XVI. Benedek pápa az első pápa, aki hivatalos állami látogatást tett az angol királynőnél. II. Erzsébet, Nagy-Britannia és Észak Írország Egyesült Királyságának és még 17 domíniumnak a királynője egyúttal az Anglikán Egyház feje is. 2010. szeptember 16-án XVI. Benedek pápa az edinburghi skót királyi rezidencián, Holyroodhouse-ban II. Erzsébet királynőnek átadta ajándékát, a Lorschi Evangéliumos könyv hasonmás kiadását, amelynek a királynő láthatóan örült. Mivel a sajtókommentár megemlítette, hogy az eredeti evangéliumos könyv egy része a gyulafehérvári Batthyaneumban van, a Vatikáni Rádió részéről Vertse Márta megkért, hogy magyarázzam meg, miről is van szó.

Egyébként örvendek, hogy a Szentatya látogatása kapcsán így megint felhívták a világ figyelmét a „mi” arany kódexünkre, amely Batthyány Ignác erdélyi püspök végrendelete szerint a világhírű könyvtárral együtt a mindenkori erdélyi püspök tulajdona. Mégis 1949-től a román kommunista, most demokrata állam megtagadja a visszaszolgáltatást. 

Nagy Károly császár aacheni udvarában 810 körül készült az a négy evangéliumot tartalmazó 474 oldalból álló liturgikus olvasókönyv, gyönyörű miniatűrökkel, színes oldalkeretekkel, amelyet a császár halála (814) után a hesseni Lorsch kolostorának adományoztak. A borjúbőr pergamenre arany  tintával írott kódex neve a tinta színe  után Arany Kódex, Codex Aureus, míg az első őrzési helye után Lorscher Evangeliar német nyelvterületen. Mindkét fedele elefántcsontból készült ötrészes dombormű rézkeretben.

A kódex a négy evangéliumot tartalmazza, mert a IX. században még nem bontották fel a lekcionáriumokat napi szentmiséhez rendelt szentleckékre és evangéliumokra. Ezért a kötet végén jelzik a vasárnapi és ünnepnapi „perikópáriumot” vagyis az előirt evangéliumi szakaszokat a korabeli szentírási beosztás szerint.

A XVI. században a háborúk idején ismeretlen körülménynek között a kolostorból négy részre osztva három városba és négy múzeumba jutott a kódex napjainkra. Jelenlegi őrzési helyei: az első fedél a londoni Victoria and Albert Museumban, a hátsó fedél a vatikáni Sacro Museoban, Máté és Márk evangéliuma a gyulafehérvári Batthyaneumban, míg Lukács és János a vatikáni Apostoli Könyvtárban van. A két vatikáni rész 1623-ban került Rómába hadizsákmányként.

A legszebb szövegrész a gyulafehérvári. Valamikor Migazzi Kristóf (1714-1803) bécsi érsek (1757-+, ugyanakkor váci püspök 1756-1757, majd adminisztrátor) 1781-1782-ben adta el könyvtárával együtt Batthyány Ignác (1741-1798) erdélyi püspöknek (1780-+), aki a volt fogolykiváltó trinitárius templomból nyilvános könyvtárat alakított 1794-ben és az Arany Kódexet is abban őrizték. A Batthyaneum a mindenkori erdélyi püspök tulajdona, de 1949-ben elvette a román kommunista állam, hivatalosan azonban csak 1961-ben államosították. A változások után azonnal visszaigényeltük, de csak 1998-ban adták vissza papíron a július 7-én kelt 13. számú sürgősségi kormányrendelettel. A visszaadást megtámadták. A per azzal zárult, hogy fogadjuk el: a román állam és az érsekség társtulajdonos. Mivel elutasítottuk ezt a megoldást, Strassbourghoz fordulhattunk. A per azóta is folyik. A per alatt nincs változás. Tehát a Batthyaneum és benne az Arany Kódex most is a román állam tulajdona, és mi is csak bukaresti írásbeli engedéllyel mehetünk be a Batthyaneumba, saját tulajdonunkba! Az igazság kedvéért azt is megmondom, hogy ezt az engedélyt mindig azonnal megadják.

Korunkban - és csak most – Karoling művészeti kiállítás alkalmával kétszer hozták össze a négy részt 1964-ben Aachenben és 1999-ben Paderbornban, Lorschban és Luzernben. A román állam is hatalmas óvadékkal kiengedte a gyulafehérvári részt a kiállításra. Mindkét alkalommal hasonmás kiadást készítettek a kódexről. Először 1967-ben a müncheni Prestel-Verlag. Itt a fedeleket csak fényképmásolatban közlik. A kiadásból Románia hat példányt kapott. Egyet mutatnak meg a látogatóknak, nem az eredetit. A másik kiadás 2000-ben készült el a Faksimile Verlag Degener Luzern svájci kiadó és Biblioteca Apostolica Vaticana közös kiadásában. Itt már az elefántcsontfedelek hasonmása is elkészült. Ezért csak 333 példányban készült, 47.000 német márka volt az ára. Ebből a teljes hasonmás kiadásból a kiadó tulajdonosa, Manfred Deiss 2004-ben vatikáni látogatás során egy példányt ajándékozott a Vatikáni Apostoli Könyvtárnak, amelyet az akkori apostoli könyvtáros, Jorge Maria Mejia bíboros vett át. Szentatyánk angliai útjának az előkészítésekor Dr. Christine Grafiger, az apostoli könyvtár munkatársa választotta ki ezt az értékes hasonmás kötetet, hogy a Szentatya az angol királynőnek ajándékozza.

Gyulafehérvár, 2010. szeptember 19.                              Jakubinyi György érsek

Vatikáni Rádió

 

az első kép forrása: http://www.keresztenymagyarorszag.hu/inc/kepgaleria.php?cid=3833

a második kép forrása: http://www.denkmalpflege-hessen.de/LFDH4_UNESCO/Lorsch/Lorscher_Evangeliar/lorscher_evangeliar.html

Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.