Az igazságot nem az utcán szoktuk keresni, de ha mégis ezt tesszük, akkor annak súlyos oka van – mondta dr. Holló László kolozsvári egyetemi tanár, a Katolikus Státus igazgatótanácsának elnöke beszédében a ma, november 12-én, szombaton délután a marosvásárhelyi Vársétányon a Római Katolikus Gimnázium és igazgatója, dr. Tamási Zsolt József védelmére tartott tüntetésen.

A több ezer résztvevő Oláh Dénes főesperes-plébános vezetésével imádkozott a katolikus oktatás-nevelés ügyéért.   Holló László beszédében röviden felvázolta a Katolikus Státus az erdélyi, magyar, katolikus iskolahálózat megteremtésére és fenntartására irányuló 450 éves múltra visszatekintő, gyakran akadályokba ütköző törekvését és figyelmeztetett, hogy a támadásokkal senki sem nyer, ellenkezőleg: mindenki veszít, maga a támadó is.

Az egymás szívének dobbanását meghalló, egymást támogató testvérek közös aggodalmát, de a hozzá társuló hitet és reményt is kifejezte imájában, Nagy László unitárius lelkész, aki azért fohászkodott, hogy egy szebb és igazabb holnapot teremthessünk itt együtt, Isten szavában bízva, aki szívünkbe írta:  „Ne félj, mert én veled vagyok, hogy megsegítselek” (Jer 1,8).

A szülőknek a marosvásárhelyi katolikus iskolában folyó szellemi-erkölcsi nevelés színvonalával és az intézmény tanári karának, valamint igazgatójának munkájával való elégedettségét tolmácsolta Márton Gyöngyvér, aki határozott hangvételű beszédében kitért a katolikus iskolák Európa-szerte érvényes megbecsültségére, valamint a hazai oktatási rendszer hálózatának néhány minőségi hiányosságára rámutatva kiemelte: a marosvásárhelyi katolikus gimnázium létét mind az igény, mind a szakmai felkészültség indokolja.

A „zsenge nemzedék” szolgálatára való elköteleződés, valamint  az iskola létéért és támogatottságáért érzett hála hangján szólt a tanárok nevében Székely Szilárd, aki kiemelte: Isten szeretete jelének tekinti azt, hogy nagyszerű diákokkal, összetartó szülői közösséggel, hihetetlen energiával dolgozó vezetővel, az idők jeleire figyelő tanári karral, támogató egyházi elöljárókkal áldotta meg a Mindenható az iskolát, és hogy számos közéleti szereplő, közeli és távoli iskolákban tanító kolléga, más felekezetű hívő vállal ma is szolidaritást a veszélyben lévő gimnáziummal. A döntéshozó szerveknek pedig Szent Pál apostol szavaival üzent: „a betű öl, a Lélek pedig éltet” (2Kor 3,6). Rajtuk áll, hogy mit részesítenek majd előnyben: a holt, adott esetben gyilkossá váló betűt, vagy az éltető Lelket. A betűt igazítják-e az élethez vagy inkább kioltják az életet, ha létezni mer? A „Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is!” szentírási felszólításra (Mtörv 30,19) utalva, a tisztánlátás adományát kérte azok számára, akiknek a kezében van az iskola sorsa felőli döntés.

Ady Endre Teveled az Isten című versével szólította meg diáktársait és a szolidarizáló tömeget Kali Edina XII. osztályos tanuló, aki az elmúlt négy évre visszatekintve a katolikus iskola álmának fokozatos megvalósulását vázolta és kérte annak védelmét.

„Fegyverünk és páncélunk a könyv” – Sütő András e szavait idézve kérte a Státus Közgyűlésének tagjaként szóló Kelemen Hunor az egybegyűlteket, hogy mutassák fel a könyveket, amelyeket hoztak, és amelyeket a megmozdulás végén az iskolának adományoztak szolidaritásuk jeléül.

A többezer résztvevő nem csak Reményik Sándor versének közös felolvasásával, de békés, lelkes és imádságos jelenlétével is megmutatta: nem hagyja veszni a jövőt a templommal közösen szolgáló iskolát.

Bereczki Silvia sa/Vasárnap
Fotók: Harasztovics Arnold