Szentmisével és körmenettel ünnepelték az egyházi év utolsó vasárnapját, Krisztus Király ünnepét Gyulafehérváron is. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Varga Rezső főegyházmegyei vagyonkezelő volt, aki homíliájában ecsetelte a király igazi jelentőségét, annak fontosságát a mi életünkre.

Képgaléria a papnevelő intézetünk facebook oldalán >>

Ma is időszerű Márton Áron 1947 Krisztus Király ünnepén elhangzott szentbeszéde. 

Krisztus Király ünnepén az Egyház a megtestesült második isteni személy előtt, mint az emberi nem vér szerinti uralkodója és legfőbb törvényhozója előtt mutatja be hódolatát. (...)

Krisztusban szeretett Híveim! Mi a mi kötelességünk? A világ új rendjének a sorsa nem a terveken és rendszereken dől el, hanem az emberen. És hisszük, hogy a döntő szót nem az anyagi erők fogják kimondani, hanem az igazabb és jobb élet megvalósítására hivatott emberi szellem. Mi tehát a kötelességünk?
Valamilyen mértékben mindnyájan felelősök vagyunk azért, ami történt, és felelősök azért, ami történni fog. A keresztény társadalmak lelkiismeretét is súlyos bűnök és mulasztások terhelik. Tartsunk tehát mindenekelőtt lelkiismeret-vizsgálatot.
Ha megdöbbentett az az erkölcs, melyet a háború a többi szennyével együtt arcunkba csapott, ne felejtsük el, hogy a keresztény társadalmak is dédelgettek keresztényellenes erkölcsöket. A házasság szentségi jellegét és felbonthatatlanságát megtagadták, a család keresztény tartalmát és célját kiüresítették a liberális és az ún. felvilágosodottság ürügyével. A szalonok romlott légköréből szivárgott le a fertőzés a nép erkölcseibe. S még hivalkodtak is ezzel. (...)

A történelmi idők történelmi feladatra szólítanak, és legyünk tisztában azzal, hogy az erkölcsi alapon tervezett új rendet csak erkölcseiben megújult nemzedékek építhetik fel. A lelkiismeret-vizsgálat után tehát tartsunk bűnbánatot. Vetkőzzük le a régi embert, a gyáva és képmutató keresztényt. Elmélkedjük át az igazságosság jelentését minden vonatkozásában, és elmélkedjük át a szeretet tartalmát egész mélységében.
Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat! Vegyük tudomásul, hogy az emberi történelem nem gazdátlanul rohanó szekér. Fejlődése nem automatikus, és nem szükségszerű. Nem fog elkövetkezni a tiszta ész uralma sem, amely minden bajt egy csapásra kiküszöbölne. Az emberi történelem célját és irányát a teremtő Isten határozta meg, annak végrehajtását az emberre bízta, de a cél és irány fölött az emberi nem megváltója, Jézus Krisztus őrködik szuverén hatalommal.
Az idők sodrába állított ember nem halad egyenletesen a megadott cél és irány felé. Néha az akadályok félelmetesen feltornyosulnak, s a történelem útján vonuló népeknek időbe, sok küzdelembe, áldozatba, szellemi és erkölcsi erőfeszítésbe kerül, míg azokat eltávolítják. De minden megtorpanás, ellankadás és visszaesés ellenére a fejlődés feltartóztathatatlanul az Isten által megállapított cél és eszmény felé halad. Az emberek, a legnagyobb emberi hatalmak is csak eszközök, és arra vannak hivatva, hogy – akarva, nem akarva – Isten országának földi megvalósulásán dolgozzanak. (...)

Márrton Áron (1947)

a teljes szentbeszéd >>