IFI beépítési módszerek

JÁTÉKOK AZ IFIN

 

A játék közösségteremtő élmény. A játék közben sok minden kiderül, ami egy beszélgetésben rejtve maradna. A játék kimozdít állóvizünkből, helyzetbe hoz, tanít mások meghallgatására, A játék közös kreativitásra sarkall…

A társasjátékok alkalmasak közösségteremtésre, ismerkedésre, egy nyár elmesélésére, vagy épp azok bevonására, akik valami miatt nem vehettek részt. Akár olyan témák feldolgozására is, amiről másként nehéz beszélni egy egész közösségben.
 

Példa egy ilyen társasjátékra:  DiXiT

A játék alapja 84 kép, jobban mondva meseszép festmény.

 

Hogyan használhatjuk?

1. Az eredeti játékszabály szerint: KÖZÖSSÉGTEREMTÉSRE

(Vajon jól ismerjük-e egymást?)

Mindenki kap 5 kártyát. Valaki mond egy mondatot és háttal lefelé azt a kártyáját helyezi az asztalra, amelyikről az eszébe jutott. A többiek megnézik a saját kártyáikat és kiválasztják azt, amelyik legjobban hasonlít a mondathoz, ami elhangzott. Ők is leteszik az asztalra háttal fordítva. Majd megforgatják a lapokat, s megpróbálják kitalálni - együtt - hogy melyik lehetett a mondathoz tartozó első kép.

Jól kiderül, hogy mi a különbség aközött, amit gondolunk, s amit mondunk. Mi az, amit mások értenek abból, amit mondunk. Ki kihez hasonlít gondolkodásában.

Érdemes megállni minden alkalommal és megbeszélni, ha valami feszültséget okozott a lapok kiválasztásánál, vagy értelmezésénél.

2. Egy másik variáció A MÁSIK VÉLEMÉNYÉNEK MEGISMERÉSÉRE való: szintén mindenki kap 5 lapot, de közösen írnak /mondanak egy történetet:

EGYSZERVOLT EGY IFI...

Szabályok: mindenkinek a véleménye fontos és releváns, akkor is, ha szembemegy a többiekével - neki is lehet igaza,  nem szabad senkit sem lehurrogni, inkább használjuk beszélgetésindításra, tisztázásra. (Ha az ifi-vezető új egy összeszokott ifiben , akkor számára is sok minden kiderülhet, ami fontos a további építkezés szempontjából.)

3. Egy harmadik lehetőség: HELYKERESŐ.

A kártyákat szétszórva lehelyezzük az asztalra, mindenki láthatja mindegyiket. Sőt felhívjuk a figyelmüket, hogy válasszanak maguknak egyet, ami a leginkább egy tulajdonságukat juttatja eszükbe.

A vezető lehelyezi a saját lapját és mond egy tulajdonságot a kép alapján. majd megkéri a jelenlévőket, hogy kapcsolódjanak hozzá. Aki úgy érzi, hogy a saját képe „most következik" leteheti a lapját a vezető lapja mellé, s elmondhatja ő is a tulajdonságot (akár mondatba foglalva is). Így már két emberhez lehet kapcsolódni. S folytatva mindenki meg kell, hogy keresse a helyét. (Az is egy üzenet, ha valaki nem tud kapcsolódni!)

Ha készen van, akkor ránézve az „ábrára" mindenki döntse el, hogy esetleg áthelyezné-e a képét valahová máshová, vagy jó úgy neki, ahol van. (Erre mindenképpen adjunk lehetőséget.)

Ha ez is megtörtént, akár két változat is lehetséges:

 a/ lefényképezzük, összeszedjük, és valakinek ki kell rakni újra - megnevezve a szereplőket és helyeket.

b/ végiggondoljuk, hogy ki hiányzik és hova tennénk őket.

4. Negyedik lehetőség: EGY NAP, EGY HÉT KIÉRTÉKELÉSE.

Az asztalon összevissza elhelyezzük a képeket - jól láthatóan. Majd megkérünk mindenkit, hogy alaposan nézze meg őket és válasszon egy olyat, ami kifejezi, hogy milyen volt neki ez a nap/hétvége/hét. A legbátrabb elkezdi. Lehelyezi a kártyát és elmondja miért ezt választotta. A következő akkor szólalhat meg, ha valamiben kapcsolódik az előtte szólóhoz: vagy a kép folytatódik, vagy a gondolat, vagy az élmény. Így kell egy nagy képet kirakni a kártyákból.

Ha mindenki elmondta - nézzük meg, lett-e valami formája a kirakott lapoknak? Értelmezhető-e valamilyen közösségi szempontból. Kell-e megváltoztatni? Van-e, kell-e másik, esetleg kívánatosabb forma.

Minden játéklehetőség - természetesen - csak szavakkal is egy jó közösségben igen egyszerűen megoldható. A játék, a kártya kifejezetten CSAK SEGÍTSÉG. Nem helyettesíti, nem váltja ki az őszinte beszélgetéseket, az igei intést, vagy a lelki növekedés figyelemmel kísérését. Nem helyettesíti a vezető felkészülését - mert egy ilyen alkalomra sokkal mélyebben kell készülni, és sokkal nagyobb figyelemmel kell jelen lenni! Sokszor van szükség utána lelkigondozásra! 

 

A játék ne váltsa ki és fel az igei alkalmakat! A játék eszköz és sohasem cél egy IFI közösségében. A játékokat mindig beszélgetés kell, hogy kövesse! 

 

 

(http://honlap.parokia.hu/lap/ifikaptar/hir/mutat/5765/)