A zuhogó eső ellenére több százan gyűltek össze a gyilkostói Szent Kristóf kápolna védőszentjének búcsúján vasárnap. A szentmise a kápolna tíz éves fennállásának megünneplésével egészült ki.

Helyiek, környékbeli, illetve idegenből érkezett zarándokok gyűltek össze hálaadásra vasárnap a gyilkostói Szent Kristóf római katolikus kápolna kertjében; ez alkalommal ünnepelték a kápolna megszentelésének tizedik évfordulóját is. A szentmisét megelőzően a kápolna létrejöttének körülményeit Ferenczi Attila tanár, költő ismertette a hívekkel.

Visszatekintő beszédében a gyilkostói templom tíz évvel ezelőtti szentelésén elhangzottakból idézve, Gyergyó-kerület egykori főesperese, néhai Ft. Hajdó István gondolatait elevenítette fel. „Lármafát építeni viharban, vészben nagyon nehéz, de megéri, s nekünk, zord idők gyermekeinek újabb és újabb szentélyek kellenek, hogy Isten egét ostromoljuk, mert aki ezt teszi, annak bizalma van benne. Amikor itt, a természet csodájában a teremtő Isten utolérhetetlen alkotását látjuk, le kell borulnunk, visszatekintve a megtett nagy történelmi útra” – hangzottak el újra a kápolna építésének kezdeményezője, Ft. Hajdó István gondolatai, amit követően az egybegyűlt hívek egy perces néma csenddel adóztak az e hónap 8-án elhunyt Hajdó atya emléke előtt.

Ferenczi Attila a Szent Kristóf-kápolna alapító levelében foglaltakat és a kápolna technikai adatait is ismertette az egybegyűltekkel, ugyanakkor felsorolta mindazok nevét, akik munkájukkal hozzájárultak a szentély létrejöttéhez és jelenlegi állapotához.

„A Gyilkos-tó és a Békás-szoros csodálatos vidéke békességet kíván. A kápolna védőszentjével együtt kérjük Mennyei Atyánkat, hogy a különböző népek, nemzetek találjanak itt egymásra békében, és hogy életünk vándorbotja kizöldelljen Isten és a felebaráti szeretetben. Szent Kristóf vértanú, az utazók védőszentje, óvjon minden jóakaratú zarándokot!” – zárta gondolatait.

A búcsús szentmisét celebráló Hajlák Attila prédikációjában kifejtette, ahhoz, hogy ki-ki teljesíteni tudja személyes életútját, át kell adnia magát Istennek. A lelkész Szent Ágoston tanításából kiindulva mutatott rá arra, hogy azt a szeretet-tervet, amelyet mindenkinek el kell fogadnia, meg kell élnie, ki kell teljesítenie önmaga számára, csak akkor lehet véghezvinni, ha az életúton Istenre építünk.

A gyilkostói kápolna védelmezője, Szent Kristóf a közlekedők, az utazók védőszentje, így a búcsús szentmise befejezéseként – immár hagyományosan – sor került a járművek megáldására. Mind a Békás-szoros mind pedig Gyergyószentmiklós felől hosszú sorban haladtak el az áldást kiszolgáltató lelkészek előtt az autósok, motorbiciklisek.

A Szent Kristóf-kápolna rövid története

Az 1916-ban leégett kápolna helyére Kós Károly 1933-ban másikat tervezett, amelynek megépítése – anyagi nehézségek és a második világháború miatt – meghiúsult. A terveknek akkor nyoma veszett, így csupán a szerencsi Zemplén Múzeumban megőrzött képeslap alapján alkothattak fogalmat róla. A Kós Károly-i hagyományokat is követő tervet Anthony Gall magyar származású ausztráliai építész készítette, együttműködve a belső terveket, valamint a körfreskót készítő Stefanovits Péter és Elekes Károly képzőművészekkel. A kápolna alapkövét 1999. szeptember 26-án tették le. 2001. július 28-án szentelte fel Tamás József püspök Szent Kristóf vértanú tiszteletére.
 

Pethő Melánia, székelyhon.ro, 2011. július 24.

 


Jubileumi szentmise esőben

Az idei Gyilkostói Sokadalom kimagasló eseménye volt a tízéves – Szent Kristóf tiszteletére szentelt – kápolna járműáldással egybekötött jubileumi szentmiséje. A szemerkélő eső ellenére több száz közelebbről- távolabbról érkezett zarándok és gépjármű-tulajdonos hallgatta végig a gyergyószentmiklósi születésű Hajlák Attila tisztelendő atya celebrálta szentmisét.

Eső zavarta meg a jó hangulatúnak ígérkező Gyilkostói Sokadalmat az idén. A kézművesportékáikat kínáló árusok fázósan húzódtak sátraik alá, de beleesett az eső a főzőverseny résztvevőinek bográcsaiba is. Ennek ellenére változatlan érdeklődés övezte a Szent Kristóf-kápolna tizedik, jubileumi búcsúját, a Hajlák Attila idén felszentelt kispap celebrálta szentmisére az egyszerű zarándokok mellett több száz autós és motoros is érkezett, hogy járműveiket megáldják a mise végén. A szertartáson megemlékeztek a tíz évvel ezelőtt felszentelt kápolna építésének körülményeiről is, Ferenczi Attila költő, a Salamon Ernő Gimnázium tanára Hajdó István esperes szavait idézte beszédében, mondván: „Lármafát építeni viharban, vészben nagyon nehéz, de megéri, s nekünk, zord idők gyermekeinek újabb és újabb szentélyek kellenek, hogy Isten egét ostromoljuk, mert aki ezt teszi, annak bizalma van benne.” Ferenczi beszédéből egyébként kiderült, hogy az 1916-ban leégett kápolna helyére Kós Károly 1933-ban másikat tervezett, amelynek felépítése meghiúsult az anyagiak hiánya, illetve a második világháború miatt. A kápolna tervét végül a Kós Károly-i hagyományokat követő ausztráliai magyar származású műépítész, Anthony Gall készítette el Stefanovits Péter és Elekes Károly képzőművészek segítségével. A kápolna alapkövét 1999. szeptember 26-án tették le, majd 2001. július 28-án szentelte fel Szent Kristóf vértanú tiszteletére Tamás József üspök. A szentmisét követően az ünnepségen részt vevő papság megáldotta az eseményre érkezett járműveket, a sokadalom pedig kulturális műsorokkal folytatódott.

J. A., Hargita Népe, 2011. július 25.

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.