EGYÉNI ELMÉLYEDÉS KARÁCSONYKOR
Karácsonykor nemcsak a közösség megélésének lehet nagy haszna, hanem a fiatalok egyéni, csöndes elmélyedésének is! Ha ehhez a kellő hátteret és lehetőséget biztosítani tudjuk, igazán gazdagon térhetnek haza fiataljaink az ifiről.
Az alkalomhoz egy nagyobb, lehetőség szerint csöndes terem szükséges (akár a templom is alkalmas lehet), ahova egyenként mehetnek be a fiatalok. Emellett néhány szöveg kinyomtatva és egy tucat gyertya. Egyénileg vegyenek részt rajta, ez körülbelül 20-25 perc/fő. Az alkalom komolyságára való tekintettel 14-18 év közöttieknek ajánlott elsősorban, de kis variálással bármely korosztálynak feltöltő lehet.
Ifivázlat:
Mielőtt belevágunk fontosnak tartom kiemelni, hogy az alkalom elején készítsük fel őket röviden arra, hogy elmélyedésre, csöndességre hívjuk őket, és ezért csak lehetőségként kínáljuk az alkalmat számukra (ha vállalják, hogy komolyan fognak bemenni). Ez egyrészt életkori szempontból fontos, másrészt viszont lehet olyan közöttük, aki lelkileg nem érzi magát készen (ők a külső teremben tökéletesen ellesznek).
I. Külső terem: A fogadó és érkező - otthonosság
A nagyterem előtt és után ez a kisebb helység (szoba, folyosó) szolgál a fiatalok együttlétére. Ide érkeznek meg az elején, és miután kijöttek a teremből, ide jönnek vissza. Biztosítsunk a számukra könnyed, kikapcsoló programot (pl. társasjátékok) és enni-inni valót. (Az alkalom végi ajándékozásnak is jó terep).
II. Nagy terem: A csöndesség helye (4 állomás)
Az állomásokhoz rendezzünk be négy helyet, a negyediknél mi várjuk majd őket. Kapcsoljuk le a villanyt és lehetőség szerint gyertyákkal világítsuk be a termet és az állomások helyét is. Egyenként engedjük be őket a terembe kb. 4-5 percenként, de arra mindig ügyeljünk, hogy a következő állomásról haladjon tovább az előttük levő.
1. állomás: gondolatébresztő
Delphine de Vigan a következőt mondta egyszer a Karácsonyról: „A karácsony hazugság, ami egy fényekkel teleaggatott halott fa köré gyűjti a családokat, üres beszélgetésekből szőtt, több kiló vajas krém alá temetett hazugság, olyan hazugság, amelyben senki sem hisz.”
Vajon igaza van? Ennyit ér a karácsony? Neked is csak ennyit jelent? Elgondolkodtál már rajta?
Mit ad neked ez az ünnep? Te miért ülsz le a családod körében ilyenkor?
Kérlek írd át a fenti idézetet úgy, ahogy te saját magadra nézve igaznak találod!
Papírt és tollat találsz az asztalon. Ha kész vagy, tedd el a papírt és vidd magaddal utad végéig…
(Készítsünk ki papírlapokat és írószert az asztalra!)
„A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak.” (Csitáry-Hock Tamás)
Nyomtassuk ki egy lapra!
2. állomás: elmélyedés
Válasszunk egy rövid történet a szeretetről és az irgalmas emberi természetről!
Pl.: Székely János: A szeretet rendje (részlet)
„Egy indiai szerzetes egy patakpartján imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok közt haladva a hátára fordult, kapálódzott, nem tudott tovább menni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és beléje mart. A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, újból a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában. Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkor már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól.
Nem messze , ott állt egy paraszt, aki mindezt látta. Odament a szerzeteshez és megkérdezte:
-Miért segíted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta, és háromszor beléd mart.
A szerzetes elmosolyodott és azt felelte:
-Neki a természete az, hogy marjon. Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak. Az a természetünk, hogy szeressünk és irgalmazzunk. Ez a világ végtelen jóságából és szépségéből lett, ami ott ragyog a Napban,az égen futó felhőkben, a kisgyerek nevetésében és az öregember ráncai között. Akkor szép az ember élete, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot. Nem kell kérdeznünk, hogy miért szeressünk.
Szeretni természetes, mint ahogy természetes az, hogy az anya öleli gyermekét.
A gonoszság az, ami logikátlan, és igazából megmagyarázhatatlan. A gonoszság titka, amely előtt néha döbbenten állunk, és kérdezzük: Ezt miért kellett ?
A szeretet által válik az ember egésszé, a szeretet által teljesedik ki. Ha tud egész szívvel , teljes erővel szeretni, akkor valósíthatja meg a teljes és egész szívet.”
VAGY:
A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította: ,,Ezt szeretnéd megvenni?" A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. ,,Nem is lehet drága" - folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne. ,,Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit." A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta. ,,Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el."
A gyerek csodálkozva nézett a férfira. ,,Gyere, menjünk be az üzletbe" - és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: ,,Éppen zárni készülök." A férfi hunyorított a szemével: ,,Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar." Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta: ,,Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél."
A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó betlehemre: ,,Ezt szeretném." A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart. ,,Szó sincs róla, uram, szólt a kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek."
A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus.
Nyomtassuk ki a történetet!
Olvasd el a történetet és utána gondold végig, mi lenne számodra a legnagyobb irgalom ezen a Karácsonyon. Írd le a gondolatodat az üres lapra!
(Készítsünk oda papírlapokat és írószert)!
3. állomás: ima
Nyomtassuk ki Pintér Béla: Homokba írva c. számának szövegét:
Nem ezt vártad, nem így mondták.
Mást ígért a szív és mást a száj.
Megint tél van, megint fázol.
Pedig azt mondták, hogy jön már a nyár...
Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél!
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más.
Mielőtt megjegyezhetnéd.
És oda kell menni, megölelni,
Akkor is, ha nem te vagy a hibás!
Odamenni, esélyt adni,
Elengedni minden tartozást!
Hogyan tudnál tovább lépni,
Amibe' hittél, az már nem a tiéd
Hogy lehetne bekötözni
Azt a sebet, ami szíveden ég.
Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél!
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más.
Mielőtt megjegyezhetnéd.
És oda kell menni, megölelni,
Akkor is, ha nem te vagy a hibás!
Odamenni, esélyt adni,
Elengedni minden tartozást!
Egy kis tálba készítsünk oda homokot. Kérjük meg a fiatalokat, hogy olvassák el a szöveget és utána véssék bele a homokba annak a nevét, akire most Karácsony előtt a leginkább neheztelnek. Ezután imádkozzanak és ha tehetik bocsássanak meg neki. Ha készen vannak a kezükkel töröljék ki a nevet a homokból.
4. állomás: zárás
Két-három embert várjunk be és ültessük le őket körbe (a székekre készíthetünk névre szóló üdvözlő vagy igés lapot). Gyújtsuk meg az adventi gyertyát és olvassuk fel nekik egy részt a karácsonyi történetből és egy alkalomhoz illő verset (pl.: Leleszi Balázs Károly: Szent este). Majd imádkozzunk közösen. Ha készen vannak, kérjük meg őket, hogy menjenek vissza a külső terembe, amíg nem végez mindenki.
A végén érdemes még együtt közösség építőjátékot játszani (szuper lehetőség lehet esetleg a gyülekezet karácsonyi csomagjainak ifi általi összeállítása)
Forrás: