A Katolikus Egyetemi Lelkészség rendhagyó vakációs programot hirdetett a Kolozsváron tanuló egyetemisták számára: szeptember 10–17. között a Bákó megyei Kosteleken, egy kis hárompataki csángó faluban munkatábort szervez azzal a céllal, hogy az egyetemistákat keresztény értelmiségi identitásukban megerősítse. A különös vállalkozásról a tábor programfelelősével, Györgypál Enikővel, a KEL pasztorálasszisztensével beszélgettünk. 

Hogyan született a munkatábor ötlete?

Az ötlet bennünk a tavaly ősszel (november 19–21. között) megszervezett Országos Katolikus Egyetemista Találkozó (OKET) kapcsán kezdett kiforrni. Az akkori OKET témájául az értelmiségi kérdést választottuk: Mit jelent ma katolikus értelmiséginek lenni? E kérdés gyakorlati vonatkozását is szeretnénk megízlelni, ezért próbáljuk most keresni a feladatainkat és lehetőségeinket a gyakorlatban is. Innen jutottunk el odáig, hogy szeretnénk magunkat konkrét helyzetben is kipróbálni azokon a területeken, amelyen éppen képzésben vagyunk. Erre az alapra jöttek a további szempontok, szükségletek. Az előkészületek során találkoztunk pár megerősítő, bátorító kezdeményezéssel is: az egyházmegyénk pasztorális terve, a Cari­tas Work­camp, a Kémenes Lóri atyával készült műsort is láttuk páran a lelkészségről. Mindezek hozzájárultak az ötlet kikristályosodásához, és ezen szempontok fényében próbáljuk lefordítani a szükségeket feladatokra és lehetőségeket keresni a számukra. A katolikus jelző rejt egyfajta hivatást, és ha közelebbről megnézzük, akkor oda szól ez a hivatásunk, ahol szükség van, legyen az szórvány vagy tömbkatolikus vidék.

Milyen irányvonalak vezetnek benneteket a szervezésben?

Ma, amikor az egyetemistákkal, és nemcsak velük szemben, hatalmas és néha irreális elvárásokat állítanak, keressük azokat a szabad játéktereket, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy reális tapasztalatokat éljünk meg jövőbeli hivatásunk terén. Emellett számunkra elengedhetetlen, hogy munkánkat egy közösség javára ajánljuk fel, sőt, ha lehetséges, akkor együttműködésben a helyiekkel, mert nem szeretnénk helyettük elvégezni különböző feladatokat, hanem a kölcsönösség, az együttműködés jegyében szeretnénk ezt az egy hetet eltölteni. Tehát tevékenységünk reális szükségletekre épül, így nem kívülről jövő, „meg­kreált“ feladatokat végzünk el a tábor során. Annyit és úgy teljesítünk, amennyire ott és akkor nyitottak a helyiek. Az irányelvek meghatározásában Chiara Lubich Egy város nem elég című írása sokat segített a pasz­torális terv mellett.

Kik a közvetlen munkatársaid ebben a vállalkozásban?

A közvetlen munkatársaim: az egyetemi lelkészünk meg azok az egyetemisták, akik fontosnak érzik ezt a területet, valamint a RCSMSZ tanárai, akik a faluban teljesítenek szolgálatot.

Miért éppen Kostelekre esett a választás?

Kostelek a Gyulafehérvári Főegyházmegye legkeletibb települése, és elég elszigetelt is egyben, így tele van kihívásokkal. A csángó kultúra sajátosságaival is fontosnak látjuk a találkozást, mert hisszük, hogy nagyon értékes tapasztalatokat sűrít magába, amelyek segíthetnek ma visszatalálni az igazi értékekhez. Fontos szempont volt, hogy a saját házunk táján nézzünk szét és találjuk meg itthon a missziós területeket, ahova akár a mi hivatásunk is szólhat.

Úgy tudom, téged azért személyes szálak is fűznek ehhez a településhez…

Az ötlet, a kezdeményezés formálódása tagadhatatlan, hogy ebből a kapcsolatból indult, és azt látom, hogy bárki képes egy hasonló felismerésre, akinek fontos egy település élete, múltja és jövője, mert az érzékennyé válik azokra a szükségletekre, amelyek ott jelentkeznek. Az új dolgok egy közösség életében soha nem szabad teljesen kívülről jöjjenek, néha csak segíteni kell a megújulást. Személyes kapcsolat nélkül nem hiszem, hogy érdemes lenne nekivágni egy ilyen projektnek.

Konkrétan milyen munkálatokra fog sor kerülni?

Figyelembe véve a faluban jelentkező szükségleteket, három csoportra osztottuk a tevékenységeket: gyerekekkel, idősekkel való foglalkozás, tech­nikai/infrastukturális tevé­kenységek. Éppen az iskolakezdésre megyünk, így segítünk a gyerekeknek visszarázódni a vakáció után, meg a szakterületek alapján elvégzünk néhány feladatot velük: matematika, történelem szakos hallgató már van a csapatban, de szívesen várunk még jelentkezőket. Az idősekkel való találkozásaink reményeink szerint a tábor végére interjú formát fognak ölteni, szívesen segítünk nekik bármiben, de legfőképpen a saját értékeikben szeretnénk megerősíteni őket. Az idősekkel való találkozások megteremtésébe szeretnénk bevonni a helyi gyerekeket, hogy ezáltal lehetőséget teremtsünk a különböző generációk tapasztalatainak átadására. A technikai tevékenységek mentén pedig a honlapkészítés és az iskolai számítógépek karbantartási munkálatai kerülnek terítékre.

