A ferences kolostorban a csíksomlyói kegyszobor-kiállítás

A Kolozsvári Magyar Napok idejére Kolozsvárra érkezett a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban 2015-ben bemutatott Mária-kiállítás, amelyet a csíksomlyói kegyszobor 500. évfordulója alkalmából rendeztek. A kiállítás egy része néhány kolozsvári vonatkozással kiegészítve nyílt meg a kolozsvári ferences rendház refektóriumában. A kolozsvári kiállítás aktualitását az adja, hogy 2016 szeptemberében lesz 100 éve annak, hogy az I. világháborús körülmények miatt a kegyszobrot Csíksomlyóról Kolozsvárra menekítették.

A ferencrend Szent István királyról nevezett Erdélyi Rendtartománya által szervezett kiállítást Hegedűs Enikő, a gyulafehérvári érsekség művészettörténésze nyitotta meg augusztus 13-án a ferences kolostor refektóriumában. A megnyitót könyvbemutató követte: fr. Urbán Erik csíksomlyói templomigazgató Mohay Tamásnak az erdélyi ferences rendtartomány kiadásában megjelent munkáját ismertette: Istennek kincses tárháza, mely a csíksomlyai csudálatos Szűz Mária szent képénél rég üdőtől fogva osztogattatik. Gyűjteménye P. Losteiner Leonárdnak.

A művészettörténésztől tudhatjuk meg, hogy a csíksomlyói kegyszobor mérete Mihály Ferenc restaurátor mérése alapján korona nélkül 210 cm, a jelenlegi hármas koronával pedig 253 cm. Keletkezésének évéről írásos feljegyzés nem maradt, sem származása, sem készíttetője és készítője nem ismert. Homály fedi, hogy elkészülte után mikor került a csíksomlyói ferences kolostor templomába. A régi csíksomlyói ferences könyvtár kutatója, Muckenhaupt Erzsébet talált az első írott adatra Losteiner Leonárd ferences rendtörténész tollából, aki az 1776–1777-ben Kolozsváron írt Kronológiájában az 1624. évnél a templom leltárában említ egy Szűz Mária-oltárt. Losteiner utal egy 1664. szeptember 26-án kelt szerződésre is, amely a csíksomlyói ferencesek és Nyerges János között jött létre, s amelyben a brassói mester főoltár és két mellékoltár elkészítését vállalta. E szerződés értelmében a ferencesek azt kérték a mestertől, hogy a főoltárhoz használjon fel egy régebbi, a templomban levő Mária-szobrot, valamint két kisebb női szent, Szent Katalin és Szent Borbála-szobrát is. Ekkor kerülhetett a ma ismert Mária-szobor a régi templom főoltárára.

Hegedűs Enikő kiállításmegnyitó-ismertetéséből azt is megtudhattuk, hogy a csíksomlyói szoborról Andreas Wisman mester által készített 18. század végi metszet-ábrázolás érdekes információkat örökített meg. Az eredeti rézmetszet lemez (393 x 295 mm) a kolozsvári Történeti Múzeum tulajdonában van. A Szűzanya fémből készült hármas koronája (mag. 39 cm, átm. 19,5 cm): két pártasor felett egy zárt korona résszel egy ún. mitra-koronát képez. A kis Jézus számára készített boltozatos, zárt, aranyozott ezüst korona (mag. 12 cm, átm. 12 cm) szintén ekkor készült, valamint a Szűzanya kezébe helyezett ezüstjogar (h. 82 cm) is. A közelmúltig a kis Jézus a jobb kezében tollból készült virágot is tartott. Ezt látták lángolni 1746. december 26-án és 1747. január 8-án a szentmise alatt.

