A 440 éve született, katolikus hitéért vértanúságot vállaló Erdély egyetlen kanonizált szentje, Szent Pongrácz István emlékét őrzi és ápolja szülőfaluja, a dél-erdélyi kis katolikus közösség.

Szent Pongrácz István a kassai vértanúk egyike, aki két társával együtt a katolikus hit megőrzésének védelmében 1619. szeptember 7-én szenvedett vértanúhalált. Pázmány Péter már 1628-ban beindította boldoggáavatási perüket, amelyre csak 1905. január 15-én került sor. 1995. július 2-án, Kassa városában Szent II. János Pál pápa emelte a szentek közzé vértanútársaival együtt.

A felújítás alatt álló alvinci templom harangja 2022. szeptember 7-én délután 6 órakor ünnepi szentmisére és megemlékezésre hívta a közösséget a helység szülöttjére emlékezni, közbenjárásáért imádkozni.

Az ünnepség keretében msgr. Marton József nagyprépost, teológiai tanár az ünnep történelmi háttérét ismertette, rámutatva arra, hogy e tragikus véget érő esemény hátterében az „alvinciek küzdelme” húzódott meg, nevezetesen a felvidéki származású Alvinci Péter, aki ellenlábasa és ellensége volt a katolikus hitet mindhalálig védelmező kassai vértanúknak.
Marton József kiemelte a kassai vértanúk életpéldájának fontosságát, valamint buzdított az általuk képviselt erények megélésére.

Kovács József a gyulafehérvári teológiai líceum spirituálisa, kudzsiri plébános beszédében kiemelte: Pongrácz István és vértanúi társai egyénisége nemcsak a múlt idők kincse, nemcsak a 17. század értéke, hiszen Isten a legnagyobb dicsőséggel koronázta meg, amikor 1995. július 2-án Kassán a szentatya szentté avatta vértanú társaival együtt, kiemelve, hogy a kassai vértanúk, három nemzet fiai, képviselik a keresztény Európa közösségét. Csodálatra méltó, milyen fiatalon és mekkora hűséggel ragaszkodott hivatásához, hitéhez és az egyházhoz. Miközben Isten szolgája Márton Áron püspök boldoggá avatására várakozunk, kaptunk egy szomszéd szentet, Szent Pongrácz Istvánt. Imádkozzunk hozzá, hogy segítsen jó keresztény életet élni, bátran küzdeni, hogy erősek maradjunk. 

A jelenlévő papság, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum diákjai, az összegyűlt hívek és máshonnan érkező hívek közösen imádkoztak és erősödtek meg hitükben, Krisztushoz való tartozásukban.

Az ünnepség agapéval zárult.

Pongrácz Szent István rövid élettörténete
1582-ben Alvincen, a családi birtok egyik nyári úriházában született. A kolozsvári Báthori Akadémia elvégzése révén megérlelődött benne a papi hivatás, 1602-ben belépett a jezsuita rendbe. A noviciátust a morvaországi Brünnben végezte. Különböző helyeken érlelődött felnőtté. Prágában filozófiát tanult, a teológiát Grazban fejezte be. 1615-ben, papszentelése után magyarországi munkára vágyott. Ekkor lett az új homonnai (ma Humenné, Szlovákiában) kollégium tanára és lelkipásztora. Működése alatt az iskola nagy hírnévre tett szert, nemcsak a katolikus, de a protestáns szülők is szívesen küldték ide gyermekeiket. Arra is szakított időt, hogy pasztorációs tevékenységének is eleget tegyen. Hitszónoklatai messze vidéken híresek voltak. 1618-ban került Kassára, ahol a katolikusok lelki gondozásában fontos szerepet játszott vértanú társaival együtt. 
Rákóczi György emberei 1619. szeptember 5-én már fogva tartották a három jezsuita pátert, és arra akarták rábírni, hogy térjenek át „a magyarok hitére, az idegen (Habsburg) zsarnokság ellen”. 6-án este Pongrácz István társaival együtt térden állva imádkozta el a Te Deum-ot és erőért fohászkodott a további küzdelmekhez. Egymásnak meggyóntak és hűségesküt tettek a katolikus hitre. Mivel István és társai nem voltak hajlandók a hittagadó esküt aláírni, megfenyegették, hogy készüljenek fel a halálra. Istvánt buzogánnyal leütötték, kezénél-lábánál fogva erősen megkötötték. A két társát kínzások után lefejezték, Pongrácz még életben volt.
Miután magához tért, testét megégették és kardheggyel szurkálták át. A hős vértanúk testét a szomszédos szennygödörbe lapátolták el, ahol Pongrácz István csaknem 20 órás kínlódás után, hangosan imádkozva, szeptember 8-án fejezte be életét.
Az 1620-ban rendezett díszlakomán a jelenlevő Pálfy Katalin grófnőnek egy tánc ellenében sikerült elérni Bethlen Gábornál, hogy Pongrácz és két vértanú társa holtteste felett szabad rendelkezési jogot kapjon. Vértanúságuk jeléül vörös selyembe takarta őket, és a közeli sebesi templomba helyeztette el. Röviddel később a hertneki várba vitette, ahol eltemették illő módon. 15 év múlva ólomkoporsóba tette, és így kerültek a nagyszombati klarissza apácák kolostorába, ahonnan 150 év után átvitték a nagyszombati orsolyanővérek templomába, ahol ma is nyugszanak.
Magántisztelete társaival együtt gyorsan terjedt. Vértanúságuk után csodás, rendkívüli dolgok történtek. Pázmány Péter már 1628-ban beindította boldoggá avatási perét, amelyre csak 1905-ben került sor, január 15-én.
 

Az Alvinci Római Katolikus Plébánia köszönetét fejezik ki a Magyar Kormánynak, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságnak és a Bethlen Gábor Alapnak a  NUP-KP-2-2022/3-000352 azonosítószámú A Plébánia programjainak támogatása című pályázat keretén belül megítélt 400.000 forint  támogatásáért.