A Sövér Elek Alapítvány keretében és Gál Mihály szervezésében tizenegyedik alkalommal nyitotta meg kapuit július 24-én a Vadárvácska Nemzetközi Alkotótábor. A Bucsin-hegység aljában, a bükkfői Vadárvácska vendégházban, huszonegy elismert képzőművész Márton Áron püspöknek állított emléket. Idén tervezik "Márton Áron, az emberkatedrális" címmel egy művészalbum nyomtatását is.
Az anyagról és formáról mindenki szabadon dönthetett, ihletett hozzá a tábor elején Áron püspök szülőfalujában, Csíkszentdomokoson meríthettek. Az augusztus 2-áig tartó tábor bezárta után, az alkotásokat bemutató vándorkiállítást elsőként Csíkszentdomokoson lehet megtekinteni. A tárlat megnyitójára 2015. augusztus 7-én, a község védőszentje, Szent Domokos ünnepének előestéjén került sor. Alábbiakban olvashatják Lázár Csillának, a Márton Áron Múzeum vezetőjének, ezalkalamból mondott beszédet.
Kapcsolódó írás: Márton Áron arcai (Népújság)
* * *
Tisztelt Közönség! Tisztelt Művész urak és hölgyek! Kedves Meghívottak!
Miért fontos számunkra Márton Áron püspökre emlékezni? Miért neveztük el róla iskoláinkat, miért tartunk fenn emlékmúzeumot, miért adunk ki róla újabb és újabb kiadványokat? Miért választja egy képzőművészeti alkotótábor az alakját, életét központi témájául?
Ha most megkérdeznénk Önöket egyenként, biztosan sokféle válasz érkezne, de alighanem az Önök válaszai sokban hasonlítanának azokra a válaszokra, melyeket az itt látható műalkotások, szobrok, festmények, rajzok, metszetek, textíliák adnak a fenti kérdésre: Azért, mert szükségünk van Rá.
Szüksége van mindannyiunknak, bármennyire is tagadnánk, arra, hogy legyen, akire felnézni, legyen akire hivatkozni, különösen olyankor, amikor már-már elveszne az emberbe vetett hitünk: Hogy lám, van olyan ember, gyarlónak született, mint mi, ráadásul közülünk való, aki képes volt példaképpé, Jellé magasodni, az isteni kegyelem révén, de mégiscsak emberi erőfeszítéssel szentnek lenni, ráadásul nagyon is embertpróbáló, gyakorta embert-lealacsonyító, kegyetlen időkben.
Az isteni kegyelembe és az emberi nagyságba vetett hitünk záloga, Márton Áron látható ezeken a képeken, színekkel, formákkal, fénnyel és árnyékkal megfogalmazva. S mert a képek, szobrok üzenete sokkal közvetlenebb módon, s ilyenképpen nagyobb hatással ért célt, mint a nyomtatott betűé, illő, hogy megköszönjük az itt kiállító művészeknek, hogy tehetségük és tudásuk legjavát adva Márton Áron püspöknek emléket, nekünk példát állítottak.
Meghökkentő és egyben imponáló a témák és megfogalmazások sokfélesége. Sokukat – természetes módon – leginkább Márton Áron portréjának megalkotása ösztönözte. A művészek becsülendő igyekezettel próbálták megfogalmazni azokat az arcvonásokat, melyek a sziklaszilárd, mégis jóságos, kemény, mégis barátságos püspök jellemvonásait leginkább tükrözik. A portrék mellett megtaláljuk továbbá Márton Áron életének rekvizítumait (hogy Nagy Dalma alkotásának címét kölcsönözzem), mely kellékek itt új jelentésekkel gazdagodnak, a rabruhán át a püspöki autóig, illetve a pásztorbotig, mely egymaga is önálló történetet mesél Forró Ágnes rajzán. Izgalmas ábrázolásait találjuk azoknak a belső, lelki történéseknek is, melyek a művészek kezenyomán, a mártonároni életút visszfényeiként vászonra vetülnek: A fény valóban meghatározó jelenésalkotó ezeken a képeken. Major Gizella munkái, vagy Ferencz Erzsébet áttűnő paraszttornáca – véletlenszerű dialógusban az itt látható másik kiállítással – a hit forrásainak újragondolására késztetnek bennünket. Barabás Éva látomása, ahol az alkonyati mező aranysárgáját a székely szőttes színei ellenpontozzák, meseinek, mitologikusnak mutatja a tájat, amely Márton Áront elindította, és élete végéig elkísérte.
Bár minden alkotásra és témára nincsen itt idő és mód kitérni, nem mehetünk el szó nélkül – már a párhuzamosan kiállított másik tárlat miatt sem – az itt látható alkotásokon újrafogalmazott épített örökség mellett sem: a csíksomlyói kegytemplom és a gyulafehérvári székesegyház nem csupán helyszínei, de egyben metaforái is Márton Áron életének. Például Szakács Eszter itt látható batikolt selyemképének megfogalmazásába, ahol fénnyel övezett katedrális áll a lángoktól nyaldosott, egyenforma lakótömbök sokasága fölött.
Köszönjük a művészeknek, és mindazoknak, akik elhozták Domokosra a tárlatot. Köszönjük, hogy segítenek emlékezni – Bajor Andor szavaival: "Márton Áronra, a közülünk valóra, de a tőlünk fényesen különbözőre".
