Immár tíz éve Kolozsváron is van egy olyan hely, ahol az idős, beteg, ápolásra szoruló emberek magyar anyanyelvükön beszélve és hitüket gyakorolva tölthetik földi életük hátralevő részét. Ez a hely a Szent Kamill otthon, amely egy elszánt asszony erőfeszítéseiből, valamint az ügyet felkaroló egyháziak, a kamilliánus rend segítségével épült meg, és amely a napi helytállással valósul meg pillanatról pillanatra. És nem is csak ennyi: tervek, remények éltetik és viszik tovább a bővülés irányába!

Hiszen Tokay Rozália, a létesítmény megálmodója és igazgatója a nem kis erőfeszítést jelentő napi ápolási és fenntartási kötelezettségek mellett további terveket sző: jövőre az épület hátánál található telken új épületszárnyat kíván építtetni, amely a jelenlegi lehetőségeket megduplázza: további ötven férőhelyet jelent az idősek, betegek számára. Ugyanakkor a mai kor sajátos szükségleteit mérlegelve az új épületben lányanyáknak kíván menedéket nyújtani, akik így gyereküket maguk mellett tudják tartani, nem kell állami gondozásba adják.

Az évforduló szombaton, szeptember 18-án délelőtt 11 órakor a borús idő, eső ellenére ünnepélyesen kezdődött, érseki szentmisével: dr. Jakubinyi György Gyulafehérvárról jött, hogy részt vegyen az otthon lakóival és a környékbeli hívekkel, papokkal együtt az örömünnepen. Az otthon ugyanis a város egyik épülő, folyton bővülő negyedében található, kápolnája a környéken lakók számára is lelki központ, Kovács Árpád plébános pedig még kolozsvári szolgálata alatt szerette meg az otthont és lakóit, munkatársait, s azóta is lelki atyja a közösségnek, rendszeresen misézik itt, ministránsokat hoz magával, és mindenben támogatja, szolgálatára áll e kis kö+zösségnek. Ezért részesült ő is Jakubinyi érsekhez, Kovács Sándor főespereshez hasonlóan elismerő oklevélben és meleg fogadtatásban az ünnepség alkalmával.

A szentmisét követően minden jelenlévőt a felső emeleti díszterembe hívtak a szervezők, ahol köszöntő, emlékező beszédek következtek, legmeghatóbbak maguknak a lakóknak a szavai, olykor botladozó, izgalomtól elcsukló hangon elmondott köszönetei voltak. A bentlakók és bejárók közös éneke is a megható pillanatok közé tartozott. II. János Pálnak az öregek tiszteletéről és megbecsüléséről szóló szavait meghatóan tolmácsolta Major Olga. Az ünnepség végén a Bogáncs együttes ifjú néptáncosai csaltak mosolyt a népes nézősereg ajkára s loptak egy kis napsugarat a szívekbe. A szeretetvendégséget követően Jakubinyi György érsek Kovács Sándor főesperes és Tokay Rozália kíséretében a bentlakók szobáiba látogatott, kezet fogott az ágyhoz kötött idősekkel, megáldotta őket, velük imádkozott, szentképpel, kedves szavakkal örvendeztette meg őket.

Bodó Márta, Vasárnap, 2010. szeptember 26.