Szeptember 15-én reggel már a buszmegálló és az autóbusz is tele volt szépen öltözött, álmos gyerekekkel.
A Báthory István Elméleti Líceum tanulói, tanárai a Szent Mihály-templomba gyűltek össze évnyitót ünnepelni.
A szentmise elején Kovács Sándor főesperes szólt a sok izgatott diákhoz, mondván, az évnyitó megéri azt, hogy magukba szálljanak és az Úrhoz forduljanak. Ezután arról beszélt, hogy miért is csodálatos iskolába járni, és mi is az iskola küldetése. Elmondta, az iskola küldetése az, hogy „kifejlessze az igaz, a jó és a szép iránti érzéket, amelyek soha nem választhatók el egymástól, mindig egymásba fonódnak. Ezek az alkotóelemek teszik lehetővé növekedésünket és segítenek, hogy szeressük az életet akkor is, amikor problémákkal küzdünk”. Kovács Sándor főesperes hangsúlyozta, a valódi oktatás megszeretteti velünk az életet és megnyit az élet teljességének. Ugyanakkor „az iskolában nem pusztán ismeretekre teszünk szert, hanem szokásokat és értékeket is megtanulunk”. Elmondta, az iskolában három nyelven kell megtanulni beszélni: az értelem, a szív és a kéz nyelvén – ennek a három nyelvnek mindig összhangban kell lennie egymással. Miután a főesperes köszöntötte a kis- és nagydiákokat, valamint a jelenlévőket, mindenkit meghívott, szálljon magába és gondolkodjon el azon: Mit jelent iskolát kezdeni, szülőnek, tanárnak lenni, kivenni részünket a diákság nevelésében? A szentmise további részében is az iskolakezdő ifjakon volt a hangsúly, homíliájában Kiss Endre iskolalelkész is szólt hozzájuk.

Beszédében elmondta, hogy az evangéliumban a gazdag ifjú története (Mk 10,17) is mutatja, Jézus milyen szeretettel fordul a fiatalok felé, és várja, hogy párbeszédbe elegyedhessen velük. Párhuzamot lehet vonni az evangéliumi gazdag ifjú és a diákok között: tele vannak tehetséggel, energiával, álmokkal, reményekkel. Mindez ajándék nemcsak nekik, de az egyháznak is. Egy hasonlattal élve érzékeltette, Isten mindig keresi az embert: „Istennek nem áll módjában belépni hozzád, ha te nem nyitsz ajtót neki. Gondold meg: A jó Isten ott áll a szíved ajtaja előtt, és kopog”. Majd korszerűbbre véve a hasonlatot, mondta, mindenki gondoljon bele, az eltelt három hónap alatt Isten részéről hány nem fogadott hívás érkezett? Az elkövetkezőkben az „ora et labora” a diákok fejlődésére lesz. Az imádkozás olyan, mint az előbb említett ajtónyitogatás. Ha valaki nem tudná, hogyan imádkozzon, tanulhat Loyolai Szent Ignáctól: „Úgy dolgozz, mintha örökké élnél itt a földön, és úgy imádkozz, mintha már holnap vége lenne életednek”.

A szentmise végén a diákokat Timár Ágnes igazgatónő, Vákár István, a megyei tanács ügyvivő elnöke és Török-Ágoston Rebeka, az iskolaújság főszerkesztője köszöntötte.

Kovács Sándor főesperes tudatosította a diákokban, hogy olyan iskolába járnak, ahol sok piarista és jezsuita tanult. Bárhol járnak is, legyenek büszkék erre, s éljenek elődeikhez méltón!

  Gál Katalin

Fotók: Fodor György

Vasárnap, szeptember 21./ 38. szám