1309-ben már temploma volt. A hívek a reformáció idején itt is lutheránusok lettek. II. József idejében a templom nagy vita árán visszakerült a katolikusok birtokába. A vitát úgy oldották meg, hogy a szentélyt a katolikusok használták, a kórusrészt pedig a reformátusok. A hajórészt lebontották, és abból befalazták a felek a saját részüket. A templom mellett a plébániaépületben lakott a harangozó, míg a hívek lelkigondozásáról a hosszúaszói plébános gondoskodott 1782-től. Az anyagi dolgok és a templom fenntartása az akkori döntés értelmében a mikeszászi hívek kötelessége volt. Az államosítás alkalmával elvették a plébániát és a templom cintermét. 1950-ben Hosszúaszó megszűnt önálló plébánia lenni. Akkor Mikeszászát először Türhöz, majd Szebenhez, 1965-ben pedig Hosszúaszóval egyetemben a tövisi plébániához csatolták, 1981-től pedig Kiskapusról látják el.