A Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség jelmondata: „Fiatalok a fiatalokért!” Ez a mottó nagyon jól összefoglalja az ifjúság evangelizációjának egyik sarokpontját: fiatalokat fiatalok által lehet leginkább megnyerni. Fontos ebből a szempontból a látogatás szolgálata: az, hogy egymást felkeressék és számon tartsák. Nehéz munkát vállal mégis, aki ma látogat, mert meg kell élnie visszautasításokat, bezárt és bezáródó ajtókat is. De ez már akkor is így volt, amikor Jézus kiküldte tanítványait. Ha előttük becsukták az ajtót, akkor mi miért aggódjunk ezen?
Ma úgy tűnik, a látogatás szokása is válságban van, hiszen sok ember a magánszférájába nem szívesen enged be másokat. Sok a hívatlan vendég: tolvajok, szélhámosok, ügynökök, szekták, különböző kultuszok terjesztői. Különösen lakótelepeken vannak zárt ajtók. Egy kerítésen át meg lehet látni, hogy ki érkezik, de egy rideg lépcsőházban a még szimpatikus fiatal is gyanús lehet. Mégis, a mai egyházi életből is leginkább a látogatás hiányzik, a személyes megkeresés, a kézfogás, a másik szemébe való belenézés. Pedig sok jel mutat arra, hogy mennyire vágyakoznak az emberek, s ezen belül a fiatalok is a személyességre, a számontartásra, a nevükön való szólításra. Egy ifjúsági közösség erejét jelzi, ha képes felvállalni a többi fiatal felkeresését, meglátogatását, meghívását értelmes programokra.
Megkülönböztetjük a következő formákat:
Kampányszerű látogatás egy-egy ifjúsági hét vagy evangélizáció előtt, ami jóformán csak arra szolgál, hogy elvigyünk rég elfeledett (vagy ezáltal mégsem elfeledett) társainknak egy-egy meghívót, s szóban is megerősítsük a meghívást.
Rendszeres látogatás, ami spontán baráti szálakon, vagy valamilyen közös tevékenységen keresztül is létrejöhet. Sok minden összeköthet a másikkal, akkor is, ha az illető nem látogatja az ifit. De azért ott lehet bennünk és imádságainkban a vágy, hogy egyszer majd viszontlássuk őt a közösségben is.
Beosztott körzetgondozás, amihez szükséges az egész közösség feltérképezése. Erre leginkább egy térkép alkalmas, amelyen bejelölhetjük az ifisek tartózkodási helyét. Ha ez kifüggesztve lóg az ifiterem falán, állandóan szem előtt, akkor több motivációt éreznek a fiatalok a munkára. Jó ha időnként beszámolunk tapasztalatainkról, megosztjuk egymással örömeinket és kudarcainkat. Az imaközösségben állandó téma lehet a látogatásokért való imádság.
Újabban elterjedt módja a kapcsolattartásnak az SMS és az e-mail küldés is. Szinte minden fiatalnak van mobiltelefonja és számítógépe, amin keresztül üzeneteket, meghívásokat lehet eljuttatni egymásnak. Modern eszköz, de ettől még jól is működhet. A személyes kapcsolatot azonban, amikor nem a monitorba, hanem a másik szemébe nézek: nem pótolja semmi.
Fontos, hogy látogatáskor mindig vigyünk valamit a jó szó mellett. Egy igekártyát, fotót, képeslapot, idézetet, kisebb terjedelmű hitépítő könyvet. Az a pozitív élmény, hogy valamit ismét kapott az „Egyháztól”, nagyban segítheti, hogy egyszer el is jöjjön újra Isten házába, vagy a közösségi terembe. Isten elvégezheti munkáját egy-egy ajándék ige vagy könyvecske által is. Magunk is készíthetjük az ajándékot. Ha lehet, olvassuk fel az átadandó igét, mert annak nagyobb hatása van, mintha csak átadjuk, vagy letesszük az asztalra. Hívogatásunk legyen konkrét, s nem árt, ha le is van írva, mikor mire hívjuk az illetőt. De legfontosabb, hogy jelenlétünkkel fejezzük ki a szeretetünket, ragaszkodásunkat – érezze, hogy ő fontos a közösségünknek.
A látogatás során több célcsoport is elképzelhető:
Idősek: Inkább szeretetszolgálat az ő meglátogatásuk. Nem feltétlenül az ifjúság feladata, de néhány dologban, kisebb munkákban segíthetnek a fiatalok.
Keresztelős családok: Elsősorban idősebb, foglalkozással (nagyobb élettapasztalattal) rendelkező személyekre van szükség ehhez. De a fiatalok is vállalhatnak szerepet, pl. a megkeresztelt gyermeknek születésnapján üdvözletet küldeni, üdvözlőlapot vinni stb.
Elsőáldozók / Bérmálkozandók: Főleg akkor lehet fontos az ő meglátogatásuk, amikor szeretnénk beindítani egy újabb gyerek- vagy ifjúsági csoportot a bérmálkozottakból. De lehet őket hívogatni kirándulásra, közösségi (ifjúsági) délutánra, szeretetvendégségre, evangélizációra is. Nagyon jól lehet aktivizálni a fiatalokat, ha átérzik annak felelősségét, hogy az utánuk jövő nemzedék hitre találásában milyen fontos szerepük van.
Elmaradt ifi tagok: A közösség ifjúságának köréből elmaradt fiatalok összegyűjtésének egy lehetséges módja: Régi fényképek segítségével (ifi hét, kirándulás, közös túrázás, bérmálás) azonosítani tudjuk az elmaradtakat, esetleg másolatot készítünk egy-egy jobban sikerült képről, s ezzel indulunk látogatóba. A személyességet nem lehet elkerülni! Konkrét alkalomra kell hívni a fiatalokat. Nem elég azt mondani: „Gyertek el egy ifire!” Az ifiórák programtervezetét a kezükbe lehet adni. Már annak is hívogató ereje van, ha látják, milyen programok lesznek az adott hónapban, félévben, csakúgy, mint a számontartásnak (pl. a születésnapján keresni valakit). Hogy a 20. hívás után van még erő a 21-re is.
Ifi tagok: Az ifi tagok felkeresésének nem annyira missziói jelentősége, mint inkább közösségépítő szerepe van. Jól bevált nálunk a házi ifi, amikor is valaki az ifiből meghívta magához a többieket (sejt találkozó). Lazább összejövetel volt ez, mint egy ifióra, s nagyobb szerepet kapott benne a játék, ismerkedés, közösség, és persze az evés. Télen egy zsúfolt szobában megélt teázásra lehet emlékezni, jobb időben pedig a szabadban tartott szalonnasütésre. Sokat formál egy közösségen az efféle látogatás.
FORRÁS: http://ekip.hhrf.org/tartalom/ifi_latogatas.htm