A hit erősítését szolgálja a deményházi gyerektábor
Negyedik alkalommal szerveztek deményházi hittantábort, ahol évente négy napon át közel száz gyerek tanul, játszik, szórakozik – és főleg hitében erősödik.
A zárónapon bemutatták a gyerekek, mit is tanultak a tábor idején
Az első gyerektábort 2008-ban tartották Fehérvári Lajos esztergomi és Rózsa Gáspár deményházi atyák kezdeményezésére. Ez olyan jól sikerült, hogy természetes volt: folytatni kell. Idén negyedik alkalommal telt meg Deményháza gyerekekkel, jókedvvel, szeretettel és magyarországi lelki vezetőkkel, akik közül nem egynek ez az első igazi Erdély-élménye. 2011 a család éve, ezért minden erről szólt az elmúlt napokban Deményházán.
Összekovácsolódnak a kis közösségek
Idén 98 gyerek vett részt a táborban: többnyire Deményházáról, Nyárádköszvényesről, Nyárádremetéről, Mikházáról és Ehedből érkeztek, de volt három magyarországi és egy kanadai is. A hat csoporttal 26 magyarországi fiatal foglalkozott, akik esztergomi főiskolások vagy gyakorló pedagógusok, vezetőjük az esztergomi papnevelő intézet sprituálisa, Mazgon Gábor atya, aki a zárónapon tartott szentmise keretében a családról prédikált: ne csak érezzük, hanem mondjuk is ki gyerekeink iránti érzelmeinket, és érezzük át azt, hogy a gyerek Isten ajándéka a családban. Rózsa Gáspár ayta köszönetet mondott az esztergomiaknak az évente nyújtott segítségért, és hogy összekovácsolják ezeket a kis közösségeket. Mazgon Gábor kitűnő munkát végzett itt az elmúlt évek alatt, de megtörténhet, hogy 2012-től már nem lesz a táborozók között – mondta el portálunknak Rózsa atya.
Bibliai történeteket is előadtak
Az utolsó napon a csoportok a szülők, nagyszülők, rokonok jelenlétében a kultúrotthonban bemutatták, hogy mit tanultak az elmúlt napokban: tomboló taps követte énekeiket, valamint a szentírásból vett történetek színpadi bemutatóját: József vagy a tékozló fiú történetét egyesek a bibliai valóság alapján, mások modern megközelítésben adták elő. Utána következett a gulyásvacsora, meglepetésjáték a szülőknek, rokonoknak, valamint esti tábortűz és a búcsúzkodás.
A szülők öröme is
„Szavakban nem tudjuk kifejezni, amit gyerekeink éreznek a tábor idején” – mondta portálunknak Raţiu Ilona szülő, aki nem győzi hangsúlyozni Rózsa Gáspár atya és Móga Anna tanítónő lelkiismeretes munkáját, amivel a gyerekeket megpróbálják úgy nevelni a hitben, hogy ne azt az utat kövessék, amelyen ma a fiatalok többsége jár. Ennek meg is van az eredménye: a gyerekek örömmel, minden külső hatás nélkül járnak templomba és hittanórákra. A szülők nagyon örülnek a tábori lehetőségnek, és bár minden költséget a magyarországiak fedeznek, az „itthoniak” is szívesen járulnak hozzá terményekkel és munkával a sikerhez. Mindennél többet ér az, ha látják gyerekeik örömét, izgalmát és igazi mély érzelmeit a búcsúzáskor.
Mire jó egy ilyen tábor?
