Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!

A karácsony a család ünnepe. Ilyenkor még a szétszóródott családtagok is hazajönnek. A karácsonyfa tövében ott találjuk a teljes Szentcsaládot a Kis Jézus körül. Együtt fohászkodunk: „Jézus, Mária, József! Nektek ajánljuk szívünket és lelkünket!”

Kérem Kedves Híveimet, hogy ne a sajtóra, ne állítólagos ellenőrizhetetlen magán kinyilatkoztatásokra stb. hallgassanak, hanem úgy, ahogy azt a keresztségi fogadásban, nevünkben ígérték keresztszüleink, a bérmáláskor – már mi magunk – tudatosan megismételtük, hogy a Katolikus Egyház tanítását követjük. Az Úr Jézus mennybemenetelkor nem adott Szent Apostolai kezébe kis katekizmust, hanem élő Egyházat alapított, rábízta az Örök Élet igéinek hirdetését: „Aki titeket hallgat, engem hallgat.” (Lk 10,16) Elküldte a Szentlelket, aki „elvezet benneteket a teljes igazságra.” (Jn 16,13) Ezért mi, öntudatos katolikusok, csak Anyaszentegyházunk hivatalos tanítására hallgatunk, és azt követjük.

Isten szeretetből teremtette az embert. Férfinak és nőnek teremtette. Bensőséges közösségre hívta meg őket: „hogy többé már nem ketten vannak, hanem csak egy test” (Mt 19,6). A Teremtő a házasságot azért alapította, hogy a házastársak közösségét és javát előmozdítsa és gyermekeket nemzenek és neveljenek. A házastársi egység az eredeti isteni terv szerint fölbonthatatlan, miként Jézus Krisztus ezt megerősíti: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,9).

Az áteredő bűn következtében nagyon fenyegeti a házasságot a széthúzás és a hűtlenség. Ezért közvetíti a házasság szent-sége a kitartáshoz szükséges kegyelemet. A szentségi házasság Krisztusnak az Egyház iránti jegyesi szerelmének a jele: „Ti férjek, szeressétek a feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette az Egyházat” (Ef 5,25).

Az Anyaszentegyház Jézus Krisztus Titokzatos Teste. A család „megmutatja és megvalósítja az Egyháznak, mint Isten családjának közösségi és családi természetét. Minden tagja a maga szerepe szerint gyakorolja a keresztségi (általános) pap-ságot, hozzájárulva ahhoz, hogy a család a kegyelem és az imádság közössége legyen, az emberi és keresztény erények iskolája, s a gyermekek felé a hit első hirdetésének a helye.” Ezért nevezzük a keresztény csalá-dot családegyháznak is. Ha azt akarjuk, hogy Isten segítségével fennmaradjon Egyházunk, népünk Erdély földjén is, akkor vállaljátok a keresztény családegyházat is a szentségi házasság kegyelemközvetítő erejében bízva.

Sajnos, sok testvérünk kényszerül kül-földön dolgozni, hogy eltartsa a családot. Emiatt gyakran megszakad a házastársi élet egysége. A hazalátogatás nem biztosítja a család megmaradását… Megoldás lehetne, hogy – amint javul az anyagi helyzet – jöjjenek haza a vendégmunkán levő családtagok, s a család hordozza együtt az élet keresztjét. A gyermekek családban nőjenek fel. A házasság azért szentség, hogy a szentségi kegyelem erősítse a házastársakat, a szülőket és a gyermekeket a keresztény hit megélésében, a családegyház tanúságtételében.

Kegyelemteljes Karácsonyi ünnepeket és

áldott, boldog újesztendőt kívánok Főtisztelendő Testvéreimnek,

kedves Híveimnek

és minden jóakaratú embernek!

Gyulafehérvár, 2017. Karácsonyán, Urunk Születése főünnepén

† György s.k.

                                                                                                      érsek

Articol
Pentru Ziua Mondială a Misiunilor din 2026, care marchează centenarul acestei celebrări, instituită de Pius al XI-lea și atât de dragă Bisericii, am ales tema „Una în Cristos, uniți în misiune”. După Anul Jubiliar, doresc să îndemn întreaga Biserică să continue cu bucurie și zel în Duhul Sfânt drumul misionar.
Articol
Az elvándorlók és menekültek világnapja évről évre arra hív bennünket, hogy a migráció összetett jelenségének különféle szempontjaira irányítsuk figyelmünket. A 112. világnap témája – „Akár csak egy is e gyermekek közül” – azokra a kiskorúakra irányítja figyelmünket, akik közvetlenül megtapasztalják az elvándorlást és a menekülést.
Articol
Iubiți frați și surori, calea din fața noastră este clară, chiar dacă nu este ușoară. Suntem chemați să ne lăsăm inimile să se reînnoiască, pentru a putea căuta pacea și grija pentru creație. Scriptura ne îndeamnă să ne păzim inimile, căci tot ceea ce facem izvorăște din ele (cf. Prov 4,23).