Hamvazószerda szentmiséjének első olvasmányában Isten a választott népet az igazi megtérésre szólítja fel Joel prófétán leresztül, hiszen a szív megtérésre az egész ember megváltozását jelenti: „Teljes szívetekből hozzám térjetek!” (Joel 2, 12)

A 2025-ös szentév célját Ferenc pápa így határozta meg a Spes non confundit (A remény nem csal meg) kezdetű bullájában: „az élő és személyes találkozás alkalma Jézus Krisztussal, az üdvösség «kapujával» (vö. Jn 10,7.9), akit az Egyháznak mindig, mindenütt és mindenkinek úgy kell hirdetnie, mint «reményünket» (1Tim 1,1)”. Idei nagyböjti üzenetében pedig így bíztat minket a Szentatya: „Térjünk meg együtt!” 

A nagyböjti szent idő jó alkalom, hogy meghalljuk Isten hívását a megtérésre, életünk megváltoztatására. A 2024-es pasztorális évünket „Az imával megújuló közösség” mottó alá helyeztük, a 2025-ös szentévben folytassuk a remény zarándokaiként a megújulást. Vizsgáljuk meg önmagunkat: mennyire illenek ránk Tiszteletreméltó Márton Áron püspök szavai, amikor mély alázattal vallja meg mindannyiunk nevében, hogy „ösztöneinket szabadjára engedtük, szenvedélyeinket dédelgettük, látszatra vagy hiúságból dolgoztunk sokszor, kötelességeinket elhanyagoltuk, sem Veled, Uram, sem embertársainkkal sokat nem törődtünk, mindenben a magunk kényelmét, hasznát és dicsőségét kerestük, az igazságot sokszor gyáván megtagadtuk, embertársainkat becsületükben és javaikban megrövidítettük, rossz példát adtunk, másokat rosszra vezettünk, a családnak, gyermekeknek, hitvestársnak és a többinek, akik reánk bízattak, hűtlen és hanyag gondviselői voltunk” (1938. június 4-i éjjeli szentségimádás).

A nagyböjti szent időben törekedjünk mindenekelőtt a megtérésre, megújulásra személyes és közösségi életünkben. Igyekezzünk kilépni a felszínességből, komfortzónánkból, életünknek és környezetünknek passzív szemléléséből.

Mindannyiunk életében van egy régi ember, aki – Szent Pál apostol szavai szerint (vö. Kol 3,5-13) – bennünk van, az egyéniségünkben. Kezdjünk el levetni a régi embert, megszokott régi beidegződéseinket. A haragot, az átkozódást, a rosszindulatot, a gonosz beszédet, a hazugságot. Távolítsuk el magunkból, ami földies: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a rossz szenvedélyt, a gonosz kívánságot, kapzsiságot, mindazt, ami meggátol a lelki növekedésben és fejlődésben, ami akadályt képez a Jézus Krisztussal való személyes találkozásunkban.

Legyen számunkra ez a szentévi nagyböjt az új ember felöltésének időszaka, mindazoknak a jó tulajdonságoknak a megerősítése, gyakorlása, mint az irgalmasság, a jóság, a szelídség,  a türelem, a békesség, a hűség. Anyaszentegyházunk kezdettől fogva felkínálja az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlását, a szentévben pedig teljes búcsú is kapcsolódik hozzá.

A Boldogságos Szűzanya, a Remény Anyja segítsen mindannyiunkat nagyböjti zarándoklásunkban, hogy örömteli lehessen a húsvéti ünneplésünk.

Gyulafehérvár, 2025. március 5. 

                 X Dr. Kovács Gergely                                                                   X  Dr. Kerekes László

érsek, apostoli kormányzó                                                     segédpüspök, általános helynök

(II. / 2025. számú körlevél)