német László
1944. november 19. - 2016. augusztus 4.

Farmerben, hosszú hajjal, nagy szemüveggel jelent meg a gyulafehérvári nagyszemináriumban egy fiatalember, aki szemmel láthatóan nemcsak idősebb, hanem érettebb is volt nálunk, akik a katonaságtól épp hogy leszereltünk 20 éves korunkban. Ő volt a harmincnegyedik évfolyamtársunk. Kíváncsiak voltunk, ki ő, mi van a „háta mögött". Óvatosan közelítettük meg, ő pedig nyíltan, odafigyelve válaszolt a kérdéseinkre. Nem beszélt sokat, de annál többet volt a kápolnában, ahol nemcsak a szabadidejének egy részét, hanem még a tanulási időt is szívesen töltötte az Oltáriszentség előtt. Ennél szívesebben talán csak a Szentírást olvasta. Minderre szükség is volt, hisz mi, „zöldfülű" ifjú egyetemisták nem nagyon értettük meg őt, inkább játékos fiatalok voltunk, akiket kevésbé ragadtak meg a komoly teológiai tanulmányok vagy a mélyebb misztika és az aszketika.

Lassan megtudtuk, hogy László filozófiatanár volt, de a tanügyből kidobták, mert nem azt tanította, amit a kommunista ideológia megkövetelt. Azt is megtudtuk az ő elbeszélései alapján, hogy Aradon született, meg volt ugyan katolikus szertartás szerint keresztelve, de nem élt vallásos életet. Gondolkodó egyéniség lévén kereste az élet nagy kérdéseire a választ: mi az élet értelme, miért kell szenvedni, mi van a halál után? Ezért felvételizett és végezte el a filozófia szakot az egyetemen, így került Máramarosszigetre filozófiatanárnak. A kérdéseire a filozófia nem adott kielégítő választ, ezért tovább keresett. Ateistaként élt. A nagy orosz írókat, Dosztojevszkij és Tolsztoj írásait olvasva megingott az ateista ideológiába vetett bizalma, de még nem kapta meg a hit kegyelmét. Kételkedéseit megosztotta a tanulóival is. Erre felfigyeltek Bukarestben, ahol egy továbbképzőn vett részt. Itt vitába keveredett az ateista előadókkal, aminek az lett a következménye, hogy külön ellenőröket küldtek ki a munkahelyére és ezek után olyan megjegyzéssel dobták ki a tanügyből, amelyben benne foglaltatott, hogy a jövőben csak szakképzetlen munkásként (muncitor necalificat) állhat munkába Romániában. „Tíz lejjel a zsebemben az utcára kerülve, kétségbeesve - mondta egyik beszélgetésünk alkalmával - így imádkoztam: Isten, ha vagy, mutasd meg magad. Ezután olyan mély istenélményben részesültem, hogy három napig csak sírni tudtam."

Ezek után felkereste nagybátyját, aki református lelkészként a katolikus papokkal együtt a hite miatt börtönben is volt. Az ő támogatásával és lelki vezetésével ismerkedett meg a Bibliával, fedezte fel annak az értékét, és szerette meg egy életre.

Életének egy sajátos időszaka következett. Két évig dolgozott az aradi vagongyárban, ő, aki gyakorlati érzékkel nem rendelkezett. Közben érlelődött a hivatása, és ezt megbeszélte a református lelkésszel, aki azt javasolta, menjen Gyulafehérvárra, hiszen katolikusnak volt keresztelve. El is ment a felvételire. Ott megkérdezték, honnan jött, ki küldte - arra gondolva, melyik ordinárius küldte. Válasza ez volt: „Senki, én magamtól jöttem". Miután a kellő magyarázatot megkapta, hazament, jelentkezett mint aradi lakos Temesváron, de az ordinárius nem vette fel azzal a megjegyzéssel, hogy Romániában nem lehet két egyetemet végezni. Valaki azt javasolta, hogy menjen el Nagyváradra, mert az ottani ordinárius valószínűleg elfogadja. Így is történt, és így kezdtük 1977-ben együtt a teológiai tanulmányainkat.

A hat év alatt túl sokat nem tanult, annál többet olvasott és imádkozott. A vizsgái közepesen sikerültek. Egyik kedvenc tantárgya most is a filozófia volt. Bevallása szerint Jäger Péter filozófiaóráin nem tudott elaludni, annyira érdekelte a leadott anyag, és ahogyan azt leadta a tanár.

Lacinak köszönhető, hogy elkezdődött a közös bibliaolvasás a teológián. A szabadidőkben kisebb, kevésbé használt termekben, később az olvasóteremben gyűltünk össze és olvastuk a szentírási részeket. Ezek a találkozók sokat jelentettek nekünk, nemcsak a Bibliát kezdtük jobban megismerni, hanem egymást is, és a vitatkozások, gondolatok megosztása segített, hogy közösséggé formálódjunk.

Laci, a „szofosz", ahogyan mi, a társai szólítottuk, olyan társ volt, aki mindig kész volt a beszélgetésre, hosszan tudott figyelni, hallgatni, és bölcs válaszokat is adott; a vizsgákra való felkészülésben is türelmesen segített bennünket.

Később, amikor lelki válságokon mentem át, esténként, amikor engedéllyel fenn lehetett még maradni az olvasóteremben, ahol ketten voltunk, nagyszerű beszélgetések születtek, amelyek lelkileg nagyon felemeltek.

Ami papként Lacit jellemezte, az a papi közösségek fontosságának kihangsúlyozása volt, de nemcsak beszélt erről, hanem mindent megtett, hogy minél többet legyen együtt a papokkal. Mindig elsőnek jelentkezett a közös papi szabadságokra, ahol a maga sajátos hozzáállásával, beleértve a kártyázást - amerikai hetest - mindig feldobta a hangulatot. Amikor sikerült nyernie, nagyon boldog volt és ünnepelt, ünnepeltette a győzelmét. Élvezet volt vele játszani.

Amit még ki szeretnék emelni az életéből, az a mély bizalma és a gondviselésbe vetett hite. Sok orvos is rácsodálkozott, hogyan viselte a betegségét, az ideiglenes gyógyulásokat, amelyeket ők is a hitének tulajdonítottak.

Jó paptestvér volt, érdemes volt vele együtt lenni, vállalni a gyengeségeit, és ezáltal részesülni azon adományokból, amiket Isten rajta keresztül adott azoknak, akik vele együtt voltak.

II. GYAKORLATI RÉSZ

Magos Gyöngyvér

Bibliaóra vázlatok

1. TÉMA: TANÚSKODVA AZ ÚTON (LK 9,57-62)

Magyarázat a csoportvezetőnek

A szöveg három jelenetet mutat be. Ezek a rövid példabeszédek lehetőséget adnak a hallgatóknak, hogy saját magukat felfedezzék az eseményekben, illetve azonosíthassák magukat a szereplőkkel.

Jézus túlzást alkalmaz, hogy kizökkentse a hallgatókat megszokott világértelmezésükből, hogy egy teljesen új nézőpontból szemléljék az életet: a tanítvány szemszögéből, akinek reagálnia kell arra, ahogyan Jézus Isten országát hirdeti.

Hadd temessék el a halottak halottaikat: Isten országának útjai nem feltétlenül hozhatók harmóniába a mi emberi útjainkkal. Az elterjedt értelmezés szerint a mondás azt jelenti, hogy a lelkileg halottak temessék el a fizikailag halottakat.

Az eke szarvára: a palesztínai könnyű ekéhez ügyesség kell és koncentrált figyelem. Ha a szántóvető hátranéz, a barázda görbe lesz. Aki hátranéz, a már megtett munka irányába és nem afelé, amit még meg kell tennie, az nem tud célja felé tartani.

Alkalmas: a mondás megkérdőjelezi várakozásainkat arról, hogy ki alkalmas arra, hogy Isten országát életébe befogadja (vö. Jeromos-kommentár).

Előkészület:

Középen egy gyertya, nyitott Szentírás.

1. lépés: A bibliai szöveg megközelítése

A csoportvezető a résztvevőkkel együtt különféle fogalmakat gyűjt össze a lehetséges utakról és ezeket egyenként felírja lapokra: (pl. bevásárló körút, hegyitúra, gyalogtúra, iskolába vezető út, mentőorvos szolgálatban, verseny, látogatás, séta, munkahelyre vezető út..)

A csoportvezető a lapokat mindenki számára látható helyre helyezi el, mindenki sétálva szemügyre veszi az összeset.

A résztvevők egymás között (párban, időnként párt cserélve) a következő kérdésekre próbálnak válaszolni:

• Melyik út hasonlít a legjobban az én keresztény életutamhoz?

• Milyen sebességgel haladok? Mennyire sietős az utam?

• Vannak-e rajta szünetek, megszakítások?

• Ki(k) a társa(i)m ezen az úton?

• Mi az, ami fékez vagy teljesen megakadályoz abban, hogy ezen az úton haladjak?

• Milyen messzire akarok elérni? Mi a célja az utamnak?

2. lépés: A bibliai szöveg elmélyítése

A résztvevők (szerepekre osztva) felolvassák a Lk 9,57-62 igerészt. A szöveg elmélyítése a következő kérdések alapján történik:

• Milyen fajta életutakkal találkozunk a szövegben szereplő egyes emberek életében?

• Mi akadályozza meg az embereket abban, hogy azonnal kövessék Jézust?

• Milyen akadályokat nevez meg Jézus az ő követése során?

• Hogyan végződik a történet?

A csoportvezető összegzi az eredményeket. Egy plakátra rajzol egy utat. Az út egyik felére kerülnek az okok, amiért a résztvevők készek követni Jézust, a másikra az akadályok.

A résztvevők a szöveg alapján közösen elkészítik a plakátot:

• Mi ösztönözte az embereket arra, hogy Jézust kövessék?

• Mi akadályozta az embereket abban, hogy Jézust kövessék?

3. lépés: Vigyük magunkkal az Igét

Ha nincs elég idő, lehet az A vagy B változat közül választani.

A változat: A csoportvezető felolvassa a következő Ingeborg Bach-mann-idézetet, és arra kéri a résztvevőket, hogy ezzel az „útravalóval" induljanak el a teremben: „A bensődben a lábad sosincs úton, hanem már megérkezett". A következő impulzusok vezetik a résztvevők sétáját a teremben:

• Gondold át újra azt az utat, amelyet „saját" keresztény utadnak választottál.

• Próbáld megtalálni azt a lépést (sebességet), amely a te utadnak megfelel.

• Van-e az életedben ennél „nagyobb út"?

• Hol van a cél, mikor szeretnél megérkezni?

• Megváltozik-e a lépted a „nagyobb út" miatt?

B változat: A csoportvezető felolvassa/felolvastatja Sík Sándor Megértettem, hogy kenyérnek születtem című versét. Az elemzett szentírási rész üzenete fényében mindegyik csoporttag gondolkozzék el azon, milyen úton van az istenszolgálat/az Istenről való tanúságtevés tekintetében. Hogyan szánja őt Isten kenyérnek mások számára, és mit kell még átélnie ahhoz, hogy kenyérré, Krisztus igazi tanújává lehessen? A csoporttagok megosztják egymással gondolataikat/felismeréseiket.

Befejezés: ima vagy ének (pl. Tüzed, Uram, Jézus). Ének meghallgatása: Országút, vigyél haza

Sík Sándor: Megértettem, hogy kenyérnek születtem

Van aki toronynak születik, és van aki remetének,
Van aki őrlő szájnak, és van aki csemegének:
Engem magnak vetett a Magvető,
És kenyérnek, annak is feketének.
Mintha csak játszani, bújtam elő
Meleg mélyedből, drága földem,
Kíváncsian, szelesen, zölden.
Babusgattak öreg barázdák,
Hízlalgattak kövér májusi pászták,
Éreztem a jó napsugarak csókját,
Míg körülem pitypalatty furulyáz,
És borzas szelek játszanak fogócskát.
Így nő ki nyurgán fiú és kalász.
És éreztem, amint a fürtös száron
Az Isten ujja végigsimogat,
S rámtelt a törvény: minden búzaszálon
Csak egy kalász marad.
És itt a pecsét is a szívemen:
A Szűz Mária áldott képét
Viseli minden búzaszem.
Aztán levágtak, a szérűbe hordtak,
Verejtes nyárban csépen meghadartak,
Malomba vittek őrletők,
Két kő között megtörtek ők,
Azután sötét kamrába kerültem,
És megsüppedtem (puha liszt), és magamba merültem.
Aztán egy koporsószerű
Mély tekenőbe dobtak,
Két bütykös nagy tenyér belém merült,
És nekifogtak:
És addig téptek, szaggattak, tepertek,
Öreg kovásszal úgy-úgy elkevertek,
Hogy sírtam, és a könnyeim cupogtak.
De addig nyúzott a két hadaró,
Míg elmúlt bennem minden savanyúság,
S nem állta görccsel rossz csomó
Tésztámnak tiszta belehúsát,
S igaz kenyér törvényeként
Színig dagadtam az edényt.
Úgy majd aztán a kemencébe raknak,
Míg porhanyó leszek és szép piros,
Meleg cipó, kívánatos.
Mert kínban kel meg a kenyér
Emberfalatnak.

2. TÉMA: SZEMÉLYES MEGHÍVÁS (1 SÁM 3,2-10 ÉS A JN 1,35-42)

Magyarázat a csoportvezetőknek (Ilyés Zsolt magyarázata alapján)

A közös szentírásolvasás célja az egyéni hitünk fejlődésként és útként való megélése, amihez hozzátartozik a keresés és a személyes meghívás, akárcsak az új kezdeményezések és javítások.

A kiválasztott két történet a hit útján való járásnak, s az ezt kísérő belső dinamikáknak tanulságos képe. A hitre való jutás sokszor keresés, bizonytalanság, előre nem látható, meg nem fogalmazható belső folyamatok eredménye, egy bejárt út „vége".

Az evangéliumi elbeszélésben András már régóta úton van. Talán még azt is gondolja, hogy most már célba ért, megtalálta az igazságot, a hit teljességét. Ott találjuk őt Keresztelő János társaságában, akinek lelkes hallgatója, követője. Aztán egy napon, miközben András szokásos módon ott áll Keresztelő János mellett, elvonul mellettük egy Mester, akiről János ennyit mond: Íme az Isten Báránya! És Andrást valami any-nyira megérinti, hogy otthagyja a Keresztelőt, és az új Mester nyomába szegődik. Valószínűleg fogalma sincs, hogy mit is akar. Valószínűleg ő sem érti, hogy mi is történik vele, mit is keres most. És amikor Jézus megkérdezi, mit akar, nem is tud rá válaszolni.

