Beszámoló a VII. Márton Áron zarándoklat harmadik napjáról
A VII. Márton Áron zarándoklat utolsó napja Kolozsvár és a püspöki székhely, Gyulafehérvár látogatásával zárult. Mindkét hely szorosan kötődik a boldogemlékű püspök életéhez, életének nagy része, fontos eseményei ezekhez a városokhoz kötik, számára mindkettő kedves hely volt.
A harmadik nap reggelén a zarándokok a püspökszentelés helyszínén, a kolozsvári Szent Mihály templomban kapcsolódhattak be a helyi közösséggel együtt abba a szentmisébe, melyet Kovács Sándor főesperes-plébános mutatott be. A szentmisét követően a főesperes röviden ismertette Márton Áron kolozsvári tevékenységét, amelyet mint egyetemi hitszónok, majd mint plébános kifejtett. 1931. november 2-án, kolozsvári tevékenykedése elején Mailáth Gusztáv Károly püspök bemutatta Rómában Krisztus földi helytartójának, aki megkérdezte a fiatal paptól, szereti-e az ifjúságot. Márton Áron tevékenységét Kolozsváron az akkor adott válaszához hűen végezte: „Szeretem! Az ifjúság szeretete s nevelése korunk legfontosabb feladata!” Püspökké kinevezését követően is figyelemmel kísérte s szívügyének tekintette a kolozsvári egyházközség adósságainak teljes törlesztését.
A főesperes rövid előadását követően a zarándokok megtekinthették az egyetemi, más néven piarista templomot. Márton Áron egyetemi hitszónoki szolgálata idején a templom mindig zsúfoltásig telt, a kolozsvári értelmiség nagy számban hallgatta beszédeit. A templom meglátogatása után a zarándokokat a főesperes a Báthory-Apor szeminárium, közismert nevén a „Szent Jóska” épületéhez vezette, ahol Márton Áron egyetemi lelkészként lakott.
Kolozsvárról Gyulafehérvárra tartott a busz, útközben Kasza László, Márton Áron boldoggá avatási ügyének viceposztulátora rövid ismertetőt tartott azokról az erdélyi vértanúkról (Ambrus György, Bokor Sándor, Boga Alajos, P. Boros Fortunát, Fekete János, Gajdátsy Béla, Hajdú Gabriella, Macalik Győző, Pálfi János, Sándor Imre), akik életüket adták hitükért.
Gyulafehérváron, az érseki székhelyen Márton Áron utóda, Jakubinyi György érsek fogadta a zarándokokat. A érseki palota udvarán felállított Márton Áron szobor előtt az érsek nagy elődje életének bizonyos aspektusait emelte ki. Beszélt arról, posztumusz miként ítélték oda Márton Áronnak főleg az 1944-ben egy kolozsvári papszentelésén a zsidók deportálása ellen elmondott beszédének s tiltakozásainak köszönhetően a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet kitüntetését: 1999. december 27-én a a Népek Igaza címmel tüntette ki. A post mortem kitüntetést a bukaresti izraeli nagykövet 2000. június 20-án adta át Jakubinyi György érseknek.
Márton Áron tízéves „szobafogságának” helyszíne a püspökség és annak kertje volt, ahol sokat időzött, olvasott, fordított, fogadta a látogatókat, s intézte az egyházmegye ügyeit. Annak meglátogatása után a zarándokok a püspöki palotában megnézték az egyházmagye főpásztorainak arcképcsarnokát, illetve a Márton Áron emlékére kialakított helyiségeket: dolgozószobáját, és a püspök egykori használati tárgyait. A székesegyházban kialakított emlékszoba megtekintése után a kriptában Márton Áron sírjánál imádkoztak a zarándokok. Méltó hely volt ez a zarándoklat befejezésére!
Úton hazafelé megosztották egymással az élményeket, így gazdagítva egymást. A zarándoklat szervezői Ferencz Kornélia, Kovács Gergely, a boldoggá avatási eljárás posztulátora és Kasza László viceposztulátor voltak.
Kép és szöveg: Fábián Róbert, Vasárnap
- Log in to post comments
