Még várni kell, míg szilárd bizonyíték lesz az alfalvi templom 800 éves múltjára. Tény, hogy a jelenlegi előtt már állt itt istenháza, és lehet, annak is volt egy őse – erre engednek következtetni a kedden lezárt ásatások. A föld mélyéből újabb emberi csontok kerültek elő, ezek lehetnek majd beszédesek, ha megtörténik koruk meghatározása.


Templomi titkok. Csak egy részükre derült fény mostanig

A szelvények visszatemetésén dolgozott a napokban a Tarisznyás Márton Múzeum munkatársa és segítői. Összesen hárman vettek részt a kutatásban, Demjén Andrea régészt segítette a kolozsvári régészeti kutatóintézet munkatársa és egy alfalvi személy. Egyelőre eddig tartott a feltáró munka, bár lenne, amit tovább is kutatni az alfalvi római katolikus templomban.

„A kutatás 2010-ben kezdődött, amikor a toronyban a kőkeretes kapu alatti részt tártuk fel. Annak a lényege az volt, hogy megtudjuk, a késő román kori kapukeret eredeti helyén van-e” – ismertette a régmúltra rávilágító közelmúltbeli eseményeket Demjén Andrea. „Az a tény, hogy a küszöbkövek több darabból voltak, a kapuillesztések csorbultak, rávilágított, hogy a kapu másodlagosan került erre a helyre. Szintén ennek az ásatásnak az eredménye volt, hogy innen csontmintákat küldhettünk ki a debreceni Atommagkutató Intézetbe, ahol megállapították, hogy 1458-68 közt temették el az illető személyt. Ez arra enged következtetni, hogy a tornyot a 15. század végén, a 16. század elején építették, és biztos, hogy a toronyhoz egy templom is tartozott.”

A szakember elmondta, 2010-ben nem volt lehetőségük a templom belsejében is ásni, így öt év elteltével láthattak újra munkához. A fő kérdés most az volt, hogy milyen a falak statikája, milyen mélyen van az alapozás, ugyanakkor remélték, hogy megtalálják, hol volt a jelenlegi templom középkori elődje, közelebb kerülnek azon feltevés igazolásához is, hogy volt-e itt templom 800 éve.

Az elmúlt másfél hónapban az alfalvi plébánia megrendelésére zajlott kutatások eredményeit elég jónak minősíti a régész. „Megtaláltuk egy középkori templom maradványait, feltártuk a templomhajó déli, illetve északi falát, így megállapítottuk, hogy a templom hét méter széles volt. Fény derült arra is, hogy a járószint lennebb volt, valószínű lépcsővel ellátva, így a toronyból szó szerint beléptek a templomba. Mindkét kutatószelvényünkben kerültek elő sírok a középkori falak alatt, ami azt jelentheti, hogy volt ennél egy korábbi templom is, ami köré egykor temetkeztek, és amely valahol a mostani templom belsejében rejtőzik. Reményeink szerint a kutatásnak lesz még folytatása.”

Hogy miért nem folytatják most a munkát? A szakember szerint ez jóval bonyolultabb, mint ahogy a laikus elképzelné. „Mi azt ki tudtuk nagyjából számolni, hogy hol vannak a hajó falai, viszont azt nehéz kideríteni, hogy milyen hosszú a szentély, mekkora lehetett a teljes templom. A jövőben arra lesz szükség, hogy georadaros kutatással beszkenneljék a teljes templombelsőt, és ennek nyomán kezdjünk újabb feltárásokat.

Egyelőre tehát nem ásnak tovább, de újabb csontmintákat készítettek elő, hogy Debrecenben elemeztessék. Ezek adhatnak választ arra, hogy van-e reális alapja a nyolcszáz éves templom-történetnek. Eredményt év végére várnak nagy kíváncsisággal a szakemberek és alfalviak egyaránt.

Az elmúlt években a Both-várától, illetve a szentmiklósi Szent Miklós-templomban talált csontokból is küldtek csontokat elemzésre. Ezek segítségével sikerült keltezni a Both-várát: 1260-1290 között épült a vár, és ugyancsak 1260-ban volt az a temetkezés, melyre a templomnál talált csontokból derült fény. Ez jó hetven évvel korábbra helyezi Gyergyószentmiklós település létét, mint amiről korábban a pápai tizedjegyzékből tudtunk.

Az alfalvi templom esetén 2010-ben összesen tizennégy sírt tártak fel, ebből vittek csontmintát Debrecenbe. A vizsgálatok nem olcsók, így Hargita Megye Tanácsa és az Atommagkutató Intézet támogatására is szükség volt. A mostani csontokról annyit tudnak a szakemberek, hogy valószínű, a templomfalak előttről valók, és egy másik, korábbi templomhoz tartoznak. Remélik, koruk megállapításával a múltban messzebb menő következtetéseket tudnak levonni.

Balázs Katalin, Székelyhon.ro, 2015.03.25. 

Cikk
For World Mission Day 2026, which marks the centenary of a celebration established by Pius XI that is very dear to the Church, I have chosen the theme “One in Christ, united in mission.” Following the Jubilee Year, I wish to encourage the whole Church to continue its missionary journey with joy and zeal in the Holy Spirit.
Cikk
Each year the World Day of Migrants and Refugees invites us to turn our attention to different aspects of the complex phenomenon of migration. For this 112th World Day, the theme, “Even just one of these children,” draws our attention to the minors directly involved in the experience of migration and flight, to the care owed to them, and to the Lord’s promise that “whoever receives one such child in my name receives me” (Mk 9:37).
Cikk
Dear brothers and sisters, the path before us is clear, though it is not easy. We are called to allow our hearts to be renewed, so that we might seek peace and care for creation. Scripture tells us to guard our hearts, for everything we do flows from them (cf. Prov 4:23).