Milyen feltételei voltak a jelentkezésnek?

Olyan Kolozsváron tanuló egyetemistákat várunk idén, akik készek tevékenyen részt venni a tábor egész ideje alatt a közös tevékenységekben, tisztelettel képesek odafordulni a helyiek hagyományaihoz, értékeikhez, és nem akarják azokat megváltoztatni; nem ijednek meg a kihívásoktól.

Az önkéntes munka tagadhatatlan értékén kívül még milyen lelki-szellemi haszna lehet ennek az akciónak – nem csak a falubeliek, hanem az egyetemisták számára?

Feladatunk lesz megismerni a falu világát, önkéntes munkával segíteni egy közösség életét, ott és annyit, amennyire reálisan szükség van, és képesek befogadni. Továbbá a helyiek szokásait, munkastílusának tiszteletét, értékelését és támogatását is szem előtt tartjuk. Bátorítani szeretnénk a közösség fejlesztését, visszatalálását a saját értékeikhez. A tábornak a helyiek identitásának és értékeinek erősítésében lesz nagy szerepe, ugyanakkor a csángó kultúra promoválásában, valamint reményeink szerint a turizmus fellendüléséhez is pozitívan járulhat majd hozzá. Az egyetemisták számára pedig a gyakorlati tapasztalatok mentén jelent majd sokat ez a tábor, hisz saját magukat próbálják ki helyzetekben, csapatban is dolgozhatnak, ami segít különböző kompetenciák elsajátításában és fejlesztésében.

Hogyan próbáljátok az egyes szakterületeket az evangélium szellemében mozgósítani?

A kenyérszaporítás sem a tanítványok része nélkül történt (Mt 14,13–21). Nekünk is fel kell ismerni, hogy mink van, és hol tudunk a leginkább a „só” lenni. Egyre világosabb, hogy ma, amikor a legtöbb pálya telítve van, így a saját lehetőségeiket az egyetemistáknak maguknak kell megtalálniuk vagy megteremteniük, az a lehetőség nem biztos, hogy valamelyik nagyvárosba viszi majd őket. Tapasztaljuk, hogy egyre több a diplomás, és egyre kevesebb, aki vállalja az értelmiségi szerepet is. Bátorítani szeretnénk az egyetemistáinkat, hogy merjenek szerepet vállalni a közösségteremtésben, bárhova is kerüljenek az egyetemi évek után. A jelentkezési lap, amely a www.kel.ro honlapon található, pár kérdés erejéig megmozgatja az egyetemisták saját képességeikkel, terveikkel kapcsolatos elképzeléseit, és ezek segítenek abban, hogy a településen jelentkező szükségletekhez alkalmazkodjanak. Egy dolog már az évek folyamán kikristályosodott a lelkészség életében: „Az lesz a miénk, amit odaadunk másoknak” (Orbán László). Ezzel bátorítom az egyetemistákat és nem csak, hogy merjenek egy ilyen kalandba belevágni, mert gazdagítva gazdagodnak.

A kimondott munkán kívül még milyen kísérőprogramokat ter­veztek?

A tábor első részében lesz pár közösségépítő tevékenység, amely segít majd abban, hogy egymásra hangolódjunk és munkánkat is összhangban tudjuk végezni. Tervezünk találkozást és közös szentmisét a helyi plébánossal. Igyekszünk a tábor ideje alatt a lehető legtöbbször együtt ünnepelni az eukarisztiát a helyiekkel. Szervezés alatt áll egy előadás és beszélgetés kialakítása Kistérségek és vidékfejlesztés témában, amelynek kapcsán a Pogány-Havas Kistérségi Társulás munkatársait kerestük meg. Az alkalom során az egyetemisták és a helyiek megismerkedhetnének a kistérségben való gondolkodás részleteivel és a vidékfejlesztés lehetőségeivel főleg a falvak világában. Egy este lesz közös filmnézés, alkoholprevenciós programmal egybekötve. Nem maradhat el a népdal- és néptánctanulás, amelyet főként a helyi fiataloktól szeretnénk elsajátítani.

Amikor az előkészületek során a program sikeréért imádkoztok, legfőképpen mit kértek a gondviselő Istentől a magatok, a diákok, illetve a kostelekiek számára?

Reményt és lehetőségeket! Az egyetemistáknak reményt azzal kapcsolatosan, hogy szükség van rájuk és a szakmájukra itthon, és majd meg is tudnak élni belőle, a helyieknek meg reményt azzal kapcsolatosan, hogy a munkájuk, életvitelük értékes. Magunknak meg hatalmas nyitottságot, kitartást és támogatókat.

Farmati Anna, Vasárnap