A jubileumi mise a római katolikus egyházban elterjedt ünneplés, a pap a felszentelése kerek évfordulóján ünnepélyes hálaadó szentmisét mutat be. Ilyen szentmise volt Gyimesbükkön Salamon József pappá szentelésének 25. évfordulóján. A plébános Lujzikalagorban, Bakó megyében született 1963 tavaszán. 1989-ben fejezte be teológiai tanulmányait Gyulafehérváron. Isten kegyelméből 25 éve dr. Jakab Antal püspök szentelte pappá. Ezen a szép júliusi napon megkondultak a templom haragjai, a menet a templomba érkezésével felzúgott az orgona, az énekkar éneke csendült, a menet élén keresztet vittek, utána a népviseletbe öltözött 25 és 50 évet töltött házasok sorakoztak, ezt követően a jubiláns pap a vendég papok kíséretében. Az oltár előtt megálltak, köszöntők hangzottak el. Ilyenkor a lélek szabadságát és szárnyalását leginkább egy repülő madár tudja kifejezni. Egy ilyen magasztos nap alkalmával az ünnepelt elgondolkodik saját életiskoláján. Gondolatban visszautazik térben és időben oda, ahonnan útnak indult, reményekkel, célokkal, törekvésekkel. Visszagondol a boldog, gondatlan gyermekkorra, a tanulmányi éveire, Gyulafehérváron eltöltött évekre, a pappá szentelésére. Van, mit felidézni annak, aki olyan helyről származik, mint ő, ahol nem könnyű magyarnak lenni. Amit a Földön a másutt élő emberek számára a jogrend biztosít, ott csak az Istentől kérhetik még ma is. Sokszor elgondolkodom szegény magyar csángók sorsán! Próbálok magamnak keresztény válaszokat adni, reményt, kedvet ébreszteni. Miért van annyi háború még a 21. században is? Botrány, gyűlölet a nemzetek, nemzetiségek között, amikor Isten bízta ránk a Földet, hogy széppé tegyük és békében éljünk rajta. Ezeket látva és tudva, talán azért tudok mindig fölnézni Salamon Józsefre. Amit Isten kezéből 25t éven át kapott, jót, áldást és kegyelmet, nyitott szívvel osztogatta tovább híveinek. Hány és hány gyermeket keresztelt az elmúlt 25 év alatt?! Hány és hány alkalommal tartotta kezében és nyújtotta híveinek, felnőtteknek, elsőáldozóknak Krisztus testét?! Hány és hány gyermeknek rajzolta homlokára a keresztet és áldotta meg?! Hány és hány betegnek és halandónak a kezét tartotta kezében és adta fel a szent kenetet, hogy segítse őket az utolsó nagy útra?! Hány és hány házasságot áldott meg, hány embert oldozott fel és békített ki Istennel?! Ha csak ennyit tett volna, akkor sem tudnók neki megköszönni soha! Mindig csodálom, ahogyan megtalálja mindenkivel, minden alkalommal a megfelelő szót. A papi hivatásába nemcsak a szellemi munka, hanem a gyakorlati tevékenységek is beletartoznak. „Imádkozzál és dolgozzál” – hangoztatjuk gyakran. Ilyen módon is közelebb került ahhoz a nagyszerű Szent Ignác-i mondáshoz, amely szerint tevékenységeivel, azaz szolgálataival mindent Isten nagyobb dicsőségére akart és tett is. Minden évben maradandó alkotással gazdagítja településünket: a nagy templomot felújíttatta, kápolnát építtetett és javíttatott. A kontumáci anyatemplomot nagyon sok munka árán sikerült víztől, gombától mentesíteni, egészen renoválni. Egy másik kiemelkedő gondolata megvalósítása az új szabadtéri keresztút: csodálatosak a bronzba öntött domborművek, melyek azt díszítik. A Salamon József által elképzelt kálvária két síkon halad, a domborművek felső részében hagyományosan Krisztus szenvedéstörténete, alul pedig a gyimesi nép történetének egy-egy mozzanata tárul élénk. Egy másik a Hit, Élet és a Nemzet Kapuja. A kontumáci templom melletti gerincen található a hit évében épített székely kapu 11 kopjafával, aztán ott a háborúkban elesett magyar hősök emlékműve az egykori ezeréves határon a romok feljavított oldal falain. Mindezekért hála és köszönet Salamon plébánosnak! Köszönet minden gyimesi hívő nevében a 10 évért, amit itt töltött, azért, hogy él, létezik, szolgál egész papi lényével! Kísérje életét és munkáját még sokáig áldás, hogy jó illatú áldozat lehessen a hívek számára. A szentmise végén a meghatott Salamon József Istennek kösöznt meg mindent: papi életét, a barátokat, a híveket, majd ezüstmisés áldást osztott, imádkozva, hogy Isten árassza minden résztvevőre kegyelmét.

Antal Erzsébet, Vasárnap

Cikk
For World Mission Day 2026, which marks the centenary of a celebration established by Pius XI that is very dear to the Church, I have chosen the theme “One in Christ, united in mission.” Following the Jubilee Year, I wish to encourage the whole Church to continue its missionary journey with joy and zeal in the Holy Spirit.
Cikk
Each year the World Day of Migrants and Refugees invites us to turn our attention to different aspects of the complex phenomenon of migration. For this 112th World Day, the theme, “Even just one of these children,” draws our attention to the minors directly involved in the experience of migration and flight, to the care owed to them, and to the Lord’s promise that “whoever receives one such child in my name receives me” (Mk 9:37).
Cikk
Dear brothers and sisters, the path before us is clear, though it is not easy. We are called to allow our hearts to be renewed, so that we might seek peace and care for creation. Scripture tells us to guard our hearts, for everything we do flows from them (cf. Prov 4:23).