(Tifán Anna, Székelyvarság)
Mielőtt a személyes élményeimet leírnám, az egyházközség nevében köszönetet szeretnék mondani Jánosi Gellért atyának, a mi papbácsinknak, hogy megálmodta és létre is hozta a XVIII. Márton Áron zarándokutat. Istennek hála voltunk is összesen 56-an, amiből 46 személy székelyvarsági volt. Az összetétel vegyes volt, mert több mint 12 házaspár vett részt, de ugyanakkor olyan család is volt akik mind ott voltak, kicsitől nagyig. A gyerekeknek külön örvendtünk.
Nem utolsó sorban nagyon nagy köszönettel tartozunk Dr. Kovács Gergely posztulátornak, aki csodálatos zarándokutat vezetett, akinek minden szavát szivacsként szívtuk magunkba, de ugyanúgy Ferencz Kornéliának is.
Isten kegyelméből második alkalommal vehettünk részt férjemmel együtt Márton Áron zarándoklaton. Ez a második alkalom jó volt arra, hogy sok minden letisztuljon és megerősödjön bennünk. De nagyon sok újdonsággal is találkoztunk. Engem személy szerint nagyon megérintett a csíkdánfalvi Bara Ferenc atyának az őszinte, alázatos, személyes tanúságtétele, hisz ő volt a püspök úr két utolsó évének a személyi titkára. A mise után az atya olyan hithűen beszélt a saját élményeiről, hogy sokunk szemébe könnyeket csalt. Tovább menve Csíkszentdomokoson meglátogattuk a Márton Áron múzeumot, ahol egy csodálatos előadást hallgathattunk. Majd a szülői ház falán lévő plakett előtt imádkoztunk és végül a helybéli plébános bemutatta a templomot. Estére megérkeztünk Máramarosszigetre egy kis pihenővel, hisz Szászrégenben megállva élvezhettük Balla Árpád atya vendégszeretetét.
Másnap Máramarosszigeten a börtönmúzeumot látogattuk meg, ahol Márton Áron püspök úr raboskodott és ugyanitt szentmisén vehettünk részt.
Az utunk Kolozsvár irányába folytatódott két megállóval. Az első Kapnikbánya, ahol hallgathattuk Ábel tisztinek a papi élet nehézségeinek életvidám előadását. A második megállónk Dés, a ferences atyákkal való esti zsolozsmázás majd a humoruktól vidám vacsora elfogyasztása következett.
Zarándokutunk harmadik napja Kolozsváron a piarista templomban szentmisével kezdődött és a Szent Mihály templomban megtekinthettük Márton Áron püspökké szentelésének helyét. Végül az utolsó állomásunk Gyulafehérvár, a Székesegyház. Itt előbb Dr. Jakubinyi György érsek úr beszélt hozzánk, majd megtekintettük Márton Áron püspök úr lakosztályát és hátrasétáltunk a kertbe, ahova kijárhatott a püspök úr a szobafogsága idején.
Hazafelé jövet az őrangyalos játék közben többen megfogalmazták, hogy lelkileg feltöltődtek, erősödtek hitükben. Volt aki azt mondta székely népünk legnagyobb példaképe Áron püspök, akitől megtanultam, hogy bármilyen nehézségben a küzdelmet fel kell vállalni és a ránk bízott feladatot hittel és kitartással kell végezni. Egy másik zarándok így vallott: A zarándoklat három napja meggyőzött arról, hogy papjaink mind a mai napig Márton Áron püspök úr szellemiségét hordozva élik meg Istentől kapott hivatásukat. Sokukkal találkozva, életpéldájukból merítve próbálom életem hétköznapjaiban megélni a nehézségeket, elviselni a kereszteket. Ugyanakkor belopni az életembe a humort is, mely segít a problémák leküzdésében. Volt akit a püspök úr szavai érintették meg, miszerint "Isten parancsaiban és az egyház ügyeiben nem ismerek kompromisszumot".
Befejezésül pedig Áron püspököt idézem: "A megoldás: újból kereszténnyé kell lennünk ízig-vérig, hogy emberekké nemesedjünk, a földön emberként élhessünk, és Isten áldására méltók legyünk".
(fényképek: Osváth Sándor, Székelyvarság)
Kapcsolódó:
Az első nap fényképei
A második nap fényképei
A harmadik nap fényképei