Próbára tette a ferences templom befogadóképességét az ünneplő sokaság. Jelenléttel, imával, kórusénekkel, verssel hálálták meg szerzetes- és paptestvérei, az udvarhelyiek és messzebbről érkezettek Papp Károly, Leonárd atya hat évtizedes szolgálatát. Gyémántmisés áldása sokak szemében csillantott öröm-gyémántcseppeket.

1956-ban, olyan korban szentelte fel Márton Áron püspök, amikor a papságot vállalókat üldöztetés, szabadságvesztés, hivatásgyakorlásuk akadályoztatása fenyegette. Leonárd atya, határozott igent mondott főpásztorának, és még nyolcvannyolc évesen is a város ferences templomának igazgatója. Elgondolkodtató volt június 29-en, szerdán este a kivetített, korabeli fekete-fehér fénykép és az oltárnál álló jubiláns színes mosolya.

Mátyás Károly főesperes-plébános tolmácsolta Jakubinyi György érsek jókívánságait, aki a főegyházmegye nevében mondott köszönetet a dési, désaknai, marosszentgyörgyi, marosvásárhelyi, esztelneki, kolozsvári és a 2000 óta Udvarhelyen végzett szolgálatért. A főesperes személyes hangon szólt a szerzetespaphoz, „aki megőrizte szívének nem devalválódó gyémántját, hűségével gyémánttá változtatta az éveket, nagylelkűen osztogatta a szeretet és a hit gyémántját, amely immár gyémántheggyé nőtt.” Gedő Krisztina és Kozma Blanka kisdiákok szavalatokkal ajándékozták meg „a történelmet író napon, hiszen a tisztelet és elismerés az emberi szó erre kevés”.
A kettős ünnep szónoka, Orbán Szabolcs, tartományfőnök a templom védőszentjeinek, Péter és Pál apostoloknak a jellembeli tulajdonságairól, erényeiről és esendőségeiről beszélt. Gyengeségeik, erősségeik ismeretében járták be azt a lelki utat, amelyet a Mester mutatott nekik. Hasonlóképpen Leonárd atya is. A szolgálati helyek, a kihívások más-más jó tulajdonságokat hoztak ki belőle – segítették jobbá válásában. A főatya egy jelképes ajándékkal lepte meg az ünnepeltet. Az öt tizedes rózsafüzérnek hatvan „szeme” van, így idén minden papi évért mondhat általa egy-egy imát. De a ferences rózsafüzér hét tizedet tartalmaz – egy ez alkalomra köttetettet nyújtott át, legyen min sorolnia a hálaéveket.

Kovács Csaba, Antal testvér megköszönte a jubilánsnak, hogy lehet rá számítani. Kérve Istent: ilyen tettre kész és vidám maradjon, akinek életkedvéből a fiatalok is tanulhatnak. Ugyanakkor köszöntötte a jelen lévő Incze Benjamin arany-, Laczkó Vilmos ezüst- és az újmisés Hugó testvért. Felcsendült a liturgián is közreműködő Musica Sacra Kamarakórus alkalmi dala, majd Orbán Mátyás ősi áldáskérelmet tolmácsolt. Az udvarhelyi, Szent Erzsébetről elnevezett Ferences Világi Rend tagja, Máthé László hálagondolatai a lelki vezetőnek szóltak. A gyémántmisés a szeretetet, ragaszkodást, jóságot értékelte, és mindazok tetteit, akiknek hálás hivatásáért. Az emlékképre, amellyel minden részvevőt megajándékozott, a 22. zsoltárból vett papi jelmondatát íratta: „Az Úr házában lesz otthonom örök időkön át.”

Molnár Melinda, Vasárnap 28. szám

Fotók: Nagy Zoltán