Etéd a középkorban Küsmöd anyaegyházhoz tartozott. 1332-ben a pápa tizedjegyzékben Kusmend néven szerepel. A reformáció idején az etédiek is, a szomszéd falvak lakóihoz hasonlóan, reformátusok lettek. Az 1780-as években visszatértek régi vallásukhoz, s 1783-ban már saját plébániával rendelkeztek. A korábban a Firtos várában székelő minoriták Etédre költöztek, s ők vezették a plébániát. 1793-ban a faluban nagy tűzvész pusztított, s a szerzetesek kénytelenek voltak elköltözni a Korond végében levő Árcsóra, innen látták el az etédi hívek lelkigondozását. Imaházat, majd kápolnát építettek, Vitos Mózes plébános pedig 1875-ben templomot. Ettől kezdve állandó helyben lakó papjuk volt. Az utolsó plébános Bányász József minorita atya volt 1980-ig. Egy ideig Atyháról, ma pedig Székelykeresztúrról látják el.