Rózsa- és kenyérszentelés Szombatfalván
 
Szent Erzsébethez kötődik az a kedves és gazdag szimbolikájú szertartás, amelyet az irgalmasság világszerte ismert magyar szentjének ünnepén végeznek a Székelyudvarhely-szombatfalvi plébániatemplomban. Olyan, a mindennapi élethez kötődő, talán aprónak tűnő, de fontos dolgokra hívják fel az egyházközség tagjainak a figyelmét, amely mellett mi sem akarunk szó nélkül elhaladni, ezért kérdeztük meg László Attila plébánost ennek az ünnepségnek hátteréről, körülményeiről, lényegéről. 
 
Honnan ered a rózsa- és kenyérszentelés szokása? Mióta gyakorlat a plébániádon? Lehetséges, hogy ez teljesen helyi gyakorlat?
 
Nem tudom, honnan ered ez a szokás. Évekkel ezelőtt hallottam róla, hogy valahol Magyarországon van ilyen. Kerestem áldás-szövegeket, és azokat alkalmaztam a mi közösségünkre formálva. Meghirdettem, mert jó ötletnek tartottam, hogy a férfiakat – férjeket, édesapákat és főként az udvarlókat ösztönözzük „imába-áldásba csomagolt” kedvességre ily módon is. 2008-ban hirdettem meg először: „Kenyér és rózsa megáldás lesz Szent Erzsébet ünnepe kapcsán. Ünnepség keretében a gondoskodó szeretet jelképeként megáldjuk családjaink kenyerét, és az édesapák, udvarló fiatalok részére Erzsébet-napi rózsákat, hogy átadva majd szeretteiknek emlékeztessenek Szent Erzsébet kosarára, kötényére, Isten szeretetének oltalmazó jelévé vált rózsáira.”
Bár sokszor, sokfelé beszéltem róla, a szertartást a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz templomban pár éve átvették, más helyről azonban nem tudok.
 
Áldó imádság - a felvétel a 2015-ös ünnepen készült. Fotó: Dávid István
Hogyan fogadta a közösség ezt az ünnepet, amikor bevezetésre került? Milyen hatásait látod? Milyen lelkipásztori szándék vezet ennek a szertartásnak a gyakorlásában?
 
Közösségünk szereti ezt az ünnepet. Tele lesz a templom, s többféle módon tartjuk: van, hogy szentmise keretében, máskor Szent Erzsébet litánia van, vagy a gyermekek-ifjak tanulnak be kis színdarabot, Szent Erzsébet életét felidézve. Ami mindig állandó: rózsával díszítjük az oltárt, majd megáldjuk és kenyeret-kalácsot szentelünk. Az áldás után ingyen elvihető azzal a feltétellel, hogy az elvitt kenyér felét valakinek tovább kell adni. Bizony, többször volt olyan, hogy az előkészített rózsamennyiség (150-180 szál!) nem volt elegendő, gyorsan rózsáért kellett küldeni valakit… Idén 200 szállal készültünk. Nagy örömmel, lelkesedéssel jönnek a hívek, és többszörös visszajelzés szerint e megáldott rózsák tovább virulnak az otthonokban, mint az átlagidő…
Hogy miért van ilyen szertartásunk? Mert nagyon szeretném ráirányítani a férfiak figyelmét a kedvesség szimbolikus kifejezésének a fontosságára, nem csupán udvarlás-időben, hanem a házasélet napjaiban is. Szent Erzsébet kései unokái vagyunk: figyeljünk a mellettünk élőkre. Az odavitt kenyér, kalács mindig szül két-három jó mondatot, amiből élni lehet… A gyakorlatból, a részvételből azt érzem: átmegy az üzenet.
 
Rózsák és kenyerek az idei ünnepségen. Fotó: Lőrincz Csaba/Facebook
 
Szándékod és értelmezésed szerint milyen szimbolikája van a kenyér és a rózsák megáldásának?
 
Egyszerű, hétköznapi szükségleteink megosztásából átminősült találkozás születhet – és ilyenkor születik is a visszajelzések alapján. Ehhez elég egy fél, megáldott kenyér, áldás-hordozó kézből elfogadva. A rózsa az ingyenes szeretet kifejeződése, szépségében, üzenetében Isten szépsége és az ingyenesség gazdagsága jelenik meg. Egyértelmű üzenet: fontos vagy nekem. Értékes vagy a számomra. Hiszem: egy szentelt rózsa pár órára képes megváltoztatni az otthon fényét, melegét. Erre pedig ma nagy szüksége van családjainknak. Kétszeresen tesz jót a résztvevő: pár bani mindig marad egy rózsa árából, annak ellenére, hogy olcsóbb, mint az üzletekben. E banikat összerakva vesszük meg a kenyeret, mit megáldunk és eljut otthonainkba, családjainkba. Az ünnep szépsége pedig sokáig él az emberek emlékezetében – erről beszél a sok visszajelzés. Kegyelmi óra – örömben való találkozásokkal. S tudatosodik gyermekben-felnőttben: olykor jó „csak úgy” hálásnak lenni, azt ily módon ki is fejezni.
 
Kérdezett: Szőcs Csaba/romkat.ro

UPDATE:

Az idei rózsa- és kenyérszentelés képeit a megtalálják a szombatfalvi plébánia hivatalos Facebook-oldalán.
 
Cikk
For World Mission Day 2026, which marks the centenary of a celebration established by Pius XI that is very dear to the Church, I have chosen the theme “One in Christ, united in mission.” Following the Jubilee Year, I wish to encourage the whole Church to continue its missionary journey with joy and zeal in the Holy Spirit.
Cikk
Each year the World Day of Migrants and Refugees invites us to turn our attention to different aspects of the complex phenomenon of migration. For this 112th World Day, the theme, “Even just one of these children,” draws our attention to the minors directly involved in the experience of migration and flight, to the care owed to them, and to the Lord’s promise that “whoever receives one such child in my name receives me” (Mk 9:37).
Cikk
Dear brothers and sisters, the path before us is clear, though it is not easy. We are called to allow our hearts to be renewed, so that we might seek peace and care for creation. Scripture tells us to guard our hearts, for everything we do flows from them (cf. Prov 4:23).