Szárhegyen a Szármány hegy oldalán kereszt alakban épített 5 kápolna állott, melyeket a Lázárok egyik, Rómából hazatérő őse álomban történt szent megintés következtében építtetett és azokat erős védőfalakkal vette körül.
Ezen kápolnák őrzését, melyeket a nép is nagy tiszteletben tartott, id. Lázár István gróf 1642-ben a ferencesekre bízta. Mivel a Rákóczi György Decretuma értelmében csak Mikházán és Csíksomlyón lehetett ferences zárda, ennek értelmében a ferenceseknek Szárhegyet 1648-ban oda kellett hagyniuk. A kápolnák őrzését egy zarándok – remete vette át, aki a házikóban lakott.
ifj. Lázár István kérésére 1665-ben a ferencesek visszatértek Szárhegyre. Az első házfőnök P. Taplovai István volt, akit 1669-ben P. Kájoni János váltott fel. P. Kájoni a kápolnák közül a Mária kápolnát cseréppel újra födette és az összeomláshoz közelálló zárdát alapjától újraépítette. A hegyfelőli cellákat kőből P. Kálmándi Ferenc házfőnök 1690-ben kezdte építtetni. A kolostor emeletes déli oldalát P. Veress Dániel házfőnök építette 1712-ben.
A Mária kápolnát templomnak használták, mivel ez idővel szűknek bizonyult, többi 4 pedig régen romlásnak indult, ezek anyagából 1749-ben egy nagyobb templom építését kezdték meg. Ugyanezen időben építették újra a kolostort is.
A kolostor templomának kriptájába, illetve földjébe 53 ferences szerzetes nyugszik, köztük olyan jeles személyiségek, mint Kájoni János, Losteiner Leonárd, Lukács Mansvét, vagy Gurzó Anaklét.
A ferencesek 1951-es elhurcolása után az állami hatóságok különféle célokra használták fel a kolostor épületét. 1974-től művésztábort hoztak létre benne. Amikor nem volt ferences miséző pap lakója a kolostornak, akkor a templomi szolgálatot az szárhegyi egyházközség egyházmegyés papjai látták el.
Jelenleg a kolostort és a templomot ferencesek gondozzák. Jó, alkalmas hely és lehetőség az azt igénylők számára a csendes elvonulásra, lelkigyakorlatra, akár egyénileg, vagy csoportosan.