Nagyon jellemző Jézus kérdése: Mit akarsz? Mit keresel?

András visszakérdez: Hol laksz?

És Jézus nem kész válaszokat ad, nem konkrét alternatívákat vagy kész megoldást nyújt, hanem arra hívja az őt követő tanítványokat, hogy saját tapasztalatot szerezzenek, saját tapasztalatuk alapján lássanak majd és értsenek: Jöjjetek és lássátok! Jézus lehetővé teszi, hogy saját képet formáljanak, saját tapasztalatot szerezzenek róla.

Az életben talán ritkán fordul elő, hogy olyan tisztán halljuk Isten hangját, mint ahogyan azt Sámuel hallotta. Annál ismerősebb lehet viszont Isten hangjaként valami halk, ismétlődő mondat, egy állandóan visszatérő nyugtalanság, ami útra indít.

A hit nem hull készen az ölünkbe, nem tökéletes, kiforrott formában kapjuk, hanem valami olyan dinamikus valóság, amely életünkkel együtt alakul, fejlődik. Épp ezért lenne annyira fontos késznek lenni mindig újra útra indulni a hit útján, mindig tovább keresni, és újra meg újra föltenni a kérdést: Mester, hol laksz? Hol vagy? Hol lakozol az én életemben?

És jó lenne merni elindulni e kérdés nyomán, anélkül, hogy előre tudnánk, hová vezet bennünket e kérdés, hová vezet bennünket a Mester.

A csoportos munka talán épp arra is lehetőséget ad a résztvevőknek, hogy ne kész válaszokat kapjanak, hanem saját tapasztalat alapján mélyíthessék el a témát: Jöjjetek és lássátok!

Előkészület:

Középen: egy gyertya, körülötte a csoport létszámának megfelelő színes papírból kivágott kezek, amelyeknek a mutatóujja egy bizonyos irányba mutat.

1. lépés: A bibliai szöveg megközelítése

A csoportvezető köszönti a csoportot és megnevezi a témát (lásd előbb).

Ének

A csoportvezető utal a meghívástörténet kezdetére, a Jn 1,35-re, ahol Keresztelő Szent János két tanítványa számára utat mutat azáltal, hogy Jézusra utal, aki éppen a környéken jár, és ő felismeri benne „Isten bárányát". Erre ők kíváncsian követik Jézust.

A csoportvezető arra kéri a résztvevőket, hogy gondolkozzanak el azon, ki vagy mi vált számukra útmutatóvá hitük fejlődésének útján.

Téged ki vezetett el Jézushoz?

Mi történt veled, amikor te annak idején találkoztál Jézussal?

Ezt felírhatják egy papírkézre és egy szomszéddal megoszthatják.

Ezután aki szeretné, az megoszthatja gondolatait az egész csoporttal, majd visszateszi a papírt a körbe.

2. lépés: A bibliai szöveg elmélyítése

A csoporttagok a két bibliai szöveget szerepekre osztva olvassák fel.

Szerepek az 1 Sám 3,2-10-ben: mesélő, Sámuel, az Ür.

Szerepek az Jn 1,35-42-ben: mesélő, Keresztelő Szent János, András és névtelen tanítvány, Jézus.

Háromfős kiscsoportokban a résztvevők a következő kérdéseket dolgozzák fel:

Hogyan történik a meghívás a két történetben?

Hogyan jellemezhetnénk a keresőket, illetve megszólítottakat?

Ők hogyan kezelik azt, hogy meg lettek szólítva?

Milyen következményei vannak e személyek életében az Istennel való találkozásnak?

Az eredményeket a résztvevők közösen a nagycsoportban osztják meg.

A csoportvezető kiegészít néhány gondolatot a két történethez, amelyeket a résztvevők nem említettek: Sámuel csendes, többszörös hívása, a felismerés bizonytalansága és ennek kezelése, az ismételt hívás és irányváltoztatás, akárcsak Andrásnál, aki először követi Jánost, majd eljut Jézushoz, a tapogatózó keresés, ami nem képes megválaszolni, hogy mit keresünk, és még csak kérdésként fogalmazódik meg, hogy Jézus mellett döntsünk-e.

3. lépés: Vigyük magunkkal az Igét

Gyakorlat hármas csoportoknak, a János 1,37-39 kapcsán (kb. 15-30 perc)

Ha nincs elég idő, lehet az A vagy B változat közül választani.

A. változat

1. jelenet (mint a bibliai szövegben): Jézus két tanítványhoz fordul, akik őt követik és megkérdi tőlük, hogy mit keresnek. Ők a bibliai szöveg szerint válaszolnak és vele mennek.

2. jelenet: akárcsak az előző, de a tanítványok mai emberek és Jézus kérdésére, hogy mit keresnek, a jelenlegi helyzetnek megfelelően válaszolnak.

Aztán a csoportvezető megkérdi azt a személyt, aki Jézus szerepét alakítja, hogy mit talál különlegesnek Jézusban.

Egyszer szerepeket lehet cserélni (ha sok idő áll rendelkezésre, akkor kétszer is), hogy valaki más is felölthesse Jézus szerepét.

Érdemes röviden megosztani, hogy ki hogyan érezte magát a szerepekben.

B. változat

A következő kérdések alapján beszélgetünk:

• Mit üzen számomra ez a két történet?

• Mit kér most tőlem Jézus, aki azt akarja, hogy hiteles követője legyek? És mit kér tőlünk mint közösségtől?

• Kikhez szól legsürgősebben a mi apostoli küldetésünk, és mit kell tennünk körükben?

Imával vagy énekkel zárjuk a csoportmunkát.

3. TÉMA: JEREMIÁS MEGHÍVÁSA (JER 1, 4-19)

Magyarázat a csoportvezetőknek (Dr. Zamfir Korinna magyarázata alapján)

Jeremiás az egyik legjelentősebb próféta. Egyben ő a Szentírás egyik legtragikusabb és legrokonszenvesebb alakja, akiben az ügy iránti teljes elkötelezettség és a szenvedés ellenére tanúsított hűség meglepő őszinteséggel társul.

A meghívástörténet szerint Isten már születése előtt, élete első pillanatától ismerte és meghívta a prófétát és magáénak tekinti. Ókori elgondolás szerint a gyermeket maga Isten formálja meg anyja méhében, ezért ő már élete legelejétől hozzátartozik (Zsolt 22,10-11; 71,6; 139,13 sk; Jób 10,8-12). Ez kiemelten igaz a próféta esetében, aki hivatását élete első pillanatától kapja.

A meghívástörténet klasszikus motívumokat tartalmaz: a próféta alkalmatlannak tartja magát a küldetésre, ellenvetést tesz (Jeremiás túl fiatal, ezért szavának nincs tekintélye), Isten pedig kijelenti, hogy ő maga ad tekintélyt szavainak, és védelméről biztosítja őt. Hasonlót látunk Mózes esetében, aki jelentéktelenségére hivatkozik, és arra, hogy „nem a szavak embere" (Kiv 3,11; 4,10). Jeremiás tehát úgy jelenik itt meg, mint új Mózes. A száj megérintése legitimálja a prófétát: a próféta szavai magának Istennek a szavai (vö. Iz 6,7; Ez 2,8-3,3; Dán 10,16). Ugyanakkor Isten szavát emberi szavak közvetítik.

A meghívástörténet kilátásba helyezi, hogy a próféta elsősorban ítéletet fog hirdetni: „hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és ültess" (10.) Küldetése során ellenállásba fog ütközni és szenvedni fog (17-19.).

A kitépés több helyen a Júda földjéből való kitépésre, a deportálásra és a nép megsemmisítésére vonatkozik (Jer 12,14,17). Isten majd az ellenkezőjét cselekszi (12,15): miután kitépte, vissszavezeti őket földjükre; vö. 24,6: Isten visszavezeti földjükre, felépíti, és nem rombolja le, elülteti, és nem tépi ki őket.

Jeremiásnak tehát Isten szavát, ítéletét kell hirdetnie, és sorsa összefonódik küldetésével. Egész életét meghatározza a küldetése miatti szenvedés, a vívódás, de Istenhez a legsúlyosabb válság idején is hűséges marad.

1. lépés: A bibliai szöveg megközelítése

Meghívás/ hivatás a saját életemben

• Ki hívott meg engem már valamire?

• Mit érzek, hogy mire vagyok elhíva?

• Mi volt, mi ma is a kedvenc kifogásom, amikor valaki valamire elhív?

• Hol ismertem fel és fogadtam el az elhívást az életemben?

• Mire van szükségem, hogy az elhívást fel tudjam ismerni?

• Hol és mikor nem tudtam/nem tudom elfogadni az elhívást? Mi akadályozott meg ebben?

2. lépés: A bibliai szöveg elmélyítése

Szerepekre osztva elolvassuk a következő részt: Jer 1,4-19 (szerepek: mesélő, Isten hangja, Jeremiás)

Színes ceruzával aláhúzzuk Isten hangját, a próféta szavait, és az ismétlődő motívumokat (8-19. versek - mert én veled vagyok) és a záró igéket (hogy megmentselek).

A csoport tagjai beszámolnak az egyéni munka eredményeiről.

A résztvevők a következő kérdések alapján beszélgetnek:

• Mi történik Jeremiással?

• Hogyan viselkedik Jeremiás? Mit tesz?

• Miben áll (alapvetően) Jeremiás prófétai küldetése?

3. lépés: Vigyük magunkkal az Igét

• Hol érint meg engem Jeremiás meghívása?

• Mikor, hogyan tapasztaltam meg Isten hívását, azt, hogy feladatot szánt nekem?

• Hogyan teljesítem a feladatom?

4. TÉMA: JEREMIÁS MEGHÍVÁSÁNAK VÁLSÁGA, JEREMIÁS HŰSÉGE (JER 20, 7-18)

Magyarázat a csoportvezetőknek (Dr. Zamfir Korinna magyarázata alapján)

Jeremiás könyvének egy sajátos rétegét alkotják azok a szövegek, amelyekben a próféta szenvedélyes hangon mondja el Istennek vívódásait, a küldetése teljesítése közben megélt visszautasítottságát, szenvedését. Annak az Istennek rója fel mindezt, akinek a segítségében bízott, de aki, úgy látszik, magára hagyta őt.

Jeremiás panaszai betekintést adnak a próféta lelki világába, személyes érzéseibe. Jeremiás konfliktusai minden bizonnyal kiváltották belőle a fájdalmat, az értetlenséget, sőt az Isten közelségének megkérdőjelezését. Ezért Jeremiásnak is éppúgy meg kellett tapasztalnia az elhagyatottságot, azt az érzést, hogy mindenki ellene fordult, és talán maga Isten is magára hagyta.

A panaszt szó szerint így lehetne fordítani: „elcsábítottál, és én áldozatul estem a csábításnak" (Kiv 22,15: egy férfi elcsábít egy szűz lányt; Bír 14,15; 16,5: egy nő elcsábít egy férfit). Az idegen istenek csábíthatják el az embert (Mtörv 11,16), vagy Isten szedi rá a hamis prófétát (1Kir 22,20-22; Ez 14,9). Csak Ózeasnál viszonylag pozitív a kifejezés: Isten „elcsábítja", „rászedi" a hűtlen jegyest, a pusztába vezeti, és lelkére beszél. Jahve „csábítása" hatékony: a próféta áldozatul esett a csábításnak. „Megragadtál/erősnek bozonyultál, erőszakot tettél velem, és legyőztél." Küldetése és sorsa miatt a próféta gúny tárgyává lett, mert teljesíti küldetését és hirdeti Isten szavát.

Jeremiás korábban Isten szavát eledelének, örömének és szíve vidámságának érezte (15,16). Ezzel ellentétben itt tűzként, ellenállhatatlan erőként tapasztalja meg Isten szavát. Nem vonhatja ki magát alóla, nem tud beszélni róla. A próféta az Isten szava iránti hűsége miatt szenved.

A 20,11-13-ban a hangnem hirtelen megváltozik, az elkeseredés helyét átveszi a bizalom. Jeremiás a legmélyebb válságban is bízik Istenben, és már jelenlévőként hirdeti Isten szabadító közbelépését. Ő az istenfélő, aki a szenvedésben is egyedül Istentől remél igazságszolgáltatást.

Ha nem ismernénk a panasz műfaját, azt gondolnánk, hogy a próféta elvetette küldetését, és elfordult Istentől. Azonban a panasznak megvan a sajátos logikája és jellegzetes felépítése, célja pedig a hit és a bizalom kifejezése a szenvedés közepette. A szenvedő azt éli meg, hogy élete szétesik. A reménytelen helyzetben Istenhez kiált, kérdez, számonkér, vádat emel, protestál, de mindezt Isten előtt teszi. A panasz nem csak a válság kifejezője, hanem abban a meggyöződésben hangzik el, hogy Isten véget tud vetni a szenvedésnek. Minden Istentől van, a szenvedés is, de egyben csak ő tudja megmenteni az embert. A szenvedés ellentmond annak a meggyőződésnek és tapasztalatnak, hogy Isten jó és hatalmas, és megmenti a benne bízót. Ezért az imádkozó a mélyponton Istenhez fordul. Isten színe előtt protestál Isten ellen. A panasz nemcsak az őszinteség kifejezője, hanem a hit és a bizalom jele, és a remény megnyilvánulása. A fájdalom részletes ecsetelése, a kiáltás Istenhez mutatja, hogy az imádkozó meg van győződve Isten könyörületéről és hatalmáról. Ezért van az, hogy lelkére beszél, érvel igazolja Istennek, hogy nem tehet mást, mint hogy megmentse. Az imádkozó úgy fejezi ki fájdalmát, hogy közben megőrzi Istenbe vetett bizalmát, konokul kitart mellette, akkor is, mikor úgy érzi, hogy Isten hűtlen lett hozzá.

Az Istennel való kapcsolat nem akkor jó, ha vívódások nélkül fogadjuk a kudarcot és a szenvedést, ha nincsenek kérdéseink vagy elhallgatjuk azokat. Jeremiás Istennel való kapcsolatát nemcsak a teljes hűség, hanem az egyedülálló nyitottság és a szenvedélyes szeretet is jellemezte.

1. lépés: A bibliai szöveg megközelítése

• Megingott valaha egy feladattal kapcsolatos meggyőződésed?

• Ismerős az az érzés, hogy csalódtál az élet értelmében (becsapottnak érzted magad)?

• Gondoltál már valaha arra, hogy elhibáztad az életedet?

• Volt olyan időszak, amikor a nehézségek, a magány, az ellenállás miatt úgy érezted, hogy Isten is elhagyott, hogy nem tudod folytatni az utat?

• Nehezedre esik ilyenkor keresztényként eleget tenni a feladatodnak?

