Könnybe lábadt szemű anyukák, szorosan hozzájuk bújó apróságok – a csíksomlyói kegytemplom előtti téren vasárnap néhány anya búcsúzott azoktól a gyermekektől, akiknek az elmúlt héten gondjukat viselték. A csíkszeredai Csíki Anyák Egyesületének (CsAkEgy) néhány tagja ugyanis egy hétre otthonába fogadta a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Ház kisebb és nagyobb lakóit. Azokat, akikről szüleik valamilyen okból kifolyólag nem gondoskodnak.

 

csikianyak_03_b

Az úgynevezett egy hetes vakációztatás ötlete Kolozsvári Tibornak, az otthon vezetőjének a fejéből pattant ki néhány héttel ezelőtt, az egyesület tagjaival való találkozón, az anyukák pedig segíteni szerettek volna mindenképp, így örömmel vették a kezdeményezést.

„A tanév elején, úgy érezzük, nagyon nagy feladat áll előttünk, több mint száz gyermekről kell gondoskodnunk. A jó Isten általunk ételt, ruhát, lakást ad a gyermekeknek, de szeretnénk mi is felkészülni erre a feladatra, ne csak ruhát, élelmet, lakást tudjunk nekik adni, hanem emberhez méltó életre készítsük fel. Az volt a célunk, hogy a kollégákkal elvonuljunk három-négy napra, hogy mi is tudjunk tudatosan felkészülni. Az elmúlt öt évben soha nem volt ilyen alkalom, és köszönjük az anyák nagylelkűségét” - mondta Kolozsvári Tibor. „Minden gyermekünknek más a családi helyzete. Van, akiket hosszabb időre elvisznek, másokat pedig sohasem visznek haza. Ezek a gyerekek, akik most családokhoz kerültek, még karácsonyéjszaka is velünk vannak az otthonban, mert ugyan vannak hozzátartozóik, de nem tudják magukkal vinni őket” – fűzte hozzá Tibor.

csikianyak_01_b

A 33 gyermeket 21 – csíkszeredai és Csík környéki, illetve két székelyudvarhelyi – család vitte haza – tudjuk meg Tiboldi Beától, az egyesület elnökétől, az egy hetes vakációztatás egyik szervezőjétől. A két gyermekes Bea egy héttel ezelőtt három gyermekkel tért haza: egy, egy éves kilenc hónapossal, egy majdnem három és egy tizenöt évessel. Teljesen átalakult a család élete – meséli –, a főzéstől kezdve a mosásig, takarításig mindent másként kellett szervezni. „El kell fogadni, hogy ezek a gyerekek sérült családokból származnak, szeretetre vágynak. Ha sikerül hagyományt teremtenünk ezzel az első akcióval, ha folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a gyerekekkel, és a nevelőknek olyan hasznos tanácsokat adhatunk, amelyekkel mi magunk is szembesülünk nap mint nap, akkor ez egy nagyszerű dolog, és akár más városban is követhetnék a példánkat” – jegyzi meg Bea. Elmesélte, különböző programokkal is színesítették a gyermekek egy hetes vakációját, volt közös mászófalas program, kirándulás a Nagy-Somlyó körül, majd a Dévai Szent Ferenc Alapítvány csíksomlyói Szent István háza udvarán bográcsgulyásos ebéd.

„Már a téma feldobásnál igent mondtunk a férjemmel, úgy gondoltuk, nekünk is nagy kihívás lesz, de a gyermekeinknek sem árt, ha más gyerekek is vannak a közvetlen környezetükben” – mondja Szentes Gyöngyike. A fiatal nő egy, két éves négy hónapos és egy három hónapos gyerek anyukája, de anyai szeretettel gondoskodott az elmúlt héten egy, öt és egy hét éves testvérpárról. Miközben a mellette álló kürtőskalácsot majszoló kislány, Izuka fejét simogatja, együtt mesélnek az elmúlt egy hétről. Gyöngyike szemei megtelnek könnyel, Izuka pedig a nyakában lógó nyakéket mutatja: emlékbe kapta. Egy anyuka Tibornak mesél az elmúlt napokról, hagyogat, hogy meddig kell szednie a gyógyszereket Nóéminek, mások pedig a gyermekektől búcsúznak.

D. Balázs Ildikó, székelyhon.ro, 2011. szeptember 4.
 
Cikk
For World Mission Day 2026, which marks the centenary of a celebration established by Pius XI that is very dear to the Church, I have chosen the theme “One in Christ, united in mission.” Following the Jubilee Year, I wish to encourage the whole Church to continue its missionary journey with joy and zeal in the Holy Spirit.
Cikk
Each year the World Day of Migrants and Refugees invites us to turn our attention to different aspects of the complex phenomenon of migration. For this 112th World Day, the theme, “Even just one of these children,” draws our attention to the minors directly involved in the experience of migration and flight, to the care owed to them, and to the Lord’s promise that “whoever receives one such child in my name receives me” (Mk 9:37).
Cikk
Dear brothers and sisters, the path before us is clear, though it is not easy. We are called to allow our hearts to be renewed, so that we might seek peace and care for creation. Scripture tells us to guard our hearts, for everything we do flows from them (cf. Prov 4:23).