Július 2-án a futásfalvi templom harangja huszonkettedik alkalommal hívta össze búcsúra a falu népét, a településre érkező vendégeket és zarándokokat. 

A „háromszéki Szűzanyaként” is ismert, a több mint 150 éves templomban őrzött értékes kegyszobornak köszönhetően az egyházmegyei hatóság 1992-ben a templomot és a környékét zarándokhellyé nyilvánította és Sarlós Boldogasszony napján, július 2-án fogadalmi búcsút engedélyezett, amelyet 1993 óta minden évben megtartanak.

A környékről felvonuló zarándokokat a kegytemplom udvarán köszöntötték, a 11 órakor megkonduló harangszóra a környékbeli papság és Tamás József püspök részvételével elkezdődött a főpapi szentmise.

Kovács Gábor címzetes esperes, a búcsú ünnepi szónoka a magyar történelem népet próbáló időszakait idézve bizonyította, hogy a nemzet legnagyobb nehézségek idején tudott a Boldogságos Szűzhöz fordulni, az ő közbenjárását kérni. „Jóleső érzés, hogy ebben a kicsi székely faluban, ahol még a fenyvesek vigasztalnak, ahol még szorgos kezek dolgoznak, Isten áldását kérjük, öröm, hogy egy kicsi közösség kéri az ég királynőjét, ahogy Szent István királyunk kérte, fohászkodik ezer éves hazánknak hitével, áldott örökségével” – emelte ki a kovásznai plébános.

A szertartás végén Tifán Lajos futásfalvi plébános megemlékezett a másfél évvel ezelőtt elhunyt Jáki Teodóz Sándor atyáról, a csángók apostoláról is, a csángóföldi zarándokcsoportot néhai vezetőjéről és Bálint Lajos nyugalmazott érsekről, valamikori futásfalvi plébánosról. A szertartás ünnepélyesebbé tételéhez a rétyi fúvószenekar is hozzájárult.

A befejező áldás után a szentmise a himnusz éneklésével ért véget, majd a több száz fős tömeg a vezérkereszttel, templomi zászlókkal és a négy székely ruhás lány által hordozott fatimai Szűzanya szobrának kicsinyített másolatával az élen csak a kegytemplomot kerülte meg, a tizenkét stációs Golgota kimaradt az idei búcsú programjából. (Kertész Tibor), Vasárnap