„Elsősorban szeretnénk a gyerekeket a keresztény hitben megerősíteni olyan élmények útján, amelynek első üzenete: kereszténynek lenni jó. Szeretnénk a gyerekekkel megértetni, milyen fontos hogy társaikat szeressék, és szeretetük kicsi jótettekben is megmutatkozzon” – véli Mazgon Gábor atya. „Minden embernek egyik legnagyobb kincse a családja. Innen indul el az életünk, itt kapjuk ajándékba a gyermekkor minden örömét. A családot úgy alkotta meg Isten, hogy nélküle nem maradhat fenn a társadalom” – fogalmazta meg Rózsa Gáspár atya, aki a tábor kapcsán elmondta: itt minden a gyerekek lelki fejlődését, Isten kegyelmében való megmerítkezését, a keresztény nagykorúságra való felkészülést, értékrendszerük helyes kialakítását szolgálja.
Gligor Róbert László, székelyhon.ro, 2011. július 25.
Hittantábor negyedszer Deményházán
2008-ban keresett és megtalált bennünket ez a tábor. Fehérvári Lajos atya vezetésével eljött hozzánk pár esztergomi fiatal és nagy élményt hagytak szíveinkben. Azóta már harmadikszor érkeznek ugyanazok és más fiatalok Mazgon Gábor atya vezetésével és mindannyiszor a boldogság szigetét varázsolják Deményházára. A deményházi, ehedi, mikházi, köszvényesi és remetei gyermekek, számára, akik évről-évre közel százan vesznek részt a táborban.
Hittan tábor névvel fémjelezzük az évenként visszatérő napokat, idén július 14-20 között, mert itt minden (énektanulás, foglalkozás, játék, színdarabtanulás, sok beszélgetés, kis csoportos foglalkozás, a szentmisék, imák, szentgyónás, a szülőkkel való találkozás, a mindennapi kiértékelések …) gyermekeink lelki fejlődését, Isten kegyelmében való megmerítkezését, hitbéli tudásuk elmélyítését, a keresztény nagykorúságra való felkészülését, értékrendszerük helyes kialakítását jelenti. Ez elsősorban azért lehetséges, mert a hozzánk érkező csapat önzetlenül és a legnagyobb szeretettel vállalja azt a pár napot, amelyet itt gyermekeinkkel töltenek.. Kár, hogy ebben a községben éppen azok nem látják ennek az eseménynek a nagyságát, értékét, akik igazi támogatói kellene legyenek. Az élet minden területén: iskolában, családban, munkaidőben és szabadság alatt, tenni kell azért, amiért gyakran imádkozunk: Áldd meg Istenünk gyermekeinket, ifjúságunkat, a magyar jövő zálogát. Mi itt és most ezért dolgozunk.
A Család Éve apropóján az idei tábor témája a család volt. Minden embernek, akár tudja, akár nem tudja, egyik legnagyobb kincse a családja. Innen indul az életünk, itt kapjuk ajándékba a gyermekkor minden örömét, és innen indul el „nagybetűs” életünk. Édesapánk, édesanyánk, testvéreink részei az életünknek. A családot olyan fontosnak alkotta Isten, hogy nélküle nem maradhat fenn a társadalom, az emberiség.
Az Ő szeretetéből legtöbbet éppen a családban tapasztalunk, érezhetünk. Van kivétel természetesen, de ott azonnal észrevehető a sérültség, a disszonancia. Az idei tábor a család fontosságát akarta elmélyíteni a résztvevő gyerekekben és általuk természetesen szüleikben is. A Mindenható Isten a családok teremtője és oltalmazója áldja meg a tábor vezetőit, hogy általuk gyermekeink valamint szüleik tökéletesen megéljék a Szentcsalád igazi, boldog életét.
Hálát adok a Mindenható Istennek, hogy van ez a tábor. Imádkozom azért, hogy folytatása legyen. Hiszen a gyümölcsök egy részét nem azonnal takaríthatjuk be, hanem később. Kérem az Ő bőkezű áldását minden résztvevőre. Remélem, ettől a pár naptól, mindenki azt kapta, amit elvárt és szeretett volna, hogy ajándékaivá válhassunk egymásnak.
Rózsa Gáspár, plébános
- Loghează-te să postezi comentarii
