Története, lényege

A Házasság Hete mozgalom több mint másfél évtizede indult az Egyesült Királyságban és célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság fontosságára, népszerűsítse a család intézményét, és segítséget nyújtson azoknak, akik párkapcsolati vagy gyermeknevelési nehézségekkel küzdenek.

Ma már a világ huszonegy országában rendezik meg. Ez többnyire a február 14-i Bálint naphoz kapcsolódik, de keresztény társadalmakban elterjedőben van a Házasság Világnapjának ünneplése is, amely minden év február második vasárnapjára esik. Legtöbb helyen pedig az ünneplést egy hetesre tágították. Magyarországon ennek saját honlapja is van: www.hazassaghete.hu.

 

Richard Kane, a Házasság Hete mozgalom elindítója szerint „mindannyiunknak szükségünk van a házasság megerősítésére, mert egészségesebb lesz az ember, jobb lesz az életminősége, ha házasságban él, és a statisztikák alapján még több pénzt is keres. Ha a gazdaságot növelni akarják, érdemes szorgalmazni a házasságkötéseket” – tette hozzá. Annak a véleményének is hangot adott, hogy „a nem házasságban élő párok a kapcsolataikban kevésbé boldogok, és a lelkészek sokat tehetnek azért, hogy a településeiken élők házasságait támogassák”. A tematikus hét jelentősége, hogy rámutasson: „van értelme dolgozni a házasságokon” – állapította meg.

 

Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke szerint: a pároknak odaadóan és kitartóan egymásra kell hangolódniuk, tisztában kell lenniük saját magukkal, hisz „a társadalomban fokozódik az individualizmus, az ego kultusza”, amely „félti magát a felelősségvállalástól, pláne egy életre”. A Házasság Hete „az elköteleződés ünnepe”. A házasság „nem letöri az ént, hanem kibontakoztatja”, az egyén pedig ajándékká és megajándékozottá is lesz ebben a kapcsolatban. A Házasság Hete abban szeretne segíteni, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdaság, a jogalkotás és a politika is középpontba kell helyezze a családokat, mert amennyire stabilak a családok, annyira stabil maga a társadalom is.

 

Házasság Hete a családról szóló római szinódus évében

Az októberben sorra kerülő és kifejezetten lelkipásztori természetű szinóduson döntően gyakorlati kérdésekről folyik majd megbeszélés, amelyek egyébként elválaszthatatlanok a házasságról szóló hitigazságoktól.  A család az „emberiség iskolája”. „A család szinte az utolsó emberi befogadó valóság egy olyan világban, amelyet csaknem teljes egészében a pénzügy és a technológia határoz meg. A család új kultúrája egy megújuló emberi civilizáció kiindulási pontjává válhat” – hangoztatta Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor.

Nyomatékkal hangsúlyozta, hogy szükség van egy megújult és megfelelő családpasztorációra. A különféle helyzetek miatt – válások, polgári házasságok, együttélések – szükség van olyan világos irányvonalakra, hogy a helyi közösségek lelkipásztorai konkrétan tudjanak segítséget nyújtani a nehézségekkel küzdő házaspároknak, kerülve az egyes lelkipásztorok által „barkácsolt” improvizációkat.

 

 

Romániában és Erdélyben kik szervezik és hogyan?

 

Eredetileg szinte egyszerre mozdultak meg a protestáns és katolikus, ortodox és más felekezetek sokfelé az országban. Ez is jele annak, hogy a mozgalom Isten Lelkétől ihletett és támogatott. Megmozdultak lelkipásztorok, plébánia közösségek vagy egy-egy plébánia nagy közösségéből egy-egy kisebb csoport, pl. családos közösségek. Van, ahol a település polgármestere hirdeti, ajánlja… Van, ahol házasságot- és családot támogató civil szervezetek a fő mozgató rugói, sok esetben szakemberek, pl. mentálhigiénés szakemberek, pszihológusok, pár- és családterapeuták kapcsolódtak bele vagy léptek elő nagyon jó ötletekkel, a sajtó, tv-adók, radió műsorok ajánlottak fel több helyen műsoridőt. Van, ahol szentmisét vagy közös ökumenikus liturgiát ünnepelnek családok, családokkal, családokért… A lényeg, hogy amiben egyetértünk, ami mindannyiunkban közös hit és meggyőződés, hogy a házasság elsőrendű világörökség, amire oda kell figyelni, amit meg kell becsülni, mert elsőrendű kincsek rejlenek benne, azokat egy héten át felmutassuk környezetünk és a világ előtt.

 

Mindenki tehet valamit a házasságokért: itt az alkalom!

A Gyulafehérvári Főegyházmegyében 2010 óta kapcsolódunk a Házasság Hete mozgalomhoz. Számos helyszínen (városokban, de falvakban is) szentmisékkel, előadásokkal, fórumokkal, interaktív beszélgetésekkel, kulturális programokkal irányítottuk rá a figyelmet a házasság, a család fontosságára. Családirodánk ernyője alatt így kapcsolódott be pl. Csíkkozmás, Csíkkarcfalva, Csíkszentdomokos, Csíkszentlélek, Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós, Kolozsvár, Marosvásárhely, Marosszentgyörgy Székelyudvarhely kisebb-nagyobb közössége, helyi plébániák, lelkipásztorok, civil szervezetek. Beszámolók korábbi évekről, ötletek idénre itt: www.csalad.ro

Házasság Hete alkalom arra, hogy beszéljünk a házasság értékéről: A házasság olyan szent, szövetségi közösség egy férfi, egy nő között, amelyet csak a halál bonthat fel. Egyik fő célja a házasfelek kölcsönös boldogsága, gyermekek nemzése és felnevelése. A természetes világban a házasság jelkép is, amely megjeleníti Jézus Krisztus és az Egyház szellemi-lelki közösségét. A házasságba szellemi, lelki és testi tisztasággal lehet belépni. 

Az ezt ünneplő programsorozat mára bekerült a köztudatba. Érezzük, hogy szükségünk van egy elbizonytalanodott társadalomban arra, hogy a házasság egyértelmű értékként jelenjen meg, hogy a házasság élhető, örök érték. A Házasság Hetének 2015-ös mottója: Megtartó Hűség!

 

PROGRAM >>

Cikk
For World Mission Day 2026, which marks the centenary of a celebration established by Pius XI that is very dear to the Church, I have chosen the theme “One in Christ, united in mission.” Following the Jubilee Year, I wish to encourage the whole Church to continue its missionary journey with joy and zeal in the Holy Spirit.
Cikk
Each year the World Day of Migrants and Refugees invites us to turn our attention to different aspects of the complex phenomenon of migration. For this 112th World Day, the theme, “Even just one of these children,” draws our attention to the minors directly involved in the experience of migration and flight, to the care owed to them, and to the Lord’s promise that “whoever receives one such child in my name receives me” (Mk 9:37).
Cikk
Dear brothers and sisters, the path before us is clear, though it is not easy. We are called to allow our hearts to be renewed, so that we might seek peace and care for creation. Scripture tells us to guard our hearts, for everything we do flows from them (cf. Prov 4:23).