• Hogy állsz ezzel a gondolattal: „Ha van Isten, akkor ennek a szenvedésnek nem szabadna léteznie?"

2. lépés: A bibliai szöveg elmélyítése

Olvassuk el a következő szentírási részeket: Jer 11,19-22; 12,1-6; 15,10.15-20; 20,7-18

• Hogyan szenved Jeremiás?

• Milyen a kapcsolata Istennel?

3. lépés: Vigyük magunkkal az Igét

• Miben hasonlítasz Jeremiásra?

• Mersz veszekedni, perlekedni Istennel? Mered vádolni őt?

• Mi segített túljutni a válságon? Hogyan segíthet az Istennel szembeni őszinteség, bizalom?

• Hogyan segíthetsz azoknak, akik közösséged javáért küzdenek, hogy ne maradjanak egyedül?

A következő verssel zárjuk az együttlétet: Mindannyiszor, ha lelkedben levertséget érzel,

te csak szeress tovább, - s beszélj másoknak a reményről! Mindannyiszor, ha halált érzel lelkedben,

te csak szeress tovább, - s beszélj másoknak az életről! Mindannyiszor, ha érzed a bűnt,

te csak szeress tovább, - s beszélj másoknak a szeretetről, és szeress igazán!

Mindannyiszor, ha lelkedet az abszolút sötétség nyomja,

te csak szeress tovább, - s beszélj másoknak a Fényről! Úgy tűnhet neked, hogy mindez színjátszás:

mintha hazugságban élnél. Gondolj arra, hogy ez egy isteni színjáték. (Chiara Lubich)

Fülöp László

Szentségimádás

BEVEZETÉS

Fontos szem előtt tartani az alábbi gondolatokat, amikor szentség-imádásra készülünk.

Mit jelent a szentségimádás? Szerető szemlélése egy titoknak. Isten titkának szeretettel való szemlélése, az Oltáriszentségben köztünk jelenlévő Jézus Krisztus személyén keresztül. Titok - ami több minden tudásunknál, vágyunknál, és érzésünknél -, kimeríthetetlen misztérium. Az Atyánál jobban senki nem szeret bennünket. Mi az Atya gyermekei vagyunk. Az Atyának pedig van mondanivalója szeretett gyermekei számára.

A szentségimádáshoz szükség van részünkről semmittevésre, vágyra, időre, csendre és jelenlétre. Meg kell tanulnunk lecsendesíteni a szívünket Isten jelenlétében annyira, hogy hallhatóvá váljon a szeretet hangja. Ez nem könnyű feladat. Párbeszéd, igazi kommunikáció akkor születik meg, ha meghallgatjuk és meghalljuk a másikat. Ekkor tudjuk befogadni őt.

Mire hív Jézus a szentségimádásban?

- Beszélgetésre

Olyan beszélgetésre, amiben fontos Jézus véleménye, válasza. Nemcsak nekünk, a gyerekeknek kell beszélni, és elmondani mindent a mennyei Atyának, fordítva is igaz: le kell csendesíteni a szívünket, hogy meghalljuk szerető Istenünk hangját, véleményét a gondolatainkal, problémáinkkal kapcsolatosan.

- Szolgálatra

Nemcsak önmagunk miatt megyünk szentségimádásra, nemcsak a Jézussal való személyes találkozás ajándékáért, hanem másokért is. Egy testnek vagyunk a tagjai, és minél jobban átjárja a tagokat Isten szeretete, annál inkább akarnak segíteni, szolgálni másokért és másoknak. Ezért a szentségimádás szolgálat is.

Ugyanazt tesszük, amit azok, akik az evangéliumi történetben leengedték a tetőn keresztül Jézus elé béna társukat. Mi is közbenjárunk másokért, csendben odavisszük Jézus elé azokat, akik szükséget szenvednek, vagy akiket a szívünkbe zártunk. Megvalljuk Istennek, hogy nem tudjuk megoldani az életüket, és még azt sem tudjuk, mire volna igazán szükségük. Nem tehetünk jobbat, mint az ő szeretetébe helyezzük őket.

- Aszkézisre

Lemondunk a jóról egy nagyobb jó kedvéért. Pedig rengeteg jó dolgot lehetne a „semmittevés", a szentségimádás ideje alatt is csinálni. Akik megpróbálnak elcsendesedni, és elhatározzák, hogy egy órát azzal töltenek, aki maga a szeretet, azok gyakran megtapasztalhatják a jóra való kísértést. Eszükbe jut, mennyi jó dolgot tudnának elvégezni ezen idő alatt, mennyi mulasztásuk van feladataik elvégzésében, és azt most mind bepótolhatnák. Hasznosabban is tölthetnék az időt, sokat segíthetnének...

Megfontolandók Teréz anya gondolatai: ha nővérei megrövidítik a szentségimádás idejét azért, hogy több jót tehessenek a rászorulókkal, akkor egy idő után már nem fogják felismerni és megszeretni a megtört embertársaikban jelen lévő Krisztust.

- Szeretetválaszra

Mindent megelőz az életünkben Isten ingyenes, feltétel nélküli szeretete irántunk. Az eukarisztikus kapcsolat is tőle indult ki. Ő az, aki szeretetében odáig ment, hogy jelenvalóvá tette magát az Oltáriszentségben. Láthatóvá, tapasztalhatóvá, érzékelhetővé. Alázatában alkalmazkodott teremtett létünk igényeihez. Minden idő, amit vele töltünk, válasz az ő szeretetére.

SZENTSÉGIMÁDÁS TERV

Előkészületek: kidíszíthetjük az oltárt vagy azt a helyet, ahová az Oltáriszentség kerül virágokkal, gyertyákkal, különböző színű anyagokkal. Figyeljünk arra, hogy az Oltáriszentségnek ne a földön készítsük elő a helyet, legalább szemmagasságban kell lennie. A lényeg Jézuson van és nem a díszítésen.

Köszöntjük Jézust: keresztvetés, szabad ima... 5 perc

Ének:

Te éltetsz engem...

Lényed érint...

Bemegyek a szentek szentjébe... 15perc

Az énekek után rövid csend, amiben próbálunk Istenre hangolni, meghallani a hangját akár a dalok szövegei által.

Ima:

Hol van a szívem?
Nem tudom. Mi minden is van benne!
De mi igazán a szívem?
A kérdések, félelmek, remények, melyek hívatlanul törnek fel belőle?
Az ezer benyomás, melyek átsuhannak rajta, s mégis titkos nyomokat hagynak benne?
A felhívások, jelek, igények, szándékok, melyek fellobbannak, s aztán elülnek megint?
A titokzatos, mely hirtelen felszínre tör vagy máskor kiismerhetetle-nül a szívem mélyén rejtőzik?
Mi a szívem? Hol van a szívem?
Nem tudom. Ő tudja. Az ő szeretete tudja.
A fülét a szívemen tartja.
A szívem benne van.
Add magad neki, add magad szabadon, bízz benne.
Akkor nála leszel és magadnál.
Isten füle a szíveden van.
Ha úgy érzed, hogy döntened kell az életedről, akkor figyelj arra, mi hoz a szívedbe békét, mert Isten rólad szóló tervét abban az irányban fogod meglelni, ahol nyugalmat találsz. 10 perc

Csend... 10 perc

Ének:

Adj célt, értelmet (Csiszér László)

Ima:

Mennyei Atyám! Te teremtettél engem és jóságodban kijelölted életem útját is, hogy azon járva érjem el örök üdvösségemet. Engedd felismernem, hogy milyen terveid vannak velem, mutasd meg nekem hivatásomat. Mutasd meg, hol tudnám a legjobban használni erőimet, s hol tudnálak téged a legjobban szolgálni. Engedd, hogy jól válasszam meg hivatásomat, alaposan elsajátítsam és megfelelően teljesítsem abban feladatomat. Engedd, hogy egész életem téged dicsőítsen. Ámen.

Ének:

Még többet tőled...

Ima:

Uram és Istenem, szerető Atyám! A te kegyelmedből ismerhetlek, szerethetlek, szolgálhatlak és általad megtalálni és betölteni legmélyebb vágyaimat. Tudom, hogy mindenben jelen vagy és minden ösvény hozzád vezethet engem.

De mindezek között van egy valami különleges, amely által szeretnéd, ha követnélek. Mivel azt akarom, amit te szeretnél tőlem, imádkozom, küldd el Szent Lelkedet nekem: értelmembe, hogy megmutassa, mit kívánsz tőlem a szívembe, hogy adjon eltökéltséget annak megtételére, és hogy megtegyem teljes szeretetemmel, teljes értelmemmel és minden erőmmel életem végéig. Jézus, bízom benned! Ámen.

Csend... 5 perc

Szentlélek Úristen! Jöjj, és töltsd be a szívemet! Segíts, hogy azon az úton járhassak, amely a legegyenesebben vezet feléd! Áldj meg és vezess rá, hogy merre induljak. Éreztesd meg velem a mennyei Atya akaratát és add segítő kegyelmedet, hogy jól tudjam felhasználni az elém kerülő alkalmakat, meglássam a támpontokat, amelyek arra utalnak, amire az Ür valóban hív engem.

Jöjj, Bölcsesség Lelke!

Erősíts meg engem és add a te Bölcsességedet, hogy minden feladatomat és életem vezetését bölcsen tudjam elrendezni és megélni.

Jöjj, értelem Lelke!

Tölts el az értelem Lelkével, hogy felfogjam, és jól használjam az elém táruló tudást a hivatásom ügyében.

Jöjj, tudomány Lelke!

Kérlek, hozz elém olyan személyeket, akik ismereteikkel segíteni tudnak útkeresésem folyamán és feléd egyre közelebb tudnak vezetni.

Jöjj, erősség Lelke!

Add, a te lelki erődet, hogy kitartsak a keresésben és soha ne lankadjak el.

Jöjj, tanács Lelke!

Adj halló füleket, hogy a környezetemben élő kompetens személyek jó tanácsait felfogjam és komolyan vegyem.

Jöjj, jámborság Lelke!

Töltsd el szívemet az Istenre figyelő és hozzá hű jámbor és odaadó szívvel, hogy mindenkor őt akarjam szolgálni abban a formában, ahogy ő akarja.

Jöjj, istenfélelem Lelke!

Szent erőddel engedd, hogy mindig rendezetten és helyesen szeressem önmagamat, felebarátaimat és Istent, és hogy helyes önismerettel egyre közelebb kerülhessek Istenhez azon az úton, melyet ő megálmodott számomra.

Áldj meg, mindenható Atyám, kegyelmeiddel, hogy Szent Lelked által megőrizd bennem és kiteljesítsd mindazt a jót, amit adni szándékozol és amelyet jóra törekvésemmel elkezdtem befogadni. Ámen.

- Szabadon beszélgess Jézussal az életedről. Hagyd, hogy ő is válaszolni tudjon a csendben. 20 perc

Befejező ima:

Saját szavainkkal adhatunk hálát Jézusnak az együtt töltött időért és kérhetjük a segítségét, hogy magunkkal tudjuk vinni a hétköznapokba az iskolába, munkahelyünkre.

Befejező ének:

Megragadtál... 5 perc

(Az énekeket az Áldom az Urat című könyvből választottuk.)

Imaóra szerzetesi és papi hivatásokért

(Gyulafehérvári Főegyházmegyei Hivatal)

Ének: Áldjad ember e nagy jódat... vagy Halló szívet adj nekem...

Uram, nyisd meg a szemem,
tágítsd ki tekintetemet és érdeklődésemet,
hogy azt is láthassam,
amit még nem ismerek.

Uram, nyisd meg a fülemet,
tégy tisztán hallóvá és figyelmessé,
hogy meghalljam azt is,
amit még nem értek.

Uram, adj nekem bizalommal teli szívet,
hogy ráhagyatkozzon szavadra és hűségedre,
és merje tenni azt,
amit még nem tett meg.

Uram, tudom, hogy csak akkor élek,
ha engedek hívásodnak
és hagyom, hogy átalakíts. (Willi Lambert)

Ének: Imádlak és áldlak... vagy Jöjj hozzám...

Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András - halászok lévén - épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket." Rögtön otthagyták hálójukat és követték. Alig ment valamivel tovább, megpillantotta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálót szedték rendbe a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek. (Mk 1,16-20)

A galileai tenger mellett járó és tanító Jézus tanítványokat gyűjt maga köré. A mennyek országának közelségéről beszél az embereknek. A hálójukat éppen vízbe vető halász testvérek, Péter és András hallják Jézus felszólítását: jöjjetek, kövessetek! Emberhalászokká teszlek titeket. Majd Jakab és János is hallja a jézusi hívást. A háló a megélhetés eszköze, ott maradt. Ott maradt az addigi család, a hozzátartozók, a munkatársak. Jézus követésében új világ tárult fel előttük. Egy eddig ismeretlen világ, új tanítás, ami időnként követhetetlenül kemény beszédnek tűnt. Olyan tanítással találkozunk, amit nem is értettek igazán, sokan Izrael országának helyreállítását remélték tőle. De az ország, aminek a közelsége miatt új életet kell kezdeni, nem ebből a világból való. Nehéz lehetett ezt elfogadni és Jézus után menni. Az után a Jézus után, aki azt mondta, hogy „a rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania" (Mt 8,20). Meg azt is, hogy „sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, és harmadnapra föltámad" (Mt 16,21).

Jöjjetek utánam! - szólítja meg őket Jézus. Emberhalászokká teszlek titeket. Ott maradnak a hálók most már gazdátlanul. A háló, ami eddig az életet jelentette és a megélhetést. Ott maradtak a társak, akik furcsán nézhettek a távozók után. A nehéz, kockázatos, de mégis biztos megélhetést fölcserélni az ismeretlen vándorprédikátor követésével: esztelenség. És mégis mennek. És azóta hányszor előfordul ugyanez a világban: Jézus megszólít embereket. Vannak, akik elhagyják, ami éppen a kezük ügyében van, és követik őt. Vannak, akik ránéznek, csodálkoznak, de visszafordulnak és beletemetkeznek a hálóval való bajlódásba. Vannak, akik elindulnak vele, de amikor kemény beszédnek tűnik, amit Jézus kíván, visszatérnek előző életükhöz. Mennyire különböző emberek voltak ezek az apostolok! Más-más arcvonások, másként kérges kezek, más családok, más múlt, más tehetség. De egyek abban, hogy Jézus a meghatározó számukra. Egyek a megtapasztalásban, hogy Jézus a világ világossága. Mennyire különbözőek vagyunk mi is! De egyek vagyunk-e abban, hogy megszólított bennünket Jézus? Egyek vagyunk-e abban, hogy magunk mögött hagyunk hálót és bárkát és régi önmagunkat, hogy kövessük őt? Közel van a mennyek országa. Jézus felszólítása ma sem némul el. Minden nap újra ott kell hagynunk földhöz ragadt régi önmagunkat, és nyomába kell szegődnünk. Gondolhatjuk, hogy Péterről, Andrásról, Jakabról és Jánosról van szó. De egyszer csak rá kell döbbenünk: mi is szereplői vagyunk ennek a történetnek. Abban a pillanatban, amint otthagyjuk a magunk hálóját, azonnal rólunk van szó. A mi életünk teljességéről.