Aztán arról számolt be Hegedűs Enikő, hogy a Mária-szobor a mai helyét a 19. század közepén nyerte el, amikor csíksomlyói új templom építése kezdődött. Még előtte (1798-ban) lett a csíksomlyói Mária-szobor kegyszobor, valószínűleg ekkor már nagyszámú zarándok járt oda. Az 1840-es években a kegyszobrot átfestették, ruhája eredeti vörös (piros, bíbor) színére fehéret festettek a kopások miatt (Mihály Ferenc farestaurátor felhívta a figyelmet a Szűzanya lábánál megmaradt piros festéknyomra, ami az átfestés előtti színre utal). A palástot újraaranyozták, eltűnt a kihajlított bélésrészek kék színe.

A somlyói Mária-szobor művészi ábrázolása jól illeszkedik a közép-európai – főként az Alpoktól északra eső (leginkább a német és németalföldi) – területek oltárművészetének 15. század végi – 16. század eleji, késő gótikus, kora reneszánsz formavilágába – értékelte a művészettörténész. A kiállításon ezen kívül helyet kaptak tárlókban különféle leírások a szoborról, és hatásáról, pannókon látható a búcsújárás néhány képes dokumentuma, a diákok által a búcsún vitt labarum. Kiállítottak néhány öltözéket, amibe a gyermek Jézust öltöztették, Mária csíksomlyói kegyszobrának képével díszített miseruhákat – mindez a kolozsvári ferences rendház önmagában is megcsodálandó refektóriumában.

A kegyszobor körüli csodás gyógyulásokról sokan sokat tudnak, egy kiemelkedőtörténet a szobor csodával határos módon való megmenekülése. Az első világháborúban a kegyszobrot 1916 szeptembere és 1920 tavasza, majd a II. világháborúban 1944 szeptembere és 1945 áprilisa között a kolozsvári ferences templomban őrizték. Az 1916. évi menekítésről a kolozsvári házfőnök  a domus historiában részletesen beszámolt (ezt később P. Boros Fortunát rendi történetíró publikálta). A román hadüzenet hírére a kegyszobrot 1916. szeptember 15-én az éjféli vonattal menekítették Kolozsvárra, ahol ünnepélyesen helyezték el a ferences templom főoltárán. P. Trefán Leonárd tartományfőnök a templomban Assisi Szent Ferenc ünnepe előtt tartott triduum során külön kiemelte jelszerű jelenlétét, sokan jöttek a kitett szoborhoz. Az ünnepélyes hódolatot pünkösdkor megismételték, a somlyói búcsút mintegy távolról megülve. Az eseményről a korabeli kolozsvári sajtó (az Ellenzék több száma) is beszámolt. Somlyón ez idő alatt a kegyszobrot ábrázoló festmény állt a templomban. 1920 pünkösdjén került vissza a kegytemplom főoltárára.

A II. világháború alatt szerencsére Kolozsváron maradt a szobor, eredetileg ugyanis a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum anyagával együtt vonaton menekítették volna Magyarországra. Azt a vonatot 1945. március 29-én a zalaegerszegi vasútállomáson bombatalálat érte, a rajta levő tárgyak megsemmisültek. Az ismét megmenekült kegyszobrot 1945. április 14-én vitték vissza a csíksomlyói kegytemplomba.

A kiállításmegnyitón Urbán Erik csíksomlyói ferences templomigazgató ismertette Losteiner Leonárd ferences kézzel írt könyvének az erdélyi ferences rendtartomány jóvoltából megjelent hasonmás kiadását: Istennek kincses tárháza, mely a csíksomlyai csudálatos Szűz Mária szent képénél rég üdőtől fogva osztogattatik. Gyűjteménye P. Losteiner Leonárdnak, amelyet a szöveget mai szemmel is olvashatóvá tevő szövegértelmezés és Mohay Tamás budapesti kutató kiváló, kimerítő tanulmánya kísér és helyez el térben és időben. A kötet igazi kuriózum és érdekesség, jól tanúsítja, hogy a Mária-tiszteletnek valóban régi gyökerei vannak a csíki székely hitéletben.

Hegedűs Enikő művészettörténész megnyitó beszédének felhasználásával összeállította: Bodó Márta (Vasárnap)