Csíktaploca
Adresă:
530240 – Miercurea Ciuc, str. Topliţa, nr. 110., jud. Harghita
Tel.:
0266-371.361
Fax.:
0266-371.361

Csíktaploca

Mindenszentek, plébánia
Serviciu
Cantor: Bartos András

A csíksomlyói anyaegyházhoz tartozott 1908-ig. Mint polgári község, már a 15. században önkormányzattal rendelkezett. Saját temploma még nem volt, ezért Csíksomlyóra jártak a Szent Péter egyházhoz. A hivatalosan megemlített első kápolnát 1726-ban építették Szent Lőrinc vértanú diakónus tiszteletére a mai plébánia telkére. Átellenben az utcát is Kápolna utcának nevezték el, amelyet később, a kápolna megszűnése után, Holló utcának hívtak. Taploca elnevezését inkább szláv eredetűnek mondják, bár van olyan leírás is, amely egy Taploka nevű nagyobb földbirtokkal rendelkező családtól származtatja. A másik földbirtokkal rendelkező család a Sándor család. Vagyonát pénzzé téve, nagyon sok család házat épített, megtelepedett. A Sándor család Csíkszentmihályról telepedett Taplocára. Az 1600-as években megjelentek a szárhegyi Lázárok, akik itt is gyarapították földbirtokaikat, és nagyon sok embernek megélhetési lehetőséget nyújtottak. Az ő tulajdonukat képezte a községháza és a jegyzői lakás. Ebben a községházban hoztak ítéletet és kínoztak meg embereket az 1764-es madéfalvi veszedelem idején. Ma a községháza kultúrotthon, a jegyzői lakás magáncég tulajdonában van. A Lázárok adták a községi temető területének nagyobb részét, amely ma a taplocai plébánia tulajdona. Taplocának az első temető helyisége a Szent Lőrinc kápolna cinterme volt. A második a delnei út elágazójánál lévő Nepomuki szentély mögötti majdnem 1 hektáros területén, a harmadik a plébánia templom mögötti 2 hektáros területén fekszik. A Nepomuki kis kápolna építésének idejéről nincs leírt dokumentáció. Ellenben Lajos Balázs taplocai születésű plébános jegyezte le kortörténeti írásaiban, aki 1892-ben született: „Nagyapámtól tudom, Nepomuki Szent János kápolna emberemlékezet óta ott áll a mai helyén. Ez a kápolna irányította a Felcsík és Gyergyó búcsúra jövő keresztaljákat a csíksomlyói kegytemplom felé.” A plébániatemplomot 1881–1884 között építették, miután a Szent Lőrinc-kápolna földrengések következtében 1812–1820 között erősen megrongálódott. A lelki szolgáltatást a csíksomlyói plébánia és a kegytemplom ferencrendi atyái látták el hosszú éveken át. A plébánia épületét Körösi Géza plébános építtette 1905–1907 között. Az első önálló plébános Márkos Endre 1908–1964-ig. Őt követte Erőss Lajos pápai prelátus, nagyprépost 1964–1971-ig, utána Nagy Imre plébános következett 1971–1984. Két kiemelkedő taplocai egyéniségről kell említést tennünk: Görög István (1631–1678) ferences bákói püspöki helynökről, majd egész Moldva vicarius generálisáról és Gegő Elek ferencesről (1805–1839), a moldovai csángó magyarok nagy istápolójáról, a magyar parlamentben is képviselőjük volt.
Erdőalja-Csiba temploma 2003–2007 között épült.

Zi de adorație perpetuă: április 25.
Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.