Egy szív, száz kéz címmel tart nemzetközi találkozót a kamilliánus rend Albanóban. A Róma közelében tartott tanácskozásnak több magyar résztvevője is volt a Kárpát-medence országaiból. Az összejövetelen szerzett tapasztalataikról, a jövőbeli tervekről kérdezte őket a Vatikáni Rádió.

György Alfréd atya elmondta, hogy a találkozót a rend négyszáz éves fennállásának jubileuma alkalmából szervezték a rendhez kapcsolódó szervezeteknek, közösségeknek, személyeknek, hogy elmélyíthessék karizmájukat. A kamilliánus harmadrend tagjai Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból is megjelentek. 

Újvári Attiláné nyíregyházi résztvevő, a Kamilliánus Családok Társaságának alelnöke kifejtette: a találkozó, amelyen rengeteg nemzetiség, kultúra jelen volt, számára a nyugalom szigete volt. Mindenkit egy cél vezetett, hogy Jézus szeretetét tovább tudja adni a rászorultaknak. 

Bakó Hajnalka csíkszeredai kórházlelkészi asszisztens elmondta: megpróbál úgy hazamenni, hogy a betegek felé is tovább tudja adni ezt a lelkiséget. Szara Krisztina kárpátaljai, munkácsi résztvevő, aki egy kis helyi kamilliánus közösség helyettes vezetője, úgy nyilatkozott: sok jó ötletet visz haza, ami jól jön majd a betegek segítése során. 

Börcsök Cservenák Tünde Szabadkáról rengeteg élménnyel megy haza. Mint megjegyezte, be szeretnék mutatni Szent Kamill életét és több könyvet is le szeretnének fordítani. A felvidéki Királyhelmecről érkezett Csűrös Márta azt emelte ki, hogy sok új kapcsolatot teremtettek, új barátokat szereztek. 

Végh György, a kurátai katolikus orvosközösség képviselője elmondta, hogy nem csak kamilliánus családok vannak, hanem 2003-ban megalakult a kamilliánusokhoz kötődő orvosok szervezete is, 108 taggal. Hozzátette: ő mindig aktív volt, és ebben megerősítést nyert, mivel a találkozón elhangzott, hogy a kontempláció, szemlélődés mellett az aktív, cselekvő tevékenységet kell előnyben részesíteni. Megjegyezte, hogy született egy olyan kezdeményezés is, hogy az osztrák tartománnyal összefogva nagy volumenű beavatkozásra ítélt betegek műtéteit szerveznék majd meg a jövőben.

 

A Wikipédia ismertetője szerint kamilliánusok vagy kamillánusok (Betegeket Szolgáló Szabályozott Papok Rendje; latinul Ordo Clericorum Regularium Ministrantium Infirmis; rövidítésük: M.I., O.S.C., O.S.Cam.) rendjét 1582-ben alapította Rómában Lellisi Szent Kamill a betegek, szenvedők, mozgássérültek és haldoklók iránti irgalmasság gyakorlására. A tagok az ágostonos szabályzatot követik, de a szokásos szerzetesi fogadalmak mellett letesznek egy negyediket is: életük kockáztatásával is szolgálnak minden beteget (irgalmasság fogadalma).

A papok a lélek, a testvérek a test ápolására szentelik magukat megfelelő képzés alapján. Különösen a haldoklókkal törődtek, a nép ezért nevezte el a kamilliánusokat a Jó Halál Atyáinak. Fekete reverendájukon vörös posztóból keresztet viselnek. 1859-ben Jean Henri Dunant, a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítója látta a kamilliánusokat a solferinói csatánál a sérült katonák ellátásában. Intézményét ezért nevezte el Vöröskeresztnek. Az eredeti kamilliánus tevékenységek mellett ma mindenekelőtt szenvedélybetegekkel foglalkoznak.

Magyarországon 1758-1759-ben Vácott próbáltak letelepedni, de pártfogójuk, Forgách Pál püspök meghalt, mielőtt megérkeztek a városba. 1775-ben Győrött a Kálvária közelében templomot és kolostort építettek. A betegeket otthonaikban és kórházakban ápolták. 1785-ben házukat II. József föloszlatta. A rend pap tagjai egyházmegyés papként dolgoztak tovább.

A rendszerváltozás után, 1995-ben Nyíregyházán telepedtek le. Betegeket, szenvedőket gondoznak, segítik a rászorulókat és azok segítőit. Házfőnöküktől, Anton Gotstól 2010 szeptemberében vette át a Magyarországi Kamilliánus Rend vezetését a székelyföldi születésű György Alfréd.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.