Barátjának, Lázárnak feltámasztásakor mondja Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.” (Jn 11,25). Jézus Krisztus kijelentései közül ez a legnagyobb, a legmisztikusabb, amiben teljes élete és küldetése nyilvánvalóvá vált.

Mi már az üres sírtól visszatekintve, az üres sír bizonyosságával halljuk ezt az üzenetet: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog”. Ez nem egy ígéret, nem egy távlat, hanem most a jelenben Jézus a feltámadás és az élet. Mennyi remény, bátorítás, bíztatás van ebben a jézusi kijelentésben. Különösen ma, amikor közelünkben tombol a háború, látjuk annak pusztító hatását az emberek menekülése közepette. Jézus Krisztus feltámadása ma is az életre bíztat, amikor körülöttünk elhatalmasodni látszik az önzés, a szívtelenség, az álarc.

Jézus Krisztus ma is leszáll bűneink sötét mélységébe, hogy kivezessen bennünket az életre, a világosságra. Ma, amikor sokan sokféleképp próbálják bezárni az Életet a sírba, elzárni és elfeledtetni az Igazat, feltámadásával Jézus ismételten elmondja a világnak, hogy „Én vagyok a feltámadás és az élet”.

Ma is fel lehet, fel kell támadni a lelki, szellemi halálból, az életnek nem nevezhető fogyasztói állapotból. Jézus ebből a vegetáló módból, a halálból is életre tudja támasztani a Benne hívőket. Nem a jövőben, nem majd valamikor, hanem most, itt a jelenben, a földön. Húsvét titka, öröme ma is bátorít minket, hogy nem a pusztításé, nem a halálé az utolsó szó.

A bűn, a megtévesztés, a becsapás hálójából nem tudunk önerőből megszabadulni. Ember erre képtelen. Meg kell tennem azt, ami az én feladatom, el kell végeznem az én részemet, de csak Jézus az Élet. A bűnnek halálba lehúzó valóságát csak az isteni örök életbe föltisztuló élet képes megtörni. Életet csak Isten jósága, szeretete, igazsága ad. „Én vagyok a feltámadás és az élet.”

Személyes húsvétom egyetlen kérdésen áll vagy bukik: hogyan viszonyulok ehhez az „Én vagyok”-hoz? A feltámadás nem egy befejezett esemény, nem egy régi lezárult történet, hanem egy folyamatos újrakezdés Őáltala, Ővele és Őbenne. Nap mint nap Beléje, a Feltámadottba kell kapaszkodnom és hagynom, hogy megmentsen, kihúzzon engem bűneim, halálom sötét sírjából. Hinni Benne azt jelenti, hogy rábízom magam, hagyom, hogy életet adjon nekem.

Napról napra éljem meg a feltámadást, kezdjek új életet Szent Pál apostol példájára: levetve a régi embert szokásaival együtt, és magamra öltve az újat (vö. Kol 3,9-10). Kezdjek el odaadó szeretetben élni. Ahol gyűlölet, harag van, oda vigyek megbocsátást, ahol feszültség van, oda vigyek megértést. Igyekezzem békességet teremteni a legnagyobb békétlenségben, örömet vinni a szomorúságba, vigasztalást a bánatba. Legyek igaz az igazságtalanságban.

Jézus Krisztus a feltámadás és az élet. Ma is, most is, mindörökké.

 

A feltámadt Krisztus töltsön el élettel mindannyiunkat – Áldott Húsvéti Ünnepet!

 

                        † László                                                                    † Gergely

                     segédpüspök                                         érsek, katolikus örmény apostoli kormányzó

(2022/V. körlevél)

 

 

Cikk
For World Mission Day 2026, which marks the centenary of a celebration established by Pius XI that is very dear to the Church, I have chosen the theme “One in Christ, united in mission.” Following the Jubilee Year, I wish to encourage the whole Church to continue its missionary journey with joy and zeal in the Holy Spirit.
Cikk
Each year the World Day of Migrants and Refugees invites us to turn our attention to different aspects of the complex phenomenon of migration. For this 112th World Day, the theme, “Even just one of these children,” draws our attention to the minors directly involved in the experience of migration and flight, to the care owed to them, and to the Lord’s promise that “whoever receives one such child in my name receives me” (Mk 9:37).
Cikk
Dear brothers and sisters, the path before us is clear, though it is not easy. We are called to allow our hearts to be renewed, so that we might seek peace and care for creation. Scripture tells us to guard our hearts, for everything we do flows from them (cf. Prov 4:23).