Ének: Itt jelen vagyon... vagy Sok mindent megpróbáltam...

Uram,
bölcs gondviseléseddel öröktől fogva minden embernek megszabtad feladatát.
Ezt a feladatot keresnünk kell, s te segítesz nekünk,
amikor akaratodat kinyilvánítod számunkra
a kor szükségleteiben és követelményeiben,
a nép és az egyház szükségében;
a jóakaratú emberek tanácsában;
képességeinkben, amelyeket tőled kaptunk,
valamint szívünk hajlamaiban.
Uram, kérlek téged, áraszd lelkembe világosságodat, hogy
mindezekből felismerjem az én feladatomat!
Hogy úgy szolgáljak neked, ahogy te kívánod tőlem:
ha akarod, a család közösségében,
ha akarod, lemondva a családi élet melegéről,
ha úgy akarod, a lelkek vezetésével,
ha úgy akarod, két kezem kemény munkájával.

„Amikor Isten hív, azt mondja nekünk: Fontos vagy nekem, szeretlek és számítok rád! Jézus mindnyájunknak ezt mondja, és ebből születik az öröm! Annak a pillanatnak az öröme ez, amikor Jézus rám nézett. Ezt megérteni és megérezni a mi örömünk titka: az, hogy tudjuk, Isten szeret minket, hogy számára nem számok, hanem személyek vagyunk, és hogy tudjuk, ő az, aki minket hív. A hivatás válasz erre a hívásra, mégpedig egy szerető hívásra. Ha Krisztussal akarunk lenni, az megkívánja, hogy osztozzunk életében és szándékaiban, megköveteli a hit engedelmességét, a szegénység boldogságát, a szeretet radikalitását. Ennek az útnak van egy neve, egy arca: Jézus Krisztus. A megszentelt életet élőknek az a feladata, hogy megjelenítsék az életükbe az örömhírt, mégpedig azáltal, hogy követik Krisztust. Konkrétan átveszik az ő életstílusát, belső attitűdjeit, engedik, hogy egészen átjárja őket az ő szellemisége, azonosulnak meglepő logikájával és értékrendjével, osztoznak kockázataiban és reményeiben. Az Ürral való találkozás mozgásba hoz minket, arra késztet, hogy kilépj önmagadból, az önmagad körüli forgásból, és megnyílj mások felé. Ferenc pápa a keresés nyugtalanságára buzdít minket. Nem ugyanaz, ha Jézus evangéliumával vagy csak a saját eszünket követve szeretnénk építeni a világot. Sokkal teljesebbé válik az életünk, ha Jézussal együtt élünk, jól tudjuk, hogy vele könnyebb megtalálni minden dolog értelmét." (vö. Ferenc pápa - Örüljetek!)

Jézus, te vagy az ember egyetlen Megváltója!
Testvéreinkért imádkozunk hozzád,
akik igent mondtak neked a papságra, a megszentelt életre
vagy a misszióra szóló hívásodra.
Add, hogy életük napról napra megújuljon,
és élő evangéliummá váljanak.
Irgalmas és szent Urunk,
küldj szüntelenül új munkásokat országod aratásába!
Segítsd azokat, akiket arra hívsz
, hogy napjainkban kövessenek téged!
Engedd, hogy akik arcodat szemlélik,
örömmel válaszoljanak a csodálatos küldetésre,
amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember javára.
Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol,
most és mindörökké. Ámen.
(II. János Pál pápa imája)

Ének: Uram Jézus légy velünk... vagy Fogadd el Uram... Uram, Jézus!

Taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek,
és úgy szolgáljak neked, ahogy megérdemled:
hogy adjak számolgatás nélkül,
hogy dolgozzam megállás nélkül,
hogy teljesen odaadjam magam a te szolgálatodra,
nem várva más jutalmat, mint azt, hogy tudom:
a te szent akaratodat teljesítem. Ámen.
(Loyolai Szent Ignác imája)

Ének: Jézus Szíve, legtisztább szív... vagy Mit sem aggódom

Uram,
segíts, hogy figyelmesebb legyek másokhoz,
becsületesebb magamhoz és hűségesebb hozzád!
Tégy nagylelkűvé, hogy megtegyem, amit tőlem kívánsz!
Segíts, hogy felismerjem élethivatásomat,
s add, hogy így boldog lehessek és boldogíthassak másokat is.
Uram, add meg azoknak, akiket papi vagy szerzetesi életre hívtál,
a nagylelkűséget, hogy válaszolni tudjanak neked,
s így segítséget kapjanak a rászorulók.
Ezt kérjük tőled,
Krisztus, a mi Urunk nevében. Ámen.

Drága Atyám, kérlek, segíts engem,
hogy elvigyem tiszta illatodat mindenhová, amerre az utam visz.
Áraszd el a lelkem a te lelkeddel és életeddel.
Töltsd el és vedd birtokodba egész lényemet, oly teljességgel,
hogy egész életem csak a te életed kisugárzása legyen.
Ragyogj keresztül rajtam és töltsd el bensőmet,
hogy minden lélek, akivel csak találkozom,
érezze meg jelenlétedet a lelkemben.
Emeljék fel tekintetüket,
de ne engem lássanak, hanem csak téged, Uram!
Maradj velem, és úgy fogok ragyogni,
ahogyan te ragyogsz, hogy mások világossága legyek.
Minden világosság a tiéd, Uram, és nem belőlem sugárzik.
Te vagy az, aki rajtam keresztül másokra ragyog.
Engedd nekem, hogy úgy magasztaljalak téged,
ahogyan a legjobban szereted, jóságot sugározva a körülöttem
élőkre.
Engedd nekem, hogy hirdesselek téged,
de prédikálás nélkül, nem szavakkal, hanem életem példájával,
a cselekedeteimet kísérő egyetértés vonzereje által,
az irántad érzett szívbeli szeretetem nyilvánvaló teljességével.
(Boldog John Henry Newman bíboros)

Ének: Ó Jézus emlékezni rád... vagy Jézus, én téged választottalak...

Könyörgések:

• Köszönjük neked, Urunk, az élet ajándékait, a hivatások sokszínűségét, és azt, hogy követésedre meghívtál bennünket.

• Hálát adunk neked szerzeteseinkért, és kérjük számukra a hűséges kitartás kegyelmét az evangélium tanácsok útján. Segítsd, Urunk, a szerzetesközösségeket, hogy a rájuk bízottak az ő szolgálatuk által megtapasztalhassák gondviselő szeretetedet.

• Urunk, te gondviselő jóságoddal minden embert egy családba helyeztél. Adj egészséges lelkületű, harmonikus keresztény családokat, ahol a papi és szerzetesi hivatás csírái megjelenhetnek, növekedhetnek és kibontakozhatnak.

• Áldd meg, Urunk, a papi és szerzetesközösségeink jótevőit bőséges kegyelmeiddel, áldozataikért fizess meg százszorosan.

• Jutalmazd meg, Urunk, az örök élet boldogságával elhunyt szerzeteseinket és papjainkat. Add, hogy akik fáradoztak országod terjesztésén itt a földön, veled együtt örvendezzenek a szentek társaságában.

Ima: Szentlélek, ki az ajándék és az örök élet forrása vagy! Töltsd el szívüket belső bizonyossággal, hogy szeretetre, dicsőítésre és szolgálatra vannak kiválasztva. Engedd, hogy megízleljék barátságodat, töltsd el őket örömöddel és vigasztalásoddal, segítsd őket, hogy legyőzzék a nehézségeket, s ha elestek, bizalommal tudjanak fölkelni; tedd őket isteni szépséged tükrévé. Adj nekik bátorságot, hogy fogadni tudják korunk kihívásait és kegyelmedet, hogy Jézus Krisztus jóságát és emberszeretetét elvihessék az embereknek. Ámen.

(Szent II. János Pál pápa)

Ábrahám, Izsák és Jákob Istene,
Urunk, Jézus Krisztus atyja és a mi Atyánk,
fogadd el imánkat, amellyel hozzád fordulunk.
Nézd kegyesen jóra való törekvésünket,
és segíts szenvedéllyel megélni hivatásunk ajándékát.
Atyánk, ingyenes szereteted tervével arra hívsz,
hogy keressük a te arcodat a Lélekben,
akár helyben lakunk, akár úton vagyunk.
Add, hogy magunkban hordozzuk emlékezetedet,
és élet forrásává legyen az számunkra
az egyedüllétben és a testvériségben,
s hogy szereteted visszfénye lehessünk
a ma élő emberek élettörténetében!

Krisztus, az élő Isten Fia,
te tisztán, szegényen és engedelmesen jártál
itt, a földön, a mi útjainkon,

és társunkká szegődtél a csendben és a hallgatásban.
A szeretet forrásaként őrizd meg bennünk
gyermeki hozzátartozásunkat az Atyához.

Segíts, hogy megéljük a találkozás evangéliumát:
hogy humanizáljuk a földet, építsük a testvériséget,
osztozzunk a megfáradtak, a keresést feladók fáradalmaiban
és a várakozók, a keresők, a remény magvait őrzők örömeiben.

Szentlélek, lángoló tűz,
világosítsd meg utunkat az egyházban és a világban.
Önts belénk bátorságot az evangélium hirdetésére,
és segíts, hogy örömünket leljük a mindennapi szolgálatban.
Nyisd meg lelkünket a szépség szemlélésére.
Őrizd meg bennünk a teremtett világ hálás csodálatát,
és add, hogy felismerjük mindazt a csodát,
amelyet te viszel végbe minden élőlényben.

Mária, Isten Igéjének anyja,
virrassz megszentelt életünk felett,
hogy az öröm, melyet Isten szava ébresztett bennünk,
betöltse egész lényünket,
és felhívásod, hogy tegyünk meg mindent,
amit csak kér a Mester,*
az ő szavának tevékeny értelmezőiként találjon minket
Isten országának hirdetésében. Ámen.
(Ferenc pápa imája a megszentelt élet évére)
*(vö. Jn 2,5)

Amennyiben szentségimádás keretében végezzük az imaórát:

Tantum ergo

Azért ezt a nagy szentséget
leborulva imádjuk,
teste s vére a Krisztusnak,
Mert itt vagyon, jól tudjuk.
Ha elménkkel meg nem fogjuk,
hitünkkel megfoghatjuk.

Az Atyának és Fiúnak dicséret és tisztesség!
Szentlélekkel egyetemben áldás, örök dicsőség.
Háromságban egy szent Istent áldjon minden nemzetség. Ámen.

P: Mennyei kenyeret adtál nekik. Alleluja.
H: Amely minden gyönyörűséggel teljes. Alleluja.
P: Könyörögjünk!
Úristen, ki nekünk a csodálatos Oltáriszentségben kínszenvedésed emlékét hagytad;
Engedd, kérünk, tested és véred szentséges titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül érezzük. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
H: Ámen.

Az oltár előtt térdelve előimádkozza a következő engesztelő fohászokat:

Áldott legyen az Isten. Áldott legyen szent neve.
Áldott legyen Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember.
Áldott legyen Jézus neve.
Áldott legyen szentséges szíve.
Áldott legyen drágalátos vére.
Áldott legyen Jézus, a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Áldott legyen a vigasztaló Szentlélek,
Áldott legyen Isten fölséges anyja, Mária.
Áldott legyen szent és szeplőtelen fogantatása.
Áldott legyen a szűz és anya neve: Mária.
Áldott legyen dicsőséges mennybevétele.
Áldott legyen Szent József, Mária tisztaságos jegyese.
Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

(A fohászok végeztével a pap elteszi az Oltáriszentséget.)

Ének: Aki nékem szolgál... vagy Indulj és menj...

Litániák és imák papi és szerzetesi hivatásokért

Válogatta: Portik-Hegyi Kelemen

LITÁNIA A HIVATÁSOKÉRT

Uram irgalmazz nekünk! - V: Uram irgalmazz nekünk!
Krisztus kegyelmezz nekünk!
Uram irgalmazz nekünk!
Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket!
Mennyei Atyaisten, - V: Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten,
Szentlélek Úristen,
Szentháromság egy Isten,
Jézus, akit elküldött az Atya, hogy hozzá vezess minden embert,
Jézus, az Atya akaratának engedelmes beteljesítője,
Jézus, a jó pásztor,
Jézus, aki nem elítéled, hanem megkeresed az elveszett bárányt,
Jézus, a bűnösök, és a megvetettek barátja,
Jézus, a türelmes tanító,
Jézus, az apostolok barátja,
Jézus, tanítványaid védelmezője,
Jézus, társunk a nehéz pillanatokban,
Jézus, aki segítesz a kereszt hordozásában,
Jézus, aki szeretett tanítványodra bíztad édesanyádat,
Jézus, aki édesanyádra bíztad tanítványaidat,
Jézus, aki életedet adtad barátaidért,
Jézus, aki megjelentél követőidnek,
Jézus, aki apostolaidra bíztad a szentségeket,
Jézus, aki a Szentlélekkel erősítetted meg hírnökeidet,
Jézus, aki apostolaidat meghívtad néped szolgálatára, ébressz ma is vágyat sok fiatal szívében szolgálatodra - V: Uram hallgass minket!

Add, hogy mindig legyenek, akik szent Igédet hirdetik.
Add, hogy mindig legyenek, akik a keresztség kiszolgáltatása által Isten atyai szeretetét közvetítik.
Add, hogy mindig legyenek, akik a szentmisét bemutatják, és az eucharisztiát kiszolgáltatják.
Add, hogy mindig legyenek, akik a bűnbocsánat irgalmát közvetítik.
Add, hogy mindig legyenek, akik a szentkenet által megerősítő és gyógyító kegyelmedet nyújtják betegeink számára.
Add, hogy mindig legyenek, akik imáikkal és életük áldozatával közbenjárnak értünk.
Add, hogy mindig legyenek, akik meghallva szavadat a szükséget szenvedők segítségére sietnek.
Add, hogy mindig legyenek, akik a szenvedőket és elhagyatottakat vigasztalják.
Add, hogy akit közülünk kiválasztasz, felismerje hívásodat.
Add, hogy akiket meghívtál, mindent elhagyva bátran kövessenek téged.
Add, hogy közösségeink imáikkal és szeretetükkel támogassák a kiválasztottakat.
Add, hogy akiknek szívét magadhoz vontad, mindvégig hűségesek legyenek hozzád.
Add, hogy akik igent mondtak meghívásodra, papi vagy szerzetesi életükkel, jó példái legyenek az igazi keresztény életnek.

