Isten kegyelméből mintegy 25 településről érkezett zarándokok járták be a harcteret Márton Áron nyomában július 28. és augusztus 2. között. A legidősebb zarándok a 85. életévében járt, a legfiatalabb nemrég töltötte be a 18-at, s négy pap: Csíki Dénes, a nagy püspök egykori titkára, Karácson Tibor, Tifán Lajos és Kovács Gergely posztulátor. A többségében katolikus zarándokok mellett Áron püspök több másvallású tisztelője is csatlakozott a csoporthoz, magyarországiak is. A Karszti Barlangász Csoport szakszerű vezetésével két teljes napot töltöttek a doberdói fennsíkon a katona Márton Áron és bajtársai nyomdokain. Felkeresték az egykori harctér emlékeit, sírjait, a ma is látható lövészárkokat. Ismételten sírás fojtogatta a csoportot a nagyapák, dédapák vére által öntözött földön járva. Embert megpróbáló volt reggeltől estig a tűző nap alatt gyalogolni a hol sziklás, hol dús növényzettel borított egykori harctéren. Emberileg hihetetlen, hogy senki nem lett rosszul, nem panaszkodott. Sokan megfogalmazták a hazafelé úton, hogy Isten óvó keze mellett Áron püspök jelenlétét is érezték. Az olasz barlangászok önzetlenül segítettek, a szlovén szállásadók figyelmesek voltak, nem volt szükség sem tolmácsolásra, sem nyelvismeretre.

(A zarándoklatról részletes beszámoló később olvasható.)
(Vasárnap)

A fényképeket Gianfranco Simonit készítette.

A fogliano-i osztrák–magyar katonai temetőben közösen imádkozott a csoport, majd tárogató és harmonika hang kíséretében koszorút helyeztek el. Itt 14550 osztrák-magyar katona nyugszik, földi maradványaikat az elhagyott környékbeli katonai temetőkből helyezték át ide.

A temesvári 61. gyalogezred emlékét ma az az emlékmű őrzi, amelyet azon a helyen emeltek, ahol a 3. isonzói csata idején az ezredparancsnokság állt. 2014 novemberében a Karszti Barlangász Csoport és a szegedi Meritum Egyesület több tagja ösvényt vágott az emlékműhöz, környékét megtisztította, újból megrajzolta a megfakult feliratot, a közeli műút szélére útbaigazító jelzést tett. Az emlékmű mellé kihelyezett négynyelvű – olasz, magyar, angol és szlovén – információs táblán feltüntették, hogy a 61. gyalogezredben harcolt Doberdónál nyolc hónapon át, és itt sebesült meg 1916. július 19-én Márton Áron, Erdély későbbi híres püspöke.

Levéltári források és korabeli térképek alapján szinte biztosra vehető, hogy a frontvonal 18. és (részben) 19. védelmi szakaszában található lövészárkokban harcolt leghosszabb ideig Márton Áron. Itt a zarándokcsoport Csíkszentdomokosról hozott földet szórt el.