Ünnepi szentmise keretében áldották meg a felújított, átépített homorodszentpáli templomot, s egyben a templom búcsúünnepét is ünnepelték. A búcsú napján, múlt hónapban még folytak a felújítási munkálatok, így elhalasztották, és július 23-án kettős ünnepet ültek. Tamás Huba plébános röviden beszélt a felújított templom történetéről: „Homoródszentpál Homoródkarácsonyfalvához tartozik, annak leányegyházközsége tizenegy más faluval együtt, hat templomunk van, ez volt az egyik, ami a kommunizmus idejében épült. A telket a kicsi, székely családi házzal 1977-ben adományozta a Farkas család az egyháznak. Ennek a háznak a helyére szerettek volna 1978-tól kezdődően egy szép templomocskát építeni, de a kommunista hatalom nem engedte, csak egy emeletes családi házra adtak engedélyt. Elkezdték építeni, kicsit eltértek a tervtől, szerették volna, hogy legalább tornya legyen. Rögtön felfigyeltek rá a hatóságok, és 1978 augusztusában a helyi tanács bizottsága úgy döntött, büntetésből le kell bontani. Mivel ezt nem tették meg, a hatóságok gépekkel akarták lebontani, de a hívek nem engedték. A huzavona eredménye az lett, hogy hagyták az emeletet, és torony helyett egy félemeletet építettek, ami nem volt esztétikus. Belülről nagyon szép és családias volt, ebben miséztek mostanáig. A szentmise bevezetőjében is mondtam: arra ítélték, hogy ne templom legyen, hanem családi ház, ez volt a Kis-Homoród menti öt falu katolikus közösségének igazi otthona. Most az ő kezdeményezésükre válhatott a kezdeti álom valósággá, hogy Homoród mentének igazi gyöngyszeme lett belőle.” A hívek nagy vágya volt, hogy végre templomuk legyen. A közösség nem nőtte ki ugyan a templomot, egykor hat falunak volt a temploma, most négy falu közössége tartozik hozzá. Az akkori lehetőségek nagyon szegényesek voltak, mindenképpen rászorult a feljavításra, s arra gondoltunk, legyen tényleg szép ez a templom – mondta Tamás Huba. Elsősorban a hívek szerették volna a felújítást, lehetőségeikhez mérten támogatták, de szükség volt külső forrásokra is. A híveken kívül a Megyei Tanács hozzájárult a munkálatokhoz, amelyek során átépítették a templomot és a tetőszerkezetet, az alapjait is megerősítették, 40 százalék maradt a régi, a többi új. A hívek is többször besegítettek közmunkával, az elején a bontásnál, illetve a végén a tereprendezésben.

A rehabilitációs tervet Bogos Ernő építész, Makovecz Imre tanítványa készítette. Mivel leányegyházközség, minden filiából jöttek ünnepelni a hívek és mindazok, akik támogatták, például Lövéte közbirtokossága – fontosnak látták a szórványban élő katolikusokat felpártolni, és ők állták a tetőzet faanyagát.

A szertartást Tamás József püspök végezte a közösség előző plébánosainak jelenlétében. A püspök a kápolna jelentőségéről beszélt, ami Isten és ember találkozási helye. Kiemelte: ez a templom Homoródszentpálnak a találkozási helye a jó Istennel, és végre méltó helye lett ennek a találkozásnak. Utána Szent Pálról, az egyházközség védőszentjéről beszélt.

A kérdésre, hogyan hatott a templom újjáépítése a közösségre, Tamás Huba a következőket válaszolta: „Csodaként éltük meg azt, ahogyan összefogtak és ahogy örültek, akár a kisgyerek karácsonykor.” Majd elmondta azt is, hogyan élte meg mindezt plébánosként: „Isten dicsőségére tevékenykedünk, sok falu tartozik hozzánk, de örülök annak, hogy tudtam rá figyelni. Örülök, hogy ezzel a munkával a jó Istennek dicsőséget szerezhettünk. Benne volt az én részem is, de Isten áldásával. Úgy élem meg, mint egy szülő, aki látja, hogy a gyerekei boldogok.”

A szertartást követően a hívek javaslatára minden jelenlévőt meghívtak közös étkezésre, jelen volt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is, aki Tusványosról érkezett. A közösséget megerősítette a közös tervezés, az erre való odafigyelés, az imádság (volt, aki anyagilag nem tudott segíteni, de imádkozott érte).

Összeállította Gál Katalin, Vasárnap 31. szám