Könyörögjünk!

Jézus Krisztus, aki azt mondtad: „Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába", íme most hozzád könyörgünk papi és szerzetesi hivatásokért. Ébressz sok fiatal szívében vágyat szolgálatodra a teljes önátadásban. Add, hogy mindazok, akiket meghívsz, szabadon és bátran vállalják küldetésüket, a papi vagy szerzetesi hivatást, egész életükben lángoló szertettel szolgáljanak téged és embertársaikat a te dicsőségedre és mindannyiunk javára Krisztus a mi Urunk által.

LITÁNIA A JÓ PÁSZTORRÓL

Uram irgalmazz nekünk!
V: Uram irgalmazz nekünk!
Krisztus kegyelmezz nekünk!
V: Krisztus kegyelmezz nekünk!
Krisztus hallgass minket!
V: Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket!
V: Krisztus hallgass meg minket!
Mennybéli Atyaisten, - V: Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten,
Szentlélek Úristen,
Szentháromság egy Isten,
Jó Pásztor, te vagy Jézus Krisztus, a mi Messiásunk,
V: Irgalmazz nekünk!
Jó Pásztor, te vagy a világ Üdvözítője,
Jó Pásztor, te vagy az örök Főpap,
Jó Pásztor, te vagy az Atya Fölkentje,
Jó Pásztor, Melkizedek rendje szerinti pap,
Jó Pásztor, aki egy vagy az Atyával,
Jó Pásztor, aki teljességgel a Lélekben élsz,
Jó Pásztor, aki megtérésünk vagy,
Jó Pásztor, aki az Isten országa közelsége vagy
Jó Pásztor, aki körbejársz jót cselekedvén,
Jó Pásztor, aki az éhezőknek kenyeret adsz,
Jó Pásztor, aki a szomjazóknak italt adsz,
Jó Pásztor, aki a betegeket meggyógyítod,
Jó Pásztor, aki a szétszóródottakat egybegyűjtöd,
Jó Pásztor, aki elhozod az örömhírt,
Jó Pásztor, aki a békét ajánlod,
Jó Pásztor, aki az igazságot hirdeted,
Jó Pásztor, aki az istengyermeki szabadságra hívsz,
Jó Pásztor, hitünk forrása,
Jó Pásztor, reményünk éltetője,
Jó Pásztor, szeretetünk teljessége,
Jó Pásztor, aki a bűnösöknek megbocsátasz,
Jó Pásztor, aki az elveszettet megkeresed,
Jó Pásztor, aki az elesettet felemeled,
Jó Pásztor, aki szelíd és alázatos szívű vagy,
Jó Pásztor, aki a pislákoló mécsest nem oltod ki,
Jó Pásztor, aki a gyengékhez gyöngéd vagy,
Jó Pásztor, aki a szenvedések enyhítője vagy,
Jó Pásztor, aki az élet értelmét mutatod nekünk,
Jó Pásztor, aki a tisztaság megtestesítője vagy,
Jó Pásztor, aki a szegénység szabadságát adod nekünk,
Jó Pásztor, aki a szerető engedelmesség példája vagy,
Jó Pásztor, aki a szentségekben jelen vagy köztünk,
Jézus Krisztus, Jó Pásztor, te a hivatások forrása vagy,
V: Kérünk téged hallgass meg minket!
Jézus Krisztus, Jó Pásztor, te mindig hívsz minket,
Jézus Krisztus, Jó Pásztor, te mindig küldetést adsz nekünk,
Jézus Krisztus, Jó Pásztor, te mindig mellettünk állsz,
Jézus Krisztus, Jó Pásztor, te egyengeted útjainkat,
Jézus Krisztus, Jó Pásztor, te irányítasz sugallataiddal,
Jézus Krisztus, Jó Pásztor, vezesd közösségbe a magányosokat,
Jézus Krisztus, Jó Pásztor, áldd meg családunkat,
Jézus Krisztus, Jó Pásztor, óvd meg nemzetünket,
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit,
V: Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit,
V: Hallgass meg minket!
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit,
V: Irgalmazz nekünk!
Jézus Krisztus, jó pásztor - V: Könyörülj rajtunk Könyörögjünk!

Ür Jézus, te, aki annyira szerettél minket, hogy életedet adtad értünk, te, aki annyira szeretted az Atyát, hogy a megtestesülés minden fájdalmát magadra vállalva közénk jöttél, hogy tanúságot tegyél az ő mindenek feletti jóságáról. Kérünk téged, ne engedj minket szétszóródott nyájként tanácstalanul és vigasztalanul a halál árnyékában sodródni! Gyújts fényt reménytelenségünkben, adj vigasztalást és életerőt nekünk, küldj vigasztalókat hozzánk és add, hogy mi magunk is vigasztalókká válhassunk mások számára, hogy tetszésed szerint éljünk színed előtt, egymással békében és hűségesen hozzád, mert számunkra te vagy, aki élsz és uralkodsz az Atyával és a Szentlélekkel egységben most és mindörökkön örökké. Ámen.

IMA PAPI HIVATÁSOKÉRT

Úr Jézus, aki a papságot minden ember üdvösségére rendelted, folytatva benne megváltásod művét a földön: hallgasd meg alázatos könyör-gésünket. Tedd, hogy valamennyi papod életszentségén és buzgóságán keresztül a keresztény nép elevenen érezze a te jelenléted, újra hallja a te hangodat, újra lássa a te csodáidat. Ébreszd fel legjobb ifjaink szívében a papi hivatást, úgy, hogy egyetlen nyáj, a legkisebb se legyen kénytelen pásztor nélkül maradni! Őrizd meg a jámborság, tisztaság és buzgalom által kispapjainkban azt az ajándékot, amelyet nekik adtál, amikor szent szolgálatodra hívtad őket! Sokszorozd meg és jutalmazd a jók szellemiekben és anyagiakban segítő szeretetét a hivatások érdekében! Őrizd és növeld a hitet és a kegyelmet keresztény népeinkben. Add meg nekünk mindezt, te, aki élsz, uralkodsz, és bennünket szeretsz mindörökkön örökké. Ámen

Uram Jézus Krisztus, világ Üdvözítője, mennyei anyánk, Szűz Mária közbenjárása által alázattal kérünk, hogy nyájadat, ó, örök pásztor, ne hagyd magára, hanem ébreszd újra az egyházban a Szentlelket, akit oly bőségesen árasztottál apostolaidra. Hívj meg, kérünk, minél több fiatalt a papi és szerzetesi életre. Azokat, akiket kiválasztasz és hívsz, mindig éltesse buzgóság neved megdicsőítéséért és a lelkek üdvösségéért, szentelje meg kegyelmed, Szentlelked erősítse meg minden megpróbáltatásban. Jézusunk, adj nekünk szíved szerinti papokat és szerzeteseket. Ámen.

IMA A PAPNÖVENDÉKEKÉRT

Dicsőítünk téged, irgalmas Atyánk, hogy Fiadat elküldted a világba, hogy minket megszabadítson a bűntől és elárasszon a Szentlélek ajándékaival.

Küldetése folytatására ő elküldte apostolait, szeretetének hordozóit, hogy hirdessék az evangéliumot minden népnek, és a hívőknek új életet kínáljanak a keresztség és az eucharisztia által.

Tekints, Urunk kegyesen a férfiakra, akik a papságra készülnek, különösen az egyház missziós területein.

Töltsd be lelküket állhatatossággal és bátorsággal, hogy céljukat elérjék, pappá szenteljék őket, és így folytatni tudják az apostolok munkáját a mai világban.

Kérünk téged, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen

IMÁDSÁG A PAPNÖVENDÉKEKÉRT

(K. Rahner alapján)

Ür Jézus Krisztus, az Atyának Fia, örök főpap!

Te hívtad meg e fiatalokat szolgálatodba. Kérünk, add nekik már most hét ajándékú Lelkedet: a bölcsesség és értelem Lelkét, a tudomány és jámborság Lelkét, a tanács és erősség Lelkét és az istenfélelem Lelkét, hogy igazi papi emberekké váljanak.

Adj nekik jósággal, önzetlenséggel, alázattal teli szívet. Legyenek józanok és éberek, egyenesek és fegyelmezettek, szerények és nagylelkűek. Veled és benned imádkozzanak. Add, hogy szívósan kitartsanak a tanulás napi munkájában, készségesek legyenek szellemük és szívük sokoldalú képzésében. Mindenek előtt pedig add meg nekik a te papi lelkületedet, s engedd, hogy már most éljék, amit hirdetni fognak. Ámen.

KIS SZENT TERÉZ IMÁJA A PAPOKÉRT

Ür Jézus Krisztus, örök főpap! Őrizd meg papjaidat szent szíved oltalmában, ahol senki sem tud nekik ártani. Őrizd meg tisztának felszentelt kezüket, mely nap mint nap érinti szent testedet. Őrizd meg tisztának ajkukat, melyen drága szent véred piroslik. Őrizd meg tisztának szívüket, melyet dicsőséges papságod jelével pecsételtél meg. Ó, Jézus! Segítsd őket növekedni a szeretetben és hűségben irántad, hogy ne a földiekhez ragaszkodjanak. Add meg nekik a kenyér és a bor átváltoztatásának ereje mellett ahhoz is az erőt, hogy a szíveket megváltoztassák. Áldd meg munkájukat bőséges gyümölccsel, és egykor add meg nekik az örök élet koronáját! Ámen.

IMA JÓ PAPOKÉRT

Urunk, adj nekünk jó papokat, ne olyanokat, amilyeneket megér-demlünk!

Akik neked szolgálni szeretnének, és nem uralkodni helyetted.

Akik a te igazságodat hirdetik, és nem a sajátjukat erőltetik ránk.

Akik nem szégyellnek rólad mindenütt beszélni, de tudnak tapintatosan magukról hallgatni.

Akik nem akkor nyugtalanok, ha miattad bántás éri őket, hanem amikor miattuk téged ócsárlás ér.

Akik hiszik mindazt, amit tanítottál, és azt nem csak velünk elhitetni akarják.

Akik nem velünk versenyezve gyűjtik az anyagiakat, hanem velünk együtt járják a göröngyös utakat.

Végül kérünk, Urunk, engedd megértenünk, hogy ők is csak emberek, s hogy ők is minél jobban megértsék: mi bennük keressük jóságos arcod fényét. Ámen.

ERDŐ PÉTER BÍBOROS IMÁJA A PAPOK ÉVÉBEN

Mindenható Isten! Te elküldted Fiadat a világba, hogy Megváltónk és örök főpapunk legyen, és kiárasztottad a Szentlelket, hogy működjön egyházadban. Kérünk, erősítsd és vezesd az életszentség útján püspökeinket és papjainkat, akikkel megajándékoztad egyházadat!

Ébressz papi hivatásokat! Adj bátorságot fiataljainknak, hogy igent mondjanak hívásodra, és állhatatosak maradjanak küldetésükben! Adj lendületet, energiát és áldozatkészséget papjaidnak!

Add, hogy a világi hívők imával és tettekkel segítsék lelkipásztoraikat és egymást a hozzád vezető úton! Vezesd családjainkat és közösségeinket a hit, a remény, a szeretet és az egység hiteles megélésének útján, hogy életük példájával sokakat hozzád vonzzanak!

Szentséges Szűz Mária, egyházunk anyja, Vianney Szent János, a papok védőszentje és Istennek minden szentjei! Támogassátok imáinkat hathatós közbenjárásotokkal, hogy az egyház a Szentlélek segítségével, a papok és a hívek életszentsége által megújuljon, s így egyre tökéletesebben tölthesse be hivatását a lelkek üdvösségének munkálásában! Ámen.

VIANNEY SZENT JÁNOS FELAJÁNLÓ IMÁJA

Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe.

Szívedben akarok lakni, szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni. Szívedből akarom meríteni az igazi szeretetet, mely felemészti szívemet: benne erőt, világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom, szívem a te szíved szeretetének oltára legyen, oltár, amelyen magamat neked áldozom. Szemem mindenkor szent sebeidre tekintsen, elmém mindig irgalmadra gondoljon. Ámen.

VI. PÁL PÁPA IMÁJA A PAPI HAIVATÁSOKÉRT

Jézusom, lelkek isteni pásztora, ki apostolaidat meghívtad és a lelkek halászaivá tetted őket: vond magadhoz a buzgó és nemes ifjú lelkeket is, hogy tanítványaiddá és segítőiddé váljanak.

Add, hogy érezzék a világ üdvözítése utáni szomjadat, amiért folyton megújítod papjaidnak keze által áldozatodat oltárainkon.

Add, hogy minél többen kövessék hívó szavadat, folytassák művedet a földön, építsék titokzatos testedet, az egyházat. Add, hogy egyházad a föld sója és a világ világossága legyen. Ámen.

Jézus! Újítsd meg egyházadat és bennünket is!

Köszönjük meghívásodat, hogy benned egyesülten a te szent egyházad, a te papi néped legyünk.

Add, hogy értékeljük az ajándékot, amelyet a papok személyében adsz nekünk, és add, hogy kihasználjuk a kegyelmeket, amelyekben papjaink szolgálata által részesedünk:

hogy gyakran éljünk a szentmise és a szentségek kegyelmeivel,
hogy életre váltsuk Igédet, amelyet ők közvetítenek,
hogy vezetésük szolgálatával megvalósuljon közöttünk az a szeretet-egység, amelyből megismerhet téged a világ.

Segíts úgy élnünk ebben az évben, hogy tudatosuljon plébániánk tagjaiban közös küldetésünk, és ebben ragyoghasson fel a szolgálati papság küldetésének titka.

Add, hogy minden gyermekünk és fiatalunk keresse és megtalálja azt a hivatást, amelyben téged szolgálhat!

És kérünk, hogy akiket közösségünkből kiválasztottál a szent papi szolgálatra, kövessék hívásodat! Ámen.

RÓZSAFÜZÉR A JÓ PAPOKÉRT

A közönséges rózsafüzéren imádkozható.

Az Üdvözlégyekben a Jézus szó után az alábbi kéréseket illesztjük be:

1. tized: Halálfélelmed érdemei által adj nekünk buzgó papokat.

2. tized: Megostorozásod fájdalmai által küldj nekünk tiszta életű papokat.

3. tized: Tövissel való megkoronáztatásod által gúny tárgya lettél: küldj nekünk alázatos lelkű, engedelmes papokat.

