Vonzó-e ma a szerzetesi életforma? Ez egy összetett kérdés, hiszen melyik életformáról mondhatjuk el manapság, hogy vonzó – fogalmazott Urbán Erik ferences testvér. A csíksomlyói kegytemplom igazgatójával annak kapcsán beszélgettünk, hogy a római katolikus egyház a megszentelt életnek szenteli a következő évet.

Ahhoz, hogy a szerzetes utat mutathasson másoknak, neki kell előbb látnia a fényt

Ferenc pápa az advent első vasárnapján elkezdődött új egyházi évet a megszentelt élet évének (szerzetesek évének) nyilvánította. A jezsuita gyökerekkel rendelkező Szentatya ezzel rá akarja irányítani a figyelmet arra, hogy az evangéliumi tanácsok (tisztaság, szegénység és engedelmesség) isteni ajándékok, az egyház az Úrtól kapta, és az ő kegyelméből őrzi őket. A megszentelt életnek sok intézménye áll fenn. Ezek a nekik juttatott kegyelem szerint különböző adományokkal rendelkeznek: vagy az imádkozó Krisztust követik szorosabban (szemlélődő rendek), vagy például az Isten országát hirdetőt, de mindig azt, aki az Atya akaratát teljesíti.

Mi is a szerzetesi élet?

„Ma gyakran úgy beszélnek a szerzetesi életről, mint az evangélium radikális választásáról. Vigyáznunk kell azonban, nehogy ennek alapján arra a következtetésre jussunk, hogy vannak első- és másodosztályú keresztények, vagyis olyanok, akik komolyabban veszik Krisztus követését” – jelentette ki Erik atya. Hozzátette, minden keresztényt kivétel nélkül a szeretetre hívott meg Isten, akár szerzetes, akár nem. Egyes szerzetesrendeknek, főleg az újabbaknak az alapítói meghatározták pontosan a rend irányvonalát, szerepét az egyházban, sőt vannak olyan rendek, amelyeknél a hármas fogadalom mellett egy negyedik fogadalommal is elkötelezik magukat.

„Legyen akármilyen szolgálat az egyházon belül, misszió, lelkipásztorkodás, fiatalok tanítása és nevelése, karitatív tevékenységek, a legfőbb feladat, hogy Isten országának hírnökei legyenek az emberek között. A sokféle tevékenység mellett azonban az imádságnak megfelelő helyet kell biztosítaniuk egyéni és közösségi életükben.” A kegytemplom igazgatója szerint ahhoz, hogy a szerzetes utat mutathasson másoknak, neki kell előbb látnia a fényt, meghallania a hívó hangot, észrevennie a figyelmeztetést. Ehhez azonban az imádság emberének kell lennie.

A megújulás éve is

„Meglátásom szerint a szerzetesek éve a szerzetesrendek számára egyben kihívás. Ez az év nemcsak arról kell szóljon, hogy a megszentelt élőkre oda akar figyelni az egyház, vagy a rendek különböző programokkal felhívják a hívők figyelmét, hanem a rendeknek befelé, önmagukra is figyelniük kell” – emlékeztetett Erik atya. Hozzátette, a következő esztendő a rendek számára a megújulás lehetőségét is magába rejti olyan szempontból, hogy vissza tudjanak térni a kezdeti lelkesedéshez, meg tudjanak újulni lelkületükben, amelyre időről időre szükség is van.

Vonzó-e ma a szerzetesi életforma?

„Ez egy összetett kérdés, hiszen milyen életforma vonzó ma. Ha a közeg, ahol nevelkedik a fiatal, olyan, akkor megvan a lehetősége, hogy az adott életformát válassza. Vagy esetleg a médián keresztül jut el ahhoz a ponthoz, hogy eljátszadozzon a szerzetesi hivatás gondolatával” – nyomatékosított a ferences testvér. Meglátása szerint utóbbihoz viszont jelen kellene lennie a hiteles szerzetességnek a médiában, erre már számos példát lehet találni. „De lehet, hogy éppen a rendalapító életét olvasva jut el a fiatal arra a felismerésre, hogy szerzetes szeretne lenni. Ez az én estemben így volt. Szent Ferenc életét olvasva fogalmazódott meg bennem nagyon mélyen az, hogy úgy szeretnék élni, mint ahogy ez a férfi élt.” Erik atya szerint sokféle útja van annak, hogy ki hogyan ismerte fel és ismeri fel a szerzetesi hivatását, ezért nincs két egyforma hivatás.

Közösen döntik el a teendőket

Urbán Erik kegytemplom igazgatótól megtudtuk, a Csík környéki szerzeteseknek minden évben van egy találkozójuk, amelyet mindig egy-egy szerzetesrend szervez meg. Az idei találkozónak a házigazdái a csíkszentdomokosi segítő nővérek lesznek a következő időszakban. „Ott fogjuk átbeszélni ennek az évnek azon programjait, amelyekbe a híveket is bekapcsolhatjuk, hogy másoknak is kegyelemközvetítő legyen a szerzetesek éve” – zárta mondandóját a ferences atya.

Rédai Botond, Székelyhon.ro, 2014.12.01.

Cikk
For World Mission Day 2026, which marks the centenary of a celebration established by Pius XI that is very dear to the Church, I have chosen the theme “One in Christ, united in mission.” Following the Jubilee Year, I wish to encourage the whole Church to continue its missionary journey with joy and zeal in the Holy Spirit.
Cikk
Each year the World Day of Migrants and Refugees invites us to turn our attention to different aspects of the complex phenomenon of migration. For this 112th World Day, the theme, “Even just one of these children,” draws our attention to the minors directly involved in the experience of migration and flight, to the care owed to them, and to the Lord’s promise that “whoever receives one such child in my name receives me” (Mk 9:37).
Cikk
Dear brothers and sisters, the path before us is clear, though it is not easy. We are called to allow our hearts to be renewed, so that we might seek peace and care for creation. Scripture tells us to guard our hearts, for everything we do flows from them (cf. Prov 4:23).