Márton Áron és a II. vatikáni zsinat

A Katolikus Akadémia ezévi első féléve záró előadását tartotta február 28-án Marton József, a kar dékánja a BBTE Római Katolikus dísztermében. Az előadó átfogó képet adott a korról,  az erdélyi egyházmegye s Márton Áron helyzetéről a II. vatikáni zsinat idején.

Míg a 20. század közepén Róma a zsinatnak adott helyett, addig a kommunista rezsim uralma alatt álló erdélyi katolikus egyházmegyéknek megpróbáltatások sorát kellett kiállniuk. A gyulafehérváritól elválasztották a temesvári, nagyváradi és szatmári egyházmegyéket, utóbbiaknak püspöke nem lehetett, espereseit az állami szervek igyekeztek beszervezni. A zsinatra például csak szigorú feltételekkel engedtek ki első körben négy klerikust. Francisc Augustin, Pakocs Károly, Hosszú János és Petru Pescar, akiknek az állami szervek engedélyt adtak a Rómába utazásra, mind a kommunista állam megbízását teljesítették, mondhatni Márton Áron ellen. A Szentszék több ízben küldött meghívót az akkor meghatározatlan időre palotafogságra „ítélt” Márton Áronnak, de ő ezt visszautasította, arra hivatkozott, hogy amíg papjai börtönben vannak, nem mehet Rómába. Ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy ha kiutazna, valószínűleg többé nem térhetne vissza.

A XXIII. János pápa által összehívott zsinatot a kommunista média gúnnyal, ellenségesen fogadta, a román ortodox egyház protestált ellene, fenyegetve érezte magát. A romániai külügyminisztérium presztízskérdésként kezelte a vatikáni eseményeken való részvételt. Az általa engedélyezett módon kiutazott küldöttek Márton Áront több alkalommal igyekeztek a vatikáni vezetés előtt rossz színben feltüntetni, sőt, a Szentszéknek feljelenteni az erdélyi főpapot, