Beszámoló a VII. Márton Áron zarándoklat első napjáról
Csak az élő tud éltetni, s továbbélni segíteni. Ez elmondható a Márton Áron zarándoklatról is, hisz már a hetedik alkalommal indult útnak ötven zarándokolni vágyó, Márton Áron életét s életpéldájának különböző mozaikjait megismerni kívánó ember. A háromnapos zarándoklat nagyobb állomásai: Csíksomlyó, Csíkdánfalva, Csíkszentdomokos, Szászrégen, Máramarossziget, Dés, Kolozsvár és végül Gyulafehérvár. A résztvevők között vannak olyanok is, akik visszatérő zarándokok, hiszen Kovács Gergelynek, a Kultúra Pápai Tanácsa irodavezetőjének, Márton Áron boldoggá avatási ügye posztulátorának szavaival élve „zarándokolni Márton Áron nyomdokain olyan feladat, amelyet nem lehet megunni, az embert a szentéletű püspök életpéldája mindig megérinti. Márton Áron ma is vonzza az embereket, ezt mutatja az is, hogy ismét túljelentkezés volt, s akik már korábban megjárták az utat, átadták helyüket új zarándokolni vágyóknak. A csoportban több fiatal is zarándokol, a püspök iránti tisztelet tovább örökítődik.”
A szeptember 7–9. között szervezett zarándoklat idén is a csíksomlyói kegytemplomban bemutatott szentmisével kezdődött. Böjte Mihály ferencessel együtt imádkoztak a zarándoklaton részt vevő papok, a megszentelt élet intézményeinek képviselői és hívek. Kovács Gergely kiemelte: „a Megszentelt Élet évét üljük a világegyházban, a gyulafehérvári főegyházmegyében pedig a Szórvány éve.” Mindkét aspektus különleges figyelmet kap a zarándoklat alatt.
Az első állomás Csíkdánfalva, ahol Bara Ferenc kerületi főesperes a plébános, ő gelencei származású, Márton Áron utolsó titkára volt. A zarándokokkal megosztotta személyes élményeit. 1978 júniusában Bara Ferenc Bálint Lajos későbbi érsek káplánja volt Csíkszentdomokoson, éppen fahasogatás közben volt, amikor a postás két levéllel érkezett a plébániára. Márton Áron augusztus 1-jétől titkárává nevezte ki a huszonhat éves káplánt: a 82 éves, beteg főpap titkára lett. Életre szóló élmény maradt az ifjú titkárnak a dús, bozontos szemöldökű püspök által nyújtott atyai fogadtatás, pár napon belül tapasztalhatta határozottságát, bölcs kiállását az egyházat érintő ügyekben, amikor nem volt hajlandó alkudozni a Kultuszminisztérium embereivel. Ereklyeként őrzi, s büszkén mutatja az egykori titkár azt a vörös cingulumot, mely Márton Áron szegénységéről árulkodik: több mint harminc stoppolás van az ünnepi cingulumon.
Amikor Márton Áron megkapta a fizetését, azt a titkár továbbította neki, s a püspök gondosan eltette „a nagy barna bőrbukszába”, hogy már másnapra csak annyi apró maradjon benne, amennyit a ministráns kispapoknak szokott adni, a többit szétosztotta a rászorulóknak. Amint súlyosbodtak a püspök szenvedései, megtagadta, hogy morfiummal kábítsák, tudatosan, türelemmel viselte fájdalmait. Amikor magánkápolnájában már nem tudott misézni, titkára mindig megáldoztatta, utoljára 1980. szeptember 28-án. Ma már csak ketten élnek, akik jelen voltak halálakor, s tanúskodhatnak az eseményekről. Jakab Antal püspök nem volt otthon, ez idő alatt Huber József teológiai tanár volt a megbízott kormányzó. Márton Áron szeme Szent Mihály főünnepének napján a szoba egy pontjára szegeződött, a megbízott kormányzó pedig föléje hajolt, s így szólt: „Ne féljen püspök úr, mert mind itt vagyunk és imádkozunk”. A második harangkonduláskor, háromnegyed 9-kor „elvesztettünk egy földi atyát, de atyát kaptunk az égben” – fogalmazott Bara Ferenc.
A zarándoklat következő állomása Márton Áron szülőfaluja, Csíkszentdomokos volt, ahol a templom és az egykori szülői ház helyének és a Szent Margit lelkigyakorlatos háznak a megtekintése mellett a zarándokok meglátogatták a Márton Áron Múzeumot, ahol Lázár Csilla igazgató kalauzolt. A múzeum Márton Áron életének minden fontosabb eseményét megeleveníti, a gyermekévektől kezdve. Megtekinthető több, Márton Áronhoz kapcsolódó személyes tárgy is. Áthaladva Gyergyószentmiklóson, ahol káplán és hittanár volt, Gyergyóditrón, a püspök első papi állomáshelyén, ahol 1924-ben szolgált, a következő úticél Szászrégen, a gyulafehérvári egyházmegye egyik szórványplébániája. Balla Árpád plébános fogadta a zarándokcsoportot, itt látható az első Márton Áront ábrázoló kültéri szobor és az őt ábrázoló vitrálét is megnézte a csoport.
Az autóbuszban az ima és énekek mellett alkalom adódott egymás jobb megismerésére, annak felfedezésére, hogy minden zarándok magával hozta imáit, szenvedéseit, szeretteit, kéri Márton Áron égi közbenjárását.
A zarándoklat első napjának utolsó állomása Máramarossziget, itt lehet erőt gyűjteni a következő naphoz.
Képek és szöveg: Fábián Róbert, Vasárnap
- Log in to post comments
