Krisztus igazságának és az Igazságnak a védelmezője ezerhétszáz év távlatából ugyanazt üzeni, mint a niceai zsinaton: Jézus nem egy vallásalapító. Ő az Örök Ige, aki értünk emberré lett. Az élő Krisztus pedig szüntelen újdonság. Ha elfordulunk Tőle, szembemegyünk a teremtéssel. Európa is ezt teszi: tagadja múltját, kivénül, majd kipusztul. Hűség, csend, tisztaság, ajándék Szent Miklós az igazsághoz volt hű. Mindenikünk hivatása ugyanaz: hogy ehhez ragaszkodjunk, és egymás mellett maradjunk. A templom védőszentje ugyanakkor befelé forduló, szociális érdeklődésű ember volt. Igényelte a csendet. Ez hiányzikma családjainkból és istenkapcsolatunkból.

„A székely falvakban volt az adventnek csendje. Keressünk egy picike csendet egymás és Isten számára – adjuk meg a módját a Krisztus-várásnak! Hiszen minden szeretetcselekedet a csendből fakad. Az imádság csendje elvezet a felebaráti tettekhez. Gyakoroljuk a nyitott szemek misztikáját!" A püspök arra is figyelmeztetett: a tisztaság védelmezőjének példája nyomán vigyázzunk, hogy a fiatalok tisztán lássanak. „A szülőföldnek annyi jövője lesz, amennyi az egészséges házasság benne. Készüljenek szépen az esküre, és ne az esküvőre ifjaink: házasságukon is múlik Székelyföld jövője. Az egyházközség fontos tényező: közösséget épít. Egy széteső társadalomban ne engedjük, hogy eltávolodjunk egymástól! Őrizzük meg egységünket Istennel és egymással! Szent Miklós ugyanakkor önmagát ajándékozta. Legyünk mi is ajándékozó emberekké, hiszen napjainkban ajándékemberekre van szükség, akiknek a figyelme Felfelé irányul.”

Fohász
A szentmisén azért imádkoztunk, hogy valljuk, amit a védőszent hitt, és váltsuk valóra, amit tanított. „Vigyázzunk gyökereinkre! Múltunk a jövőnk. Minden emlékezés a jövőbe mutat” – hangzott el a püspöki áldás előtt. Mátyás Károly főesperes, a Szent Miklós Egyházközség plébánosa köszönetet mondott azoknak, akik lehetőséget biztosítottak az ünneplésre, és mindazoknak, akik szebbé tették azt. Köztük a Szent Miklós Scholának és vezetőjének, Simó Zsuzsának, valamint a Musica Sacra Kamarakórusnak és Rózsa Imre kántor-karnagynak. 

„Kedves nekem Udvarhely, annyiszor voltam itt…”
– mondta személyes beszélgetésünk elején Bíró püspök atya. Örömének adott hangot, amiért olyan sokan vettek részt aznap az általa vezetett adventi családi lelki napon a Márton Áron Katolikus Ifjúsági Házban. Majd meghatódva idézte fel egy néni meghívását, amellyel a mise végén búcsúzott: „Gyüjjön csak, itthon lesz!”

Kérdésünkre, hogy mit jelent 2014 adventje a családnak, kifejtette:
„A keresztény ember a jövőhöz tartozik. Advent nem a múlt, hiszen az érkező Krisztus felé vezet. Vegyük észre! Nem kampány: az állandó keresztény magatartás begyakorlásának időszaka. Minden pillanatban a szív és az értelem éberségének ideje: minden rezdülést észrevesz. Isten gyengédséggel jött közénk, ezt a gyengédséget jelenítsük meg! Belső késztetéseinket hangsúlyozza, Krisztusra tekintve használjuk a gyengédség gesztusait egymás felé: családunkban, szeretteinkben, közösségünkben."

Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2014. december 9.