Augusztus 20-án több száz összesereglett ember jelenlétében áldották meg Kolozsvár főterén, a Mátyás király szoborcsoport közelében felállított színpadon azt a 200 kilós, rekordméretű kenyeret, melyet Szolnokon sütöttek. A Kárpát-medence kenyerét új búzalisztből sütötték, s Szolnokról azzal a hagyományteremtő szándékkal indították útjára, hogy az együvé tartozás szimbólumává váljon. Az eseményen részt vett Kolozsvár alpolgármestere, a kolozsvári magyar főkonzul, Sepsiszentgyörgy polgármestere, valamint számos más közéleti méltóság. A kenyér megáldásán képviseltették magukat az erdélyi magyar történelmi egyházak: római katolikus részről dr. Marton József nagyprépost, teológiai tanár, református részről Szegedi László esperes, az unitárius egyházat Rácz Norbert kolozsvár-belvárosi lelkész képviselte, jelen volt és áldást mondott Fehér Attila evangélikus-lutheránus főtanácsos. A közéleti méltóságok beszédeikben a Kolozsvárra elhozott kenyeret mint a magyarság szimbolikus összetartozásának kifejeződését emelték ki. Azt is megtudhattuk, hogy a 200 kilós kenyérhez a búzaliszt a Kunságból, a kovász a Délvidékről, Erdélyből a só érkezett Szolnokra, a felhasznált forrásvizet Kárpátaljáról, a burgonyát  pedig a Felvidékről gyűjtötték egybe. Azt is megtudhattuk a sepsiszentgyörgyi polgármestertől, hogy szentgyörgyiek építették Szolnokon azt a nagy kemencét, melyben a kenyér sült. Marton József nagyprépost az Ószövetségből, a Királyok első könyvéből Illés próféta alakját idézte fel, s elmondta: a kenyér az élet szimbóluma, ugyanakkor az összetartozás jele is. Az apostoli atyák korának igen fontos, az ősegyházban igen elterjedt, majd sokáig ismeretlen dokumentuma, a Didákhé (azaz A tizenkét apostol tanítása című írás) is megjegyzi: „sok búzaszemből őrlődik a kenyér eggyé”, ennek szimbolikus és ugyanakkor valóságos kifejezője a térre eljuttatott kenyér.   

Aki Krisztust hordozta szívében, ajkán és cselekedeteiben

Búcsú a kolozsvári Donát úti Szent István templomban

A Szent István napján, a 2011. augusztus 20-án felszentelt kolozsvári Donát-úti templom falai között tartott ünnepélyes szentmisére a Kolozsvári Magyar Napok színes programválasztéka ellenére sokan eljöttek, elzarándokoltak. Az ünnepélyes szentmisét dr. Marton József nagyprépost, dékán celebrálta. A Szent István király tiszteletére szentelt templomban az ünnepelt szentre való emlékezés, tisztelet és hála légkörében a szentmise végén megáldották a magyarok kenyerét. Akár a Kolozsvár főterén megáldott Kárpát-medencei kenyr, ez is az összetartozás szimbolikus jelentését hordozta, hisz a Kárpát-medencéből összegyűjtött, Pécsről érkezett búzát Tordaszentlászlón sütötték kenyérré. A megáldott kenyereket a szentmise végén felszeletelték s kiosztották a búcsú résztvevőknek.

A búcsús szentmise szónoka, Marton József, homíliájában kitért arra, nem sok nemzet dicsekedhet azzal, hogy államalapító királya szent. Hangsúlyozta: meg kell emlékezni arról is, hogy az Árpád-ház boldogokat és szenteket adott a magyar népnek. Szent István, ahogy a szent író is figyelmeztet a nap olvasmányában, a Példabeszédek könyvében, a bölcsességet, az egyenes utat választotta, sziklára építette országát. Olyan sziklára, amelyről a napi evangéliumi részletben beszél Jézus. Ez az alap a kereszténység, amely 900 évig kitartó fundamentumot jelentett a magyar nép számára is. A történelmi szakadás akkor következett be, amikor István népe félredobta a szent királytól kapott örökséget. A szónok szentbeszédének központi gondolataként arra kereste a választ, miben áll ez a Szent István-i örökség. A Szent István alakját kirajzoló legendák és források mind arra utalnak, hogy olyan ember volt, aki Krisztust hordozta szívében, ajkán és cselekedeteiben, s aki megbocsátást tanúsított a megtérő és szigort a bűnös felé. Korában Európa egyik legkeresztényibb uralkodója, aki azon fáradozott, hogy népe is Krisztusban hívő néppé legyen. Olyan uralkodó volt, aki nem feledkezett meg Szent Pál intéséről (amit a szentleckében olvastak fel), levetette a régi embert, magára öltötte azt, aki Istenhez hasonló. Valóban olyan királlyá lett, amilyennek a Szent Koronát küldő, erényeit elismerő II. Szilveszter pápa mondta őt: apostoli királlyá. A Szent István-i örökség ennek nemcsak a felismerésére, hanem ápolására és továbbadására is serkentő kincs.

Kép és szöveg: Fábián Róbert Donát      

Vasárnap, aug 31./ 35. szám