Pilátus helytartó előtt őrjöngő tömeg hangos lármájától a szent sír mély csendjéig; a vért verejtékezve Eli, Elit felkiáltó éles disszonanciától a biztos reményt nyújtó békés harmóniákig – az út, amelyen a kórusmuzsika és az ima természetfeletti ereje a lélek legmélyebb bugyrába képes behatolni: 14 állomás, 14 elmélkedés, 14 kórusmű, egy út.

A Márton Áron-emlékév keretében és a Magyarság Háza szervezésében tartottak nagyböjti hangversenyt március 19-én Budapesten. A koncert meghívottjai a vajdasági Musica Humana kamarakórus, illetve a kolozsvári Szent Cecília kórus voltak.

A gyönyörű épület gótikus boltívei alatt, azon a helyen, ahol valamikor a 14. század derekán első könyvünk, a Chronica hungarorum lapjait nyomtatták, a jó Isten kegyelméből a Szent Cecília kórus történetének egy aranylapját jegyezhettük. A hangverseny műsorának vezérfonalát a keresztút stációi képezték, a boldog emlékű püspök tollából származó elmélkedésekkel (Imádkozzunk Áron püspökkel imafüzet, Verbum kiadó, Kolozsvár 2016). Sándor Csaba meghitt tolmácsolása révén és a kórus érzékenysége által létrejött az a nagyböjti lelkület, amely által az imák és a kórusművek egységgé forrtak. A kórus tagjai ugyanakkor hálás szívvel gondoltak azokra, akik lehetővé tették ezt az eseményt: Seres Zsuzsa osztályvezetőre és Kovács Sándor főesperes-plébánosra.

A keresztutat boldog emlékű Márton Áron püspökünkkel közösen járták végig, az ő gondolataival és szavaival, illetve a szép muzsika kifejezőerejével: „A te néped vagyunk, Urunk, Áron püspök népe. Fogadd el keresztutunkat, és add, hogy jó gyümölcsöt teremjen bennünk.”

Potyó István karvezető / Vasárnap, 13. szám

Fotók: Trif Erika