4. tized: Keserves keresztutad által küldj nekünk türelmes és állhatatos papokat.

5. tized: Borzalmas kereszthalálod által küldj nekünk önzetlen és szentéletű papokat.

ÁLDOZÁS UTÁNI IMA

Ür Jézus, aki közénk jöttél és életünk tápláléka lettél, hálát adunk neked minden kegyelmi ajándékodért, amellyel a szentmisében megajándékoztál bennünket. Köszönjük életet adó tanításod bátorító szavait. Köszönjük, hogy gyógyító erőddel valóságosan itt vagy közöttünk az Oltáriszentségben.

Kérünk, tarts meg mindnyájunkat az irántad való szeretetben és hűségben. Álld meg szolgáló papjainkat, és támassz új hivatásokat. Add, hogy mindig legyenek, akik neked ajándékozzák életüket, közvetítik számunkra tanításodat, bemutatják a szentmisét, és a szentségek kiszolgáltatásában mellettünk állnak életünk folyamán.

Urunk Jézus Krisztus, Szűz Anyádnak, a papok és mindnyájunk égi édesanyjának közbenjárására ajándékozd meg hívő népedet szent papokkal.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Göthér Gergely, Petres Aranka

Zarándoklat tervezet

Célja: Felébreszteni a fiatalokban a hivatás vágyát, segíteni abban, hogy a meglévő értékeiket felismerjék és kamatoztatni tudják, megtapasztalni a közösségi élet megtartó erejét.

A következő lehetőségek közül választhatunk:

ELSŐ LEHETŐSÉG:
HIVATÁSTISZTÁZÓ ZARÁNDOKLAT FIATALOKKAL

A résztvevők 15-20 év közötti fiatalok, akik a hivatástisztázás útjára léptek. Az egynapos zarándoklat alatt meglátogathatják a gyulafehérvári papnevelő intézetet, az érsekséget, valamint a Szent Mihály székesegyházat. Fel lehet kérni a helyi plébánost, hogy tartson egy rövid beszámolót a helyhez fűződő történetről.

Az elköteleződésre való ráhangolódás érdekében tervezhetünk egy játékot, amely segíthet elindulni a hivatástisztázás útján.

Javaslat: önismereti kártyajáték: Az „értékkatalógus" saját értékeink átgondolása, ráhangolódás három lépésben.

Kártyákat készítünk értékeinkhez kapcsolódó kulcsszavakkal: jelenlét, dicsőítés, ima, csend, kiengesztelődés, szeretet, életöröm, alázat, hit teljesség, kitartás, nyitottság, bölcsesség, fejlődés, kíváncsiság, hatalom, bátorság, egészség, humor, rend, lelkiség, szépség, jólét, baráti kör, szabadság.

Feladat: Mérlegeld az előzőkben felsorolt értékeket és válassz ki kettőt vagy hármat, amelyeket egy fontos döntésnél mérvadónak tartasz.

Első lépésben mindenki választ magának két-három kártyát (tetszőlegesen), 5 perces csendben megpróbálja magának megfogalmazni, mit mond számára a kiválasztott kártyán lévő érték. Következő lépésben kiscsoportokban beszéljék meg a résztvevők a bennük megfogalmazódott válaszokat.

A második lépésben kérdések segítsenek a részvevőknek: Mit értek az adott fogalmon? Mit mond ez nekem? Hol találkoztam ezzel a fogalommal? Mit tudnék én adni Jézusnak ezáltal a gondolat által? Miért fontosak számomra a kiválasztott értékek. A kiválasztott értékek közül melyek vannak leginkább jelen az életemben?

A harmadik lépésben megosztás egy nagy körben, minden résztvevő elmondhatja: Mi vált fontossá számára a gyakorlat segítségével? Mit kellene tegyen, hogy jobban elmélyülhessen a kapcsolata Jézussal? Mit akarsz tenni az életeddel? Mi vált fontossá számodra a gyakorlat által?

A játék után szentmisével zárulhat a zarándoknap programja.

MÁSODIK LEHETŐSÉG:
HIVATÁSTISZTÁZÓ ZARÁNDOKLAT LEÁNYOKNAK

A résztvevők 14-16 év közötti leányok, akikben ez a zarándoklat segíthet felébreszteni a hivatás gondolatát, lehetőségét. Életünk kisebb-nagyobb döntéseiben az értékeinknek meghatározó szerepe van. Ennek ismeretéhez szükségünk van önismeretre, helyes énképre és nem utolsó sorban a helyes istenkép kialakítására.

Az egynapos zarándoklat alatt meglátogathatnak női szerzetes rendházakat (pl. Klarissza Monostor-Remeteség Csíksomlyón, Sarutlan Kármelita Nővérek Marosszentgyörgyön, Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek Csíkszentdomokoson és Marosvásárhelyen stb.

Ezáltal lehetőség adódik betekinteni a szerzetesi életformába és együtt tölteni egy napot a közösség tagjaival. Előadásokkal és műhelymunkával gazdagíthatjuk a napot.

Első lépés: A szerzetesrend egyik képviselője beszél hivatásáról: mi segítette őt abban, hogy meghallja Isten hívását?

Második lépés: Elmélkedés az Akarom című vers alapján. Olvassuk fel lassan a szöveget, hagyjunk csendet és hívjuk meg a jelenlévőket, hogy gondolkodjanak el egy-egy szó kapcsán arról - Mire vágynak valóban, mit akarnak tenni az életükkel? Válasszák ki azt a szót, ami leginkább megérinti őket itt és most.

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,

S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
(Reményik Sándor: Akarom)

A vers helyett választható a következő fejezetben megtalálható Mit akarsz tenni az életeddel című szöveg is.

Kiscsoportokban beszéljék meg, hogy kinek-kinek miért vált fontossá a kiválasztott szó.

Harmadik lépés: Olvassuk fel a Szentírás tanítását a régi és az új emberről (Ef 4,17-24). Befejezhetjük a csoportfoglalkozást a Szentírás szavai után személyes imával.

A napot zárhatjuk szentmisével!

Darvas Piroska SA

Hivatástisztázó nap tervezete

Téma: „Mit akarsz tenni az életeddel?" - elindulni a hivatástisztázás útján

Cél:

- fiatalokat abban segíteni, hogy felfedezzék, milyen értékeket építettek már be életükbe és hol, hogyan szeretnék kamatoztatni ezeket;

- felébreszteni a hivatás gondolatát, vágyát, lehetőségét.

Vezérfonal

Tekintsük a megadott vezérfonalat segédanyagként és próbáljuk az adott csoporthoz, valamint az adott lehetőségekhez mérten használni.

A csoportfoglalkozás kezdetén kitehetünk középre egy égő gyertya köré olyan tárgyakat, amelyek a bevezető elmélkedésben szerepelnek.

Ének kezdetre: Jézus. életem, erőm, békém...

I. lépés: A téma rövid felvezetése és rövid elmélkedés

Elmélkedés: olvassuk fel lassan a „Mit akarsz tenni az életeddel?" című szöveget, majd hagyjunk csendet és hívjuk meg a résztvevőket, hogy gondolkodjanak el egy-egy szó vagy a középre kitett tárgyak kapcsán arról,

mit jelentenek ezek,
találnak-e hasonlóságot a szó, illetve tárgy és életük között,
mire vágynak valóban, mit akarnak tenni az életükkel?

Mit akarsz tenni az életeddel?

Mit akarsz tenni az életeddel?
Mi szeretnél lenni, szabad vagy hozzá?
Egy változó határidőnapló,
ünnepi gyertyatartó,
vasból készült nehezék a széthulló papírok fölött,
egy hamutartó a maradéknak?
Egy aktatartó receptekkel,
egy kalap, egy dal, egy cirkuszsátor,
egy pohárka bor, egy díszpárna,
egy darab mennyország a világban?
Mit akarsz tenni az életeddel?
Mi akarsz lenni, szabad vagy hozzá...

II. lépés: Az értékkatalógus átgondolása három lépésben

Életünk kisebb-nagyobb döntéseinél az alapdallamot értékeink adják. Mérlegeld a következőkben felsorolt értékeket, és válassz ki kettőt vagy hármat, amelyeket egy fontos döntésnél mérvadónak tartasz.

Elismerés, kitartás, kapcsolat, alázat, dicsőség, őszinteség, egység, pihenés, szabadság, szabadidő, baráti kör, barátságosság, béke, öröm, teljesség, biztos munkahely, türelem, igazságosság, egészség, hit, szavahihetőség, egyenjogúság, humor, integráció, bölcsesség, fizikai mozgás, életöröm, értelmesség, hatalom, mobilitás, bátorság, kitartás, kíváncsiság, nyitottság, ökológiai szempontok, rend, személyes fejlődés, romantika, szépség, környezetvédelem, szexualitás, biztonság, szolidaritás, lelkiség, erősség, státus, tolerancia, függetlenség, felelősség, megbocsátás, kiengesztelődés, megértés, bizalom, melegség, okosság, jólét, lakáskörülmények, megbízhatóság.

a.) A gyakorlatot kétféle módszerrel kezdhetjük:

- minden résztvevő megkapja az értékkatalógust és ezzel dolgozik,

- vagy kiírjuk kártyákra az értékeket és a teremben úgy helyezzük el őket, hogy a résztvevők tudjanak körbejárni, tudják megnézni és mérlegelni, hogy melyik két vagy három értéket szeretnék most kiemelni. Ebben az esetben egy-egy érték többször is meg kell jelenjen, hogy mindenkinek legyen szabad választási lehetősége.

b.) A személyes idő elteltével kiscsoportban beszéljék meg a résztvevők a következő kérdéseket:

- Miért fontosak számomra a kiválasztott értékek?

- Ismerek-e olyan személyeket, akik szerintem ezeket az értékeket meggyőzően, hitelesen élik?

- A kiválasztott értékek közül melyek vannak leginkább jelen az életemben? Könnyű vagy nehéz ezek szerint élni? Miért?

c.) Megosztás a nagykörben: minden résztvevő elmondhatja

- mi vált fontossá számára a gyakorlat segítségével

- életének valamelyik nagyobb döntésénél mit tartana fontosnak

III. lépés

Olvassuk fel a Szentírás tanítását a régi és az új emberről (Ef 4,17-24), majd újra felolvashatjuk a „Mit akarsz tenni az életeddel?" című elmélkedést. Befejezhetjük a csoportfoglalkozást a Szentírás szavai után személyes imával. Használhatjuk az alábbi szöveget is:

Megszólítani Istent

Te.

Megszólíthatlak? Nem tudom, ki vagy.
Néha kételkedem, hogy létezel vagy sem.
Néha teljesen biztos vagyok a közelségedben.

Te.

Hogyan szólítsalak meg?
Ismersz engem. Tudod, hogy ki vagyok.
Elfogadsz úgy, ahogy vagyok.

Te.

Gyakran magam sem tudom, hogy ki vagyok.
Mások ilyent is meg olyant is mondanak rólam.
Olykor tudom, hogy milyen szeretnék majd lenni.

Olyan mint egyik vagy másik.
Vannak vágyaim, amelyek teljesülnek.
Vannak adottságaim és kedvteléseim.
Vannak barátaim és ellenségeim.

Te.

Mi köze az életemnek hozzád?
Engedd, hogy felfedezzelek az életemben.
Lassan, lépésről lépésre.

Szeretnék rád hagyatkozni.
Kíváncsi vagyok, mi történik akkor, amikor rád hagyatkozom.
Szeretném megpróbálni veled.
Taníts meg veled beszélni.
Taníts meg, szavakat találni, amelyek hozzád találóak.

Te.

(Ismeretlen szerző)

Imaórával zárhatjuk a napot vagy ha lehetőség van szentmisére, akkor használhatjuk a következő szövegeket a szentmise különböző részeinél.

Az imaórához válasszunk olyan énekeket, amelyeket mindenki ismer. Javaslat: Leborulva áldlak láthatatlan Istenség; Jézus szíve legtisztább szív; Hol vagy, én szerelmes Jézus Krisztusom; Jézus életem, erőm, békém; Mint szarvas hűs forrás után

Bevezető elmélkedés

„Íme az ajtónál állok és zörgetek." (Jel 3,20)
Uram, te ott állsz az ajtó előtt, vajúdó világod kapui előtt -
Engedd, hogy észrevegyünk,
Uram, megrendült világunk, békétlen korunk kapujában.
Engedd, hogy felismerjünk a templomok kapujánál, közösségünk peremén, házunk ajtajánál, életem bejáratánál -
„Ma, ha az ő szavát halljátok"
Uram, te kéred, hogy figyeljünk halk hívásodra -
Nyiss meg bennünket, Uram!
Nyiss meg hívásodra, mely figyelmeztet, sürget, kötelez és ígér szüntelen „és ajtót nyit".
Uram, te kéred, hogy beengedjünk zártságainkba. Jöjj, Uram, Jézus!
Jöjj, szorongásainkba és gondjainkba, kishitűségeinkbe és reménytelenségeinkbe, szeretetlenségeinkbe és csődjeinkbe.
„Ahhoz bemegyek és vele étkezem"
Uram, te meghívsz, vacsorára hívsz engem!
Köszönöm, Uram, köszönöm, az életet, a kenyeret, tégedet!
Te fényt, tájékozódást hozol a sötétségbe,
Te vagy az oltalmazó pásztor, az út a jövőbe,
Te vagy az igazság, mely megnyit Istenre minket -
Te csillapítod élet-éhségünket!

