A Musica Sacra Kamarakórus hetedik találkozója

A „Mondd meg nekem, mit dalolsz, és megmondom, ki vagy” Kodály Zoltán-i mottóval rendezte meg szombaton hetedik találkozóját a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébániatemplom Musica Sacra Kamarakórusa. A jubileumi Mária-év jegyében zajlott seregszemlén mind a hét kórus legalább két Mária-éneket mutatott be. 

 

 

A több mint kétszáz részvevővel tartott találkozóról Rózsa Imre kántor-karnagy elmondta: „Nagylelkű támogatóink segítségével, hála Istennek, minden évben megrendezésre került. Bár nem verseny jellegű, mégis mindig kihívás minden kórusnak.” A részvevők kiválasztásánál két szempontot vettek figyelembe: egyrészt legyen kölcsönös a meghívás, mert senki sem lehet mindig csak vendég. Másrészt céljuk a tiszta és pontos éneklés igényének kialakítása, amit a versenyképes kórusok váltanak ki az őket hallgatókban.

 

SZÉPET, JÓT, ÉRTÉKESET

Mátyás Károly főesperes-plébános beszédében hallhattuk: minden kor igyekezett megvédeni a szépet, a jót, az értékeset. Az egyház is ezt tette, amikor a történelem folyamán annyiszor védelmébe vette a szent zenét, sőt nagyjaink újra és újra kihangsúlyozták annak szakrális és lélekemelő jellegét. Elég, ha a gregorián zenére gondolunk, amely a kezdetektől mindmáig az egyház hivatalos éneke, zenéje.

De amit minden korban meg kellett védeni az új, fiatalos, ritmusos zenétől. A középkor polifonikus zenéje új irányba lendítette a zeneszerzőket, de kifinomult zenei hallásunk nagyon sok gregorián motívumot fedezhet fel ezen szerzemények között is. „A mai kor embere is szívesen hallgatja és szívesen műveli a könnyed műfajt, de éppen mi vagyunk arra hivatottak, hogy emellett találjuk meg annak lehetőségét és módját, hogy fiataljaink is megismerhessék az értékes, szép zenét, amely a történelem folyamán egységesít minden korszakot” – vallja Rózsa Imre.

 

ÖSSZHANGBAN

– Nagyon sokáig csak egy hangra énekeltek. Csak a középkorban jelent meg a polifónia, a többszólamúság. Ez a fajta zene sokkal több embert igényelt és szólított meg, de mind a mai napig az emberi hang maradt a legértékesebb hangszer. Talán legjobban a kórusmuzsika művelői értik-érzik, hogy milyen nehéz az összhang és az egység. Amíg a közösségekben vannak ennek művelői, van jövő is. A zenében ez nemcsak lehetőség – mint istendicsőítés –, hanem feladat is.

 

Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, Hit-Vallás rovat, 2014. november 18.