1333-ban plébániatemploma volt. 1524-ben plébánosa „de Kis Ázzon: Laurencius de Oláhfalu, Vice Archidiaconus Sedis Chyk, Szent Gyorgyo ac Kazzon”. Temploma legkésőbb a 13. században készült, 1270–80 között. A gótikus korban csúcsíves diadalívet kapott és szentélyt is építettek hozzá. Csak falfestmény-töredékei maradtak fenn. 1756–58-ban kereszthajóval bővítették. A torony a templom legrégebbi része, igen érdekesek a rajta látható fi gurális rajzok. Legújabb vélemény szerint Zabya Péter 1507-ben csak restaurálta őket, tehát ennél régebbiek. A templom falának három oldalát emeletenként egy-egy magas lőrés töri át, felfelé haladva ezek magassága csökken. A lőréseket és a felső félköríves ablakokat vörös szegély, helyenként leveles, liliomos motívum díszíti. A déli, nyugati és északi falon emberi alakok, állatok, csillagok rajzolata ismerhető fel. A kórusfeljáró mennyezetén és a karzaton az eredeti kazettás mennyezet darabjai láthatóak. A freskók melletti oltárok fafaragványai 1692-ből valók. Losteiner és a monda szerint egyik nagyhírű és csodatételeiben a somlyóival vetekedő Mária-szobor is volt a templomban, melyet Székely Mózes katonái 1602-ben tűzre dobtak, de a keresztfák szögei kiugrottak a tűzből és kiégették a templomot feldúlók szemét. A templomot lőréses bástyafal vette körül.