A nagyszebeni római katolikus egyházközség története majdnem kilenc évszázados múltra tekint vissza. A mai Luxemburg vidékéről, Flandriából, valamint a Mosel és a Rajna folyók mellőli őshazájukból betelepített szászok papjuk kíséretében római katolikusokként jöttek Erdélybe II. Géza (1141–1162) meghívására. Letelepedésük után röviddel a telepesek templomokat építettek. A tatárjárás előtt létezett a városban egy domonkosrendi templom, amely talán 1221-ben épült. Kolostortemplomuk a tatárjárás előtt a város falain kívül állott. A tatárjárás elpusztította, de 1282-ben újra lakhatóvá tették. A 15. századi török beütések újra romba döntik. IV. Jenő pápa engedélyével 1447-ben a város falain belül építették fel. A domokosok templomát 1733-ban az Orsolya nővérek kapták. 1292-ből származik a Szentlélek Rend temploma, az ún. Spitalkirche, amely a mai napig áll. A mai evangélikus plébániatemplomot 1320-ban kezdték építeni Nagyboldogasszony tiszteletére, egy régebbi román stílusú bazilika helyére.
A klarisszák (mai ferences) temploma a 15. századból való. Az 1543-ban végbement reformáció után Nagyszebennek majdnem 150 esztendőn át nem volt katolikus temploma. A város valamikori katolikus templomaiban lutheránus istentisztelet folyt. Az osztrák császári csapatoknak a városba való bevonulása után a helyzet teljesen megváltozott. Az osztrák hadsereggel együtt jöttek tábori lelkészek is, akik különböző szerzetesrendekhez tartozó papok, főleg jezsuiták voltak. 1688-ban az ún. Schneiderlaube – Szabók csarnokát a nagy téren katolikus istentiszteletek megtartására rendezték be. A jezsuiták a rend letelepedéséhez megszerezték az osztrák provinciális engedélyét. Ezen kívül megkapták a kalocsai érsek szükséges jóváhagyását is, akinek joghatósága alá tartoztak a török uralomtól felszabadított területen működő katonai lelkészek. Idővel letelepedtek a városban a katolikus civilek is: kereskedők, iparosok és
tisztviselők. A jezsuiták egy önálló plébánia alapítására gondoltak. Ehhez templomra volt szükségük. Hugó Damian Virmont tábornoknak (1721–1722) sikerült megszereznie a Szabók csarnokát egy új templom építésére. 1726. július 4-én került sor az alapkőletételre. 1733. szeptember 13-án szentelte fel báró Sorger Gergely püspök (1729–1739). Az új nagyszebeni római katolikus egyházközség nem a város lakói által jött létre, hanem mesterséges alkotás. Német, magyar, szláv, francia, olasz és más nevek találhatók az anyakönyvekben, ez a helyzet a mai napig is fennáll. A jelenlegi egyházközség összetétele is igen heterogén.
A Feleki egyházközség a 20. század elején jött létre az osztrák és szudéta üvegfúvó iparosok Alsóporumbákból való áttelepedése által. A templom Lajos Balázs plébános idejében épült 1929-ben.
Postal address:
550163 – Sibiu, Piaţa Mare, nr. 2., jud. Sibiu
Phone:
plébániahivatal: 0269-211.508; főesperesi hivatal: 0269-212.802
Fax:
0269-211.508
E-mail:
Nagyszeben I. – Szentháromság (belváros)
On duty
Cantor: Bajka ÖdönNumber of souls: 1612
Perpetual Eucharistic Adoration Date: augusztus 9.
Holy Masses: vasár- és ünnepnapokon 10; 11,15; 18 órakor; hétköznap 7 órakor, pénteken és szombaton 7 és 18 órakor 
Cikk
For World Mission Day 2026, which marks the centenary of a celebration established by Pius XI that is very dear to the Church, I have chosen the theme “One in Christ, united in mission.” Following the Jubilee Year, I wish to encourage the whole Church to continue its missionary journey with joy and zeal in the Holy Spirit.
Cikk
Each year the World Day of Migrants and Refugees invites us to turn our attention to different aspects of the complex phenomenon of migration. For this 112th World Day, the theme, “Even just one of these children,” draws our attention to the minors directly involved in the experience of migration and flight, to the care owed to them, and to the Lord’s promise that “whoever receives one such child in my name receives me” (Mk 9:37).
Cikk
Dear brothers and sisters, the path before us is clear, though it is not easy. We are called to allow our hearts to be renewed, so that we might seek peace and care for creation. Scripture tells us to guard our hearts, for everything we do flows from them (cf. Prov 4:23).