Két esős nap között csodálatos zarándoknapot rendelt ki az Úr augusztus 16-ára, amikorra nemzetközi zarándoknapot hirdettek meg a szervezők a kijelölt Mária-úton, amelyet a családokért és nemzetünkért ajánlottak fel. Erdélyszerte több mint ezerötszázan egy szívvel-lélekkel, egyazon lelkesedéssel vettek részt az 1Úton zarándoklaton: egyedülállók és családok, cserkészek, cserkész szülők, nyugdíjasok, az Erdélyi Kárpát Egyesület tagjai, szerzetesek.

Az eseményt hosszas szervezési munkálatok előzték meg. Péterfi Attila-Csongor koordinátor, az Erdélyi Mária Út Egyesület önkéntese, Molnár Sándor szakaszvezető és a többi Mária-út-szervező felkérésére a szervezésében munkát vállaltak a lelkiségek: a Házas Hétvége, a Háló és a Cursillo a koordinációban és toborzásban, a cserkészek az útszakaszok előkészítésében, bejárásában segítettek.

Szervezői kézikönyv, ima- és énekeskönyv, zászlók, sapkák és kitűzők készültek.

Sepsiszentgyörgyről két csoport indult: az egyik Málnásfürdőre indult a korai vonattal Csiszér Csaba vállalkozó vezetésével, és onnan vissza Málnás–Kálnok–Kőröspatak–Árkos érintésével, mintegy 26 km-t gyalogolva. A másik csoport Gaál Sándor cserkészvezetővel Maksára utazott, majd onnan Angyaloson keresztül, Szépmező érintésével érkezett vissza a 18 km-es kijelölt Mária-úton. A két zarándokcsoport az esti szentmisén találkozott azzal a nyolc személlyel, akik reggel Brassóból indultak, hogy estére Sepsiszentgyörgyre érjenek Kasza László segédlelkész vezetésével. A 41 zarándok a sepsiszentgyörgyi hívekkel együtt vett részt a hálaadó szentmisén. Kasza László már több zarándokcsoportot vezetett Rómában, részt vett az El Camino-úton is, így már több éves tapasztalattal rendelkezik a zarándoklással kapcsolatban. Az utakról és az úton levésről osztott meg gyöngyszemeket a szentmise homíliájában:
Az emberi élet önmagában is zarándoklat Istentől Istenhez. A hitet is az úthoz igazítják. Isten szavára az ember kilép az addigi biztonságából. Jöjj, kövess engem – szólította meg tanítványait Jézus, aki ő maga is állandóan úton volt. Kell a kilépés: elhagyni az otthont, a stresszes életet, hogy megtanuljunk bizalommal Istenre hagyatkozni. Az úton megtapasztaljuk azt, ami igazán fontos. Rájövünk arra, mennyi fölösleges dolog van az életünkben. Az egyszerűséget tanuljuk, a hétköznapok csodáit éljük meg a zarándoklaton: elég a falat kenyér, rácsodálkozunk a természet szépségére. Elgondolkozunk azon, hogy mi igazán fontos életünkben? Ilyenkor az ember megtapasztalja, hogy nincs egyedül. Utak vezetnek embertársainkon keresztül önmagunkhoz és Istenhez is. A zarándoklat a találkozásokról szól: nem vagyunk egyedül.
A hétköznapokban sokszor elfelejtjük a legalapvetőbb dolgokat: szeretni embertársainkat. A zarándoklaton megtanulunk segíteni egymáson. Az út elvezet önmagunkhoz: belső képek, problémák jöhetnek fel, amivel szembe kell nézni. Honnan jövök? Milyen értékeket hordozok? Merre tartok? Az életünk ajándék, amit nem végigrohanni, hanem megélni kell. Minden egyes találkozásban újra kell értékelni önmagunkat. Hogyha belépünk a változásba, akkor egyre inkább önmagunkká válunk. Ezeken túl, az úton találkozunk Istennel. Rájövünk, hogy minden ajándék, és ezekért csak hálásak lehetünk. Csak megköszönni lehet Istennek mindent. Jézus önmagáról mondta, hogy ő az út, az igazság, az élet. Ahol szeretet és béke van, ott az Isten. Törekedjünk megmaradni a megbíz­ható, keskeny, jó úton megmaradni, mely az örök életre vezet – biztatta a jelenlevőket Kasza László segéd­lelkész.

Józsa Zsuzsanna

Fotók: Hajdu Laura 

Vasárnap, aug. 24/34. szám