Nagy püspökünk, Márton Áron tanítása és példája ma sem veszít időszerűségéből. Feladatunk és kötelességünk, hogy ne csak imádkozzunk boldoggá avatásáért, hanem az általa mutatott példát kövessük, tanítását életre váltsuk.
"A hit évé"-ben (2012. október 11. - 2013. november 24.) minden hónapra kiválasztunk egy mártonároni gondolatot, hogy ezáltal is - világító jelként - elkísérjen bennünket.
* * *
"A mai civilizáció jellemző vonása, hogy az ember függetlennek képzeli magát Istennel és minden világfölötti hatalommal szemben. Ennek következménye, hogy az ember minden figyelmével a világ és a világ értéke felé fordul, elidegeníti magát a dolgokban és a dolgokért, s a távolság az Isten és az ember között egyre nő.
Magától vetődik fel a kérdés, van-e ebben a világban helye és valami szerepe a keresztény embernek?
A kérdést felvetette és megvizsgálta az Egyház is a 2. vatikáni zsinat egyik dokumentumával, melynek a címe: Az egyház a mai világban.
Az egyház ebben a haladás pozitív értékét elismeri. Elismeri, hogy az ember joggal hivatkozik a tudomány és a technika nagy eredményeire. Néhány évtized alatt valóban gátat vetett csapásszerűen megismétlődő betegségeknek, csökkentette a gyermekhalandóságot, meghosszabbította az ember átlagos életkorát, növelte az életszínvonalat, bizonyos szempontból kényelmesebbé tette az életet, megkönnyítette a civilizáció terjedését, a tudományok fejlődését, az ismeretek megszerzését, az emberek érintkezését, a kultúrák cseréjét. Ez az érem egyik oldala.
A másik nem ilyen vigasztaló, mert ennek a haladásnak nagy ára van. Rablógazdálkodást űz a föld kincseivel, szennyezi a levegőt, a folyók és tengerek vizét, irtja a növény- és állatvilágot, kíméletlenül kizsákmányolja a fejlődésben elmaradt népeket, évről-évre hatalmasabb összegeket költ tömegpusztító fegyverek gyártására, s újabban biológiai pokolgépen töri a fejét, hogy az ember tenyésztését is tetszése szerint irányíthassa.
Hatalmát tehát mindjobban kiterjeszti a dolgokra és a természetre, de úgy látszik, magán a hatalmon nem képes úrrá lenni. Még sohasem halmozott fel ekkora gazdagságot, és nem rendelkezett ilyen lehetőségekkel, s az eredmény az, hogy az emberiség egyharmada bőségben él, a másik kétharmad nyomorban. Hogy szemléletesebben fejezzem ki ugyanezt: földünkön ma minden három ember közül kettő éhezik. Még sohasem volt ennyire érzékeny a szabadságra, s a szolgaság egyik fajából a másikba esik. Érzi, hogy az emberiség egy családot alkot, de a politikai, gazdasági, társadalmi, faji, ideológiai meghasonlás és harc változatlanul folyik, s a család, ahelyett, hogy egységesedne, ellenséges tömbökre szakad szét. (...)
Ilyen a mai világ, s a keresztény ebben a világban él. Az Úr azt mondta: "Ti vagytok a föld sója." (Mt 5, 13) Mit kell hát tennünk, hogy az evangéliumi só szerepét betölthessük? (...)
Bizonyos, hogy a keresztény vallás és hit hajtóereje nem a természet, hanem természetfölötti erő, de ha az örökkévalóság hite és reménye él a lelkünkben, földi feladataink keresztény teljesítésével olyan erkölcsi erőket vihetünk a társadalom életébe, melyekre nagyon is szükség van. A mai ember, minden látszat ellenére, gyönge és esendő. Állandó aggodalomban él, mert bizonytalan nemcsak a jövője, hanem a jelene is. A bizonytalanság és az élet sivársága felébresztette lelkében a vágyat a becsületesség, az egyenesség, az őszinteség, az igazság és az igazságosság iránt, s örül, ha kiegyensúlyozott, erőt, biztonságot, szeretetet, bátorságot sugárzó személlyel találkozhatik. Hogy emberi mivoltát megőrizhesse, meg kell szabadulnia a dolgok, a merőben földi célok uralmától, az egydimenziós élettől és életfelfogástól. Meg kell tanulnia, hogy időnkint magába térjen, saját lelkébe visszavonuljon, önmagát emberi rendeltetése felől megkérdezze. S a keresztény ebben lehet embertársai segítségére.
Embertársaink nem a prédikációnkra kíváncsiak, hanem a Krisztus szeretetéből élő keresztény tanúságtételt akarják látni. Ne fosszuk meg őket ettől. Újév napján vagyunk, legyen egész esztendőre szóló komoly feltételünk: a keresztény példaadás."
(Újév, 1974)
A szentbeszéd teljes szövege itt olvasható.