Elmélkedés

Fülöp meghívása

„Másnap, amikor Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel. Azt mondta neki: »Kövess engem!« Fülöp Betszaidából való volt, András és Péter városából. Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: »Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézus, József fiát Názáretből.«" (Jn 1,43-45)

„Megtaláltuk a názáreti Jézust!" Fülöp mondja ezt Natanaelnek -Bertalannak. Tanúságtétel van ebben a kijelentésben. Meggyőződés. Olyan élmény, amit nem lehet tovább nem adni. Erről nem lehet hallgatni. Beszélni kell róla. Fülöp elmondja Natanaelnek. Natanael kételkedik. Jöhet-e valami jó Názáretből? S tovább folytatja: Akkor jöjj és lásd! Nem ritkán megállapítjuk, hogy kevesen vannak, akik Jézus szolgálatára vállalkoznának. Magunkba kell néznünk mindannyiunknak: vajon valóban megtaláltuk őt? S ha tényleg megtaláltuk, ezt az élményt továbbadtuk-e azoknak, akik hozzánk közel állnak? Barátaink vajon tudnak-e erről a kincsünkről, amit birtokolunk: hogy megtaláltuk a Messiást? Vagy ha mondjuk, hogy megtaláltuk: vajon sugárzik-e rólunk, belőlünk, általunk ez a valóság, a megtalálást követő Jézushoz tartozás boldog bizonyossága? Mennyi keserűség kikívánkozik belőlünk! Ki is kell mondanunk, ami a szívünket nyomja. Sikertelenségeinket, elégedetlenségeinket, a célbaérést gátló körülményeinket. De ha valóban Jézushoz tartozunk, mert rátaláltunk, akkor ha kell, ország-világ előtt is bátran ki kell mondanunk: Megtaláltuk! Megtaláltuk? Valójában csak keressük, nyugtalan szívvel. De nem keresnénk őt, ha valamiképpen már rá nem találtunk volna. Tanúságtételünknek fel kell törnie belőlünk. Az élményt nem tarthatjuk meg magunknak. A bizonytalanul kérdezőnek mondanunk kell: Jöjj, és lásd! Azt, amit mi látunk, amit mi tapasztalunk. Ami átalakítja az életünket. Ami biztos irányt ad nekünk. El kell mondanunk, hogy Jézus a Megváltó, hogy ő az, aki értelmet ad az életnek. Őhozzá érdemes igazítani órát, napot, éveket és az egész életet. Megtaláltuk őt, aki ismer minket, és akiről hittel valljuk: „Te vagy az Isten Fia!" (Jn 1, 49)

Újra küldesz

Új útra küldesz, Uram, engem,
Testvér szavaktól gazdagabban,
Testvér szívektől melegebben.
Uram, szolgád most csak azt kéri,
Hogy az maradjon benne a régi,
Ami Tőled van, ami égi!
Viharban, csöndben, napsugárban,
A madártrillák himnuszában,
Csikorgó, ordas, rideg télben,
Minden kinyújtott emberkézben:
Add, hogy mindig a kezed lássam!
Segíts hát menni, szólni, tenni,
Roskadva nálad megpihenni.
Te légy indító, friss reményem,
Szeresd velem kicsi népem,
S kiért naponta neved áldom,
Hű társul úgy add drága párom,
Hogy az maradjon bennünk régi,
Ami tőled van: ami égi!
Gyombolai Márton

Ima a hivatás felismeréséért

Uram, bölcs gondviseléseddel öröktől fogva minden embernek
megszabtad feladatát. Ezt a feladatot keresnünk kell, s te segítesz
nekünk, amikor akaratodat kinyilvánítod számunkra
a kor lehetőségeiben és követelményeiben;
a nép és az egyház szükségében;
a jóakaratú emberek tanácsában;
képességeinkben, amelyeket tőled kaptunk,
valamint szívünk hajlamaiban.
Uram, kérlek téged, áraszd lelkembe világosságodat, hogy
mindezekből fölismerjem az én feladatomat! Hogy úgy szolgáljak
neked, ahogy te kívánod tőlem:
ha akarod, a család közösségében,
ha akarod, lemondva a családi élet melegéről,
ha úgy akarod, a lelkek vezetésével,
ha úgy akarod, két kezem kemény munkájával.

Balla Imre

Programtervezet a hivatások vasárnapjára

Minden hivatás alapeleme az elköteleződés. Elköteleződés egy személy, egy közösség, egy ügy, egy feladat vagy egy szolgálat irányában. Ezen a vasárnapon a döntés és az elköteleződés fontosságáról lenne érdemes elmélkedni a szentmisékben. Majd korcsoportok szerint ugyanebben a témában egy-két órás együttlétet tervezni. Az alábbiakban három különböző korcsoportnak megfelelő rövid vázlatot mutatunk be.

1. csoport: Hittanos gyermekek

Téma: Példaképeink

Kiváló kiindulás lehet egy-egy szent életének a levetítése. Nagyon jó filmek közül lehet válogatni: Szent Pió atya élete, Kalkuttai Szent Teréz anya, Szent II. János Pál élete stb.

Itt mi különös tekintettel a Don Bosco - A Szeretet küldetése I-II. filmet ajánljuk megnézésre, mivel szépen végigvezeti a gyermek János hivatásának a kialakulását és kiteljesedését. Ugyanakkor benne van a filmben Savio Szent Domokosnak is a rövid életútja.

A film megnézése után a gyermekekkel lehet beszélni arról, hogy kik a példaképeik, hogy mi a hivatás, hogyan alakul ki ez, és hogy ők hogyan látják saját magukban ezt megjelenni. Majd közös játékkal és imával, esetleg falatozással lehet zárni az együttlétet.

2. csoport: Ificsoport

Téma: Elköteleződés, döntések és elhatározások

A fiatalok manapság egy sor olyan helyzettel találják szembe magukat, amikor valamiben dönteniük kell, miközben döntési tapasztalatuk igen csekély. Ez az alkalom a gyakorlás lehetőségét jelentheti számukra.

Bevezetés: Ima

Ráhangolódás: A diákok három csoportra oszlanak. A vezető három különböző méretű csomagocskát nyújt a diákok három csoportjának. Az egyik csomagban valami érték van elrejtve (csokoládé), a másikban haszontalan dolgok, a harmadik teljesen üres. Mindenik csoport választ egy csomagocskát a háromból, úgy, hogy a csomagokat csak nézni szabad, megérinteni nem. El kell dönteniük közös megegyezéssel, hogy melyiket választják. Majd lehet beszélgetni kezdeni arról, hogyan élik meg a döntés nehézségét.

Egyéni munka: A beszélgetés elmélyítése érdekében egy rövid kérdőívet is kitöltetünk. (A kérdőív a mellékletben is megtalálható sokszorosítható formában.)

1. Sorolj fel három olyan nagy, életre szóló döntést, amit ezután kell majd meghoznod! Mindenik után írd oda a dátumot is, amikor szerinted meg fog születni a szóban forgó elhatározás!

Döntés:...................................................Dátum:.......................................

Döntés: ................................................. Dátum:.......................................

2. Rangsorold 1-től 10-ig az alábbi döntéseket aszerint, hogy mennyire könnyű (1.) vagy nehéz (10) azokat meghozni!

Járjak vagy sem ifire?
Milyen filmet nézzek?
Mit csináljak iskola után?
Milyen fajta zenét hallgassak?
Mit egyek vacsorára?
Milyen ruhába menjek a suliba?
Mikor imádkozzam?
Mit csináljak szombat esténként?
Milyen barátaim legyenek?
Mire költsem a pénzem?
Egyéb, éspedig:.........

3. Az alábbi dolgok közül melyik jelentené számodra a legnagyobb segítséget, amikor valamilyen komoly dologban kell döntened?

Megkérdezem szüleimet is, hogy ők mit tanácsolnak.
Imádkozzon az illető dologgal kapcsolatban.
Várok még egy pár napot, mielőtt elhatározásra jutok.
Elolvasom a horoszkópomat.
Megkérdezem valamelyik barátomat.
Magamban végig gondolom a döntés összes lehetséges következményét.
Azonnal elhatározom magam.
Feldobok egy pénzérmét.
Azt választom, amit mindenki más (megyek a többiek után).
Rábízom valaki másra a döntést.
A Szentírásban megpróbálom megkeresni azt a részt, amelyik megmutatja nekem az utat az illető helyzetben.
Azt választom, amiről látszik, hogy helyes.
Más, éspedig: .....................................

4. Mi a mondanivalója az alábbi szentírási részeknek a döntéshozatallal kapcsolatban?

a. Mt 6,33; b. Példabeszédek 3,5-6; c. 1Pt 5,8

A fiatalokkal megbeszéljük a kérdőívre adott válaszaikat. A beszélgetés irányát a hivatás/pályaválasztás kérdésköre felé kell terelni.

Mindenki fogalmazza meg, hogyan látja magát 10 év múlva.

Majd imában mindenki saját szavaival megfogalmazhatja a kérését a döntéshozatal nehézségével kapcsolatban. Az együttlétet rövid agapé zárja.

3. csoport: Családosok / lelkiségi közösség

Téma: Kincseink

Bevezetésként a vezető készítsen össze egy „kincses ládikát, amelybe mindenféle értékesnek vélt apró dolgot rejt, (pl. ékszer, fénykép, napló, óra, névjegykártya, gyerekjáték stb). A ládikát tegye a kör közepére, majd kérje a jelenlevőket, hogy válasszanak belőle olyat, ami számukra kincs. Mindenki mondja el, miért azt a tárgyat választatta, mit tekint kincsnek az életében.

Ráhangolódásként írják fel egy lapra röviden a kérdésekre adott válaszokat:

1. Mi az, amit adományba/ajándéka kaptam?

2. Mi az, amit ma ajándékba/adományba adtam?

3. Mi köt össze a családom egyes tagjaival?

Szituációs játék: A közösség tagjait arra kérjük, hogy idézzék fel a legszegényebb embert, akivel valaha találkoztak. Hagyjunk erre néhány percet. Aztán mutassák be őt a többieknek mint a barátjukat, hogy mindenki el tudja képzelni, ki ő, milyen ő. A bemutatások után a reflexióban térjünk ki arra, hogy a szegénységnek milyen szintjei, színei lehetnek. Illetve arra is rákérdezhetünk, hogy mi akadályoz minket abban őszintén, hogy valódi barátságot kössünk szegényekkel (ahol ez nehézség).

Beszélgetés: Hol látod a családtagjaidban a szegénységet/hiányosságot? Hogyan tudsz ahhoz társulni? Mik az akadályok, amik miatt nehéz kapcsolódni a szeretteidhez?

Történet Szent Lőrinc kincseiről

Szent Lőrinc a 3. században élt vértanú. Mint diakónus különösen gondot viselt a szegényekre és a betegekre. Mivel fődiakónus volt, másik hat társának munkáját is ő irányította. Maga is mosta a szegények lábát, és rendszeresen osztott közöttük alamizsnát. Legendája elmondja, hogy sok beteget gyógyított meg csodálatos módon, és a vakok szeme világát is visszaadta. A keresztények üldözésekor őt is letartóztatták és bíró elé állították a bíró felszólította: „ Add ki az egyház kincseit!" Szerinte az egyház mérhetetlenül gazdag volt, és Lőrinc a kincstárnok szerepét töltötte be, -mások ugyanis hallották, és jelentették a bírónak, hogy a pápa, mikor őt is elhurcolták, odakiáltotta neki, hogy ossza szét az egyház kincseit. Lőrinc kért a bírótól három napot, s megígérte, hogy elhozza ezeket a kincseket. Amikor a kiszabott idő eltelt, megjelent egy sereg koldussal, bénával és beteggel, és azt mondta a bírónak: „Íme, itt vannak az egyház kincsei!" A bíró úgy vélte, hogy gúnyolódik vele, ezért azonnal átadta Lőrincet a hóhérnak. Mint sok más vértanúnak, Lőrincnek is adtak még egy lehetőséget a haláltól való menekülésre a kivégzés előtt, és felszólították: „Áldozz az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk!" A szent válasza így hangzott: „Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!" Akkor hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tűz fölé tették.
(www.katolikus.hu/szentek/0810.html)

Kérdezzük meg a résztvevőket:

- (aki még nem ismerte Szent Lőrinc vértanúságának történetét:) Mire gondoltál, mit fog Lőrinc előhozni?

- Mit gondolsz, mit hozna elő kincsként az a szűkebb egyház (a plébániaközösséged, a családod), amelyben élsz?

- Nevezd meg a lelki kötelékeket, amelyek a családtagjaidhoz kötnek? Hol kell ezeket erősíteni?

- Milyen kincset hoztál volna elő te, ha a „családi egyházad" kincseit kérték volna tőled? (Mindenki próbáljon elvonatkoztatni attól, amit az imént hallott a történetben.)

- Mit mondanak válaszaid saját magadról?

- Mi érintett meg különösképpen ennek a témának a feldolgozása során? Milyen érzéseket, emlékeket ébreszt benned?

Az együttlétet rövid agapé zárja.

Ifjúsági óravázlatok: A hivatás témájának feldolgozása ifi alkalmakon

Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség

1. alkalom

Kérdések, amiket érdemes körbejárni: mit jelent a hivatás, milyen hivatások vannak, hogyan lehet felismerni a hivatást?

a. kezdő ima

b. hogy vagy kör? (kettesével beszélgetnek vagy mindenki együtt, vagy ezek kombinációja; beszélgethetnek szabadon vagy megadott kérdések alapján)

c. jégtörő játék

d. közös gondolkodás a hivatás meghatározásáról: három kiscsoportban (kiscsoportonként egy téma) beszélgessenek arról, hogy mit jelent a hivatás és milyen hivatások vannak; hogyan lehet felismerni a hivatást; mi történik akkor, ha valaki megéli a hivatását, és mi akkor, ha elutasítja azt

e. megosztás nagykörben a kiscsoportban elhangzottakról (felírni flipchart papírra vagy meg is jeleníthetik pl. szobor formájában a tanulságot)

f. lezáró kör: ki, mit visz magával

g. záró ima

2. alkalom

Kérdések, amiket érdemes körbejárni: a hivatása hogyan határozza meg a prioritásait a hétköznapokban, milyen példát látott a családban a hivatásmegéléssel kapcsolatban

a. kezdő ima (szabad vagy kötött ima)

b. hogy vagy kör? (mondják el egy szimbólum segítségével, hogy mi van bennük: pl. kő vagyok, mert most rugalmatlannak érzem magam)

c. játék

d. Egyéni munka: mindenki írja le magának egy lapra, hogy a felismert hivatása (vagy legalább megsejtett hivatása) hogyan befolyásolja az életét a prioritásai szempontjából

e. Megosztás nagykörben: bemutatja amit leírt, valamint kiegészíti azzal, hogy ahhoz képest, ahogy a családjában megélik a hivatás témát, ő hogy áll hozzá.

f. Lezáró kör: ki, mit visz magával?

g. záró ima

3. alkalom

Kérdések, amiket érdemes körbejárni: van helye az életében a csendnek, mennyire tudja türelemmel kivárni, amíg a fontos dolgok kiérlelődnek benne (a csend és a türelem, mint a hivatás megértésének feltételei)

a. kezdő ima (szabad vagy kötött ima)

b. hogy vagy kör? („ha én víz lennék, milyen víz lennék, miért?")

c. játék

d. kettesével vonuljanak el beszélgetni a következő szempontok alapján:

van-e helye a csendnek az életében, mikor van csendben?
milyen hatással van a csend az életére?
életének mely területein türelmes?
mely területeken szeretne leginkább fejlődni a türelemben?

e. rövid megosztás nagykörben

f. Lezáró kör: ki, mit visz magával?

g. záró ima

4. alkalom

Kérdések, amiket érdemes körbejárni: bízik-e eléggé Istenben, hogy a hivatásából meg fog tudni élni, hogy képes lesz minden azzal járó kihívásnak és feltételnek eleget tenni

a. kezdő ima (szabad vagy kötött ima)

b. hogy vagy kör? („ha én szín lennék, milyen szín lennék, miért?")

c. játék

d. kiscsoportos beszélgetés: beszámolnak arról, hogy hol tapasztalták életük folyamán, hogy Isten velük volt és vigyázott rájuk, melyek azok a területek, ahol nagyobb mértékben szeretnének ráhagyatkozni; írják össze, hogy egy ember életében milyen jelei vannak annak, hogy bízik Istenbene. összeírt szempontok bemutatása nagykörben, ezek összegzése

f. Lezáró kör: ki, mit visz magával?

g. záró ima.

III. MELLÉKLETEK

Döntés és elhatározás

Kérdőív ifiseknek

1. Sorolj fel három olyan nagy, életre szóló döntést, amit ezután kell majd meghoznod! Mindenik után írd oda a dátumot is, amikor szerinted meg fog születni a szóban forgó elhatározás!

Döntés:...................................................Dátum:.......................................

Döntés: ................................................. Dátum:.......................................

2. Rangsorold 1-től 10-ig az alábbi döntéseket aszerint, hogy mennyire könnyű (1) vagy nehéz (10) azokat meghozni!

Járjak vagy sem ifire?
Milyen filmet nézzek?
Mit csináljak iskola után?
Milyen fajta zenét hallgassak?
Mit egyek vacsorára?
Milyen ruhában menjek a suliba?
Mikor imádkozzam?
Mit csináljak szombat esténként?
Milyen barátaim legyenek?
Mire költsem a pénzem?
Egyéb, éspedig:........................................................

3. Az alábbi dolgok közül melyik jelentené számodra a legnagyobb segítséget, amikor valamilyen komoly dologban kell döntened?

Megkérdezem szüleimet is, hogy ők mit tanácsolnak.
Imádkozom az illető dologgal kapcsolatban.
Várok még egy pár napot, mielőtt elhatározásra jutok.
Elolvasom a horoszkópomat.
Megkérdezem valamelyik barátomat.
Magamban végiggondolom a döntés összes lehetséges következményét.
Azonnal elhatározom magam.
Feldobok egy pénzérmét.
Azt választom, amit mindenki más (megyek a többiek után).
Rábízom valaki másra a döntést.
A Szentírásban megpróbálom megkeresni azt a részt, amelyik megmutatja nekem az utat az illető helyzetben.
Azt választom, amiről látszik, hogy helyes.
Más, éspedig:.............................................................

4. Mi a mondanivalója az alábbi szentírási részeknek a döntéshozatallal kapcsolatban?

a. Mt 6,33;

b. Példabeszédek 3,5-6;

c. 1Pt 5,8

Versek a hivatásról

Küldetésem van

Isten azért teremtett engem,
hogy úgy szolgáljak neki,
ahogyan senki más.
Küldetésem van.
Lehetséges, hogy soha nem ismerem fel
teljesen ebben az életben, de odaát majd igen.
Kapcsolat vagyok,
személyek közötti kötelék.
Nem azért alkotott engem az Úr,
hogy semmittevő legyek, hanem hogy
tegyem, jól tegyem a dolgom.
A békesség angyala,
a magam helyén az igazság hirdetője
vagyok, míg megtartom parancsait.
Bízom benne.
Akármilyen is voltam és vagyok, nem vet el.
Ha beteg vagyok, betegségem szolgálja őt,
ha fürge, akkor fürgeségem.
Semmit sem tesz hiába,
tudja, mi a szándéka.
Elveheti barátaimat,
idegenek közé küldhet engem,
magánnyal, kedvetlenséggel
tehet próbára, és elrejtheti
előlem a jövőt:
ő akkor is tudja, mit akar.
(Newman bíboros)

Szükségünk van egymásra

Szükségünk van virrasztókra, amikor alszunk -szükségünk van hívőkre, amikor kételkedünk, és imádkozókra némaságunk idején. Szükségünk van útitársra reményben és félelemben, azokra, akik ha fáradtak sem adják fel, akikre támaszkodhatunk gondjainkkal, bajainkkal. Szükségünk van azokra, akikkel együtt eléd állhatunk, téged kérdezgethetünk és kérlelhetünk, akikkel hálát adhatunk és rendelkezésedre állhatunk. Szükségünk van másokra, mert ha őket szeretjük szeretünk téged -s mert velük találkozva az úton, te erősítesz meg minket.

(ismeretlen szerző)

Filmajánló

Válogatta: M. Ágnes Bálint Haynalka

Az aranykezű sebész (Gifted Hands: The Ben Carson Story),
amerikai film, 2009, 86 perc Rendező: Thomas Carter Életem a szörf (Soul Surfer), amerikai film, 2011, 106 perc
Rendező: Sean McNamara

Isten nem halott (God's not dead),
amerikai film, 2014, 113 perc
Rendező: Harold Cronk

A szeretet ereje (The Courage to Love),
kanadai-amerikai film, 2000, 87 perc
Rendező:Kari Skogland

Mennyei csodák (Miracles from Heaven),
amerikai film, 2016, 109 perc
Rendező: Patricia Riggen

A fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge),
ausztrál-amerikai film, 2016, 131 perc
Rendező: Mel Gibson

Jonathan Sperry titkai (The Secrets of Jonathan Sperry),
amerikai film, 2008, 96 perc
Rendező: Rich Christiano

Irányváltás (Veer),
amerikai film, 2009, 98 perc
Rendező: Greg Fredette

Feltétel nélküli szeretet (Unconditional),
amerikai film, 2012, 97 perc
Rendező: Brent McCorkle

Tükörcsavar (Hardflip),
amerikai film, 2012, 106 perc
Rendező: Johnny Remo

Októberi csecsemő (October Baby),
amerikai film, 2011, 117 perc
Rendező: Andrew és Jon Erwin

Meddig köt az eskü? (Not Easily Broken),
amerikai film, 2009, 99 perc
Rendező: Bill Duke

Joni (Joni),
amerikai film, 1980, 110 perc
Rendező: James F. Collier

Tűzálló (Fireproof),
amerikai film, 2009, 122 perc
Rendező: Alex Kendrick

A dárda vége (End of the Spear),
amerikai film, 2005, 107 perc
Rendező: Jim Hanon

Életet menteni (To Save a Life),
amerikai film, 2009, 120 perc
Rendező: Brian Baugh

Programajánlatok Iskola másként hétre

1. Ízleld és lásd: ÉLET MÁSKÉNT

Nyílt nap a székelyudvarhelyi ferences nővéreknél

Iskola másként hét alkalmából lehetőséget kínálunk egy kolostori nyílt napra, Székelyudvarhely központjában (Vár utca 1. Szám) a ferences nővéreknél 1-8. osztályos diákok számára. Ez alkalomból megtekinthetik kolostorunkat, tevékenységeinket; sor kerülhet beszélgetésre, meditatív táncra, közös játékokra.

Jelentkezési szándékukat kérjük legalább egy héttel az Iskola másként hét előtt közölni a leonettan@gmail.com e-mailcímen, vagy a 0749640022 telefonszámon.

2. Ciklus-show lányoknak

„Csak arra vigyázok, amit értékesnek tartok"

A ciklus-show egy drámapedagógiai módszerekre épülő felvilágosító foglalkozás kiskamasz (10-12 éves) lányoknak. A programot 1999-ben alkotta meg dr. Elisabeth Raith-Paula német orvosnő, azóta több európai országban elterjedt.

A program magja egy fél napos dramatikus játék, amelynek során a lányokat végigvezetik a női termékenység testi folyamatain, megismertetik, játékosan megtapasztaltatják velük testük működésének alapvető összefüggéseit. A lányoknak tartott foglalkozást egy szülőknek szánt bemutató előzi meg vagy követi. Ennek elsődleges célja, hogy a szülők és lányaik közt kommunikációs csatorna nyíljon meg, hogy ne tabuként kezeljék a szexualitást, a nemi változásokat.

A foglalkozások időtartama 5 óra, kisebb szünetekkel.

A csoport ideális létszáma legkevesebb 10, legtöbb 17 lány.

A standardizált, levédett foglalkozást csak képzett, vizsgázott munkatársak tarthatják. Mindeddig négy oktató szerezte meg ezt a szakképesítést:

Csiszér Hajnalka (Árkos), 0745 126 188
Molnár Hajnalka (Uzon), 0754 643 410
Nagy Erika (Mezőpanit), 0740 260 333
Péter Júlia (Székelyudvarhely), 0724 079 611

A programról további információk Kertész Máriától kérhetőek a kertesz.maria@csalad.ro címen, illetve a 0743 152 008-as telefonszámon.

3. „Boldogabb családokért" iskolai program
Családi Életre Nevelés (CSÉN)

Legfőbb célkitűzése a család és a házasság védelmezése és erősítése a keresztény, illetve általános humán értékrend felmutatása és terjesztése által, a tudatos családtervezés segítése. Növelni szeretnénk az ifjúságban a hitet a harmonikus és boldog családi életet illetően.

A program az iskolákban, osztályfőnöki, illetve hittanórák keretében zajlik, főként önkéntesekből álló teamek segítségével (keresztény értékrend szerint élő házaspárok, illetve szakemberek, mint pl. pedagógus, pszichológus, egészségügyi asszisztens stb. közreműködésével). Célcsoportját elsősorban az 5-8. illetve 9-12. osztályos tanulók képezik.

Önkénteseink jelenleg Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és környékén, Székelyudvarhelyen és környékén, Gyergyószentmiklóson, Szászrégenben, Marosvásárhelyen és Kolozsváron vannak.

A program alap-témakörei:

• Önismeret, jellemnevelés, serdülőkor

• Nemiség, szerelem, párválasztás, felkészülés a házasságra, házasélet

• Gyermeknevelés, az emberi élet értéke a fogamzás pillanatától a természetes halálig

Programkoordinátor:

Kertész Mária - Kézdivásárhely

E-mail: kertesz.maria@csalad.ro

Telefon: 0743 152 008

Hivatástisztázó programok fiataloknak 2019-ben

Keresem az utam

Hivatástisztázó hétvége a ferences testvérek szervezésében

Talán első hallásra nem tudsz mit kezdeni azzal, hogy hivatástisztázó hétvége. Mi lesz ott, kinek is kell az? Részt vegyek-e rajta?

Meg vagyunk győződve arról, hogy mindegyikünknek van egy ajándékba kapott hivatása, amit ha felismer és válaszol rá, akkor biztos kiteljesedik az élete és megtalálja az igazi öröm forrását.

Ebben szeretne segíteni ez a hétvége. Hiszen van, aki még nem tudja, merre is kellene haladnia: alapítson családot, szentelje életét Istennek?

Ugyanakkor van, aki nagyon is tudja, hová hívja a szíve, de még nem biztos, hogy eljött az idejezannak, hogy lépjen. Talán ott motoszkál benne a kérdés: fel vagyok-e eléggé készülve a válaszra, tudok-e felelősséget vállalni másért?

*És még egy nagyon-nagyon fontos dolog: ezen keresés ideje alatt alkalom lesz új módon megismerkedni Istennel, evangéliumával és önma-gaddal.

Helyszín:

Székelyudvarhelyi Ferences Kolostor - Tamási Áron utca 2.

A kezdés időpontja április 5. péntek, 18 óra. A hivatástisztázó vasárnap április 7-én délután ér véget (ezt rugalmasan kezeljük).

Az ebédről a rendház gondoskodik. A vacsorákhoz és reggelikhez valót mindenki magának hozza és majd betesszük a közösbe. Továbbá tegyél a táskádba: Szentírást, füzetet, írószert, tisztálkodáshoz szükséges dolgokat, hálózsákot, legyen nálad meleg ruha és olyan cipő, amivel lehet majd kicsit barangolni is (amennyiben az időjárás lehetővé teszi).

Költségek: az ittlétnek nincs egy fix ára. Lesz egy doboz, amibe lehetőségeid szerint (ha van miből, ha nincs, semmi gond, úgy is szeretettel várunk) elhelyezhetsz egy adományt. Ez azért lesz így, hogy az is részt

vehessen a hivatástisztázó hétvégén, aki talán anyagilag ezt most nem engedhetné meg magának. Ha bármi kérdésed még van, hát kérdezz bátran!

Jelentkezés, illetve további információ:

Tibor testvér: frtibi@gmail.com, 0746774701 www.ferencesprogramok.ro

Lelki hétvége lányoknak (korhatár: 16-tól 30-ig):

2019. május 10-12. - Székelyudvarhely, ferences nővérek 2019. október 11-13. - Székelyudvarhely, ferences nővérek

Főegyházmegyei kreativitási vetélkedő

A hivatás évében a XI. erdélyi főegyházmegyei kreativitási vetélkedő

a hagyományokhoz híven minden iskoláskorú gyereknek, fiatalnak lehetőséget biztosít kreatív képességeinek versenyszerű bemutatására 12 versenykategóriában (rajz, fotó, naptár, plakát, dombormű/körplasztika, irodalom, szavalat, bábjáték/dramatizálás, rövidfilm, vokális és hangszeres zene, tánc és sport). A vetélkedőre Marosvásárhelyen a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum és a Keresztelő Szent János plébánia szervezésében kerül sor 2019. április 12-13-án.

Minden versenykategória célja a verseny tematikájában készülő kreatív alkotások megjelenítése.

A hivatás fogalma nem szűkül le csak a papi vagy szerzetesi hivatásra, hanem minden hivatásként megélt tevékenységre vonatkozik.

Versenykategóriák

Rajz: személyenként egy, hivatások mottóval készült alkotást lehet beküldeni, amely lehet grafika vagy bármilyen technikával készült festmény. Minden alkotás hátoldalán fel kell tüntetni a pályázó nevét, életkorát, az osztályt, az iskola nevét, címét, a mű címét és a technikát, valamint az irányító tanár nevét. Az esedékes időszaki kiállítás miatt kérjük a rajzokat kartonra ragasztani (azonosító adatokat felírni). A zsűri kérése: a papírra készülő rajzokhoz a versenyzők rajzpapírt használjanak, lehetőleg kerüljék a fénymásoló papír használatát. A zsűrizést követően a felkészítő tanárok a készült díjazott alkotásokat átadják kiállításra, illetve gondoskodnak a többi rajz visszajuttatásáról az alkotókhoz. A díjazott alkotások is hazavihetőek, előtte digitális másolat készül az online kiállítás részére.

Korcsoportok: 0-II. osztály, III-V. osztály, VI-IX. osztály, X-XII. osztály

Kivitelezés: egyéni.