A zarándoklat utolsó napján Kolozsvárról Gyulafehérvárra érkeztek a zarándokok, ahol Jakubinyi György érsek fogadta a csoportot. A program Márton Áron nyughelyénél zárult a székesegyház kriptájában.
November 14-én reggel, a magyar szentek és boldogok emléknapján a zarándokok szentmisén vettek részt a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplomban, Márton Áron püspökké szentelésének helyszínén. A közösséget Kovács Sándor, a vendéglátó főesperes köszöntötte. Felidézte Márton Áron kolozsvári éveit, az ifjúságpasztorációt és a plébánosként végzett munkát, valamint a püspökké szentelés ünnepét. Kiemelte a főpásztor ifjúságpasztorációs tevékenységét, melyet a kolozsvári egyetemisták körében folytatott. 1931-ben, amikor Márton Áron Rómában járt, XI. Pius ezekkel a szavakkal méltatta a püspök munkáját: „Az ifjúság szeretete és nevelése korunk legfőbb feladata.”
Gyulafehérvár felé az autóbuszon a csoport Kovács Gergely posztulátortól hallhatott összefoglalót Márton Áron kolozsvári tevékenységéről, mely Márton Áron püspökké választásához vezetett.
A gyulafehérvári püspöki székhelyen a csoportot fogadó Jakubinyi György érsek ismertette többek között Márton Árton püspöki kinevezésének körülményeit. Az 1939. február 12-én felszentelt Márton Áron több mint negyven éven át vezette a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegyét, s a börtönben töltött évek kivételével a székvárosában élt.
Jakubinyi György személyesen vezette körbe a csoportot az érseki palotában, és saját élményeivel mutatta be gazdagítva Márton Áron egykori lakóhelyét. A zarándokok bejutottak a püspöki tanácsterembe, megnézhették az főpásztorok arcképcsarnokát, imádkoztak a püspöki kápolnában, beléphettek Márton Áron dolgozószobájába, és megállhattak egykori halálos ágya mellett.
Csíki Dénes atya, a püspök egykori titkára felelevenített több történetet a házi őrizet és az egyházvezetés éveiből. Nagy élményt jelentett a látogatók számára a séta abban a kertben, ahol a főpásztor mindig szívesen töltötte idejét. Jakunybinyi érsek megmutatta azt a helyet is, ahol asztala állt, ahol a kényszerű bezártság napjaiban olvasott és fordított. Felidézte egy élményét, amikor 1973-ban látogatást tett Márton Áronnál, akit éppen egy német szövegbe merülve talált. „Fiam, ezt te hogyan fordítanád?”– kérdezte azonnal a köszönés után. Mutatta az írást, és elmondta, egy fiatal német professzoré a könyv, és lefordítja, mert a felnőtteknek szánja ezt a hiszekegyet magyarázó katekézist. „Minden papnak a kezébe akarom adni, hogy használják.” A nagy író, akiről beszélt, Joseph Ratzinger volt. A püspök úr megérezte benne a jövőt, értékelte a hithűséget, a téma érthető, világos kibontását – mondta Jakubinyi György.
A látogatás folytatásában a zarándokokat az érsek a Szent Mihály-székesegyházba kísérte, és itt személyes vezetést tartott. Információban rendkívül gazdag történelmi, egyháztörténelmi, művészettörténeti hátteret adott a séta során.
A zarándoklat a székesegyház kriptájában, a Márton Áron nyughelye előtti tiszteletadással fejeződött be. A hívek gyertyát gyújtottak, és közösen imádkoztak a püspök szentté avatásáért.
Istenünk, Te Áron püspököt arra választottad ki, hogy igazságodnak őre, az üldözötteknek védelmezője, és népednek jó pásztora legyen. Add, hogy mielőbb szentjeid között tisztelhessük, tanítása és példája világító Jel legyen mindannyiunk számára. Ámen
Fotó: Borsodi Henrietta
Trauttwein Éva/Magyar Kurír, 2014. november 13.
Kapcsolódó:
- Log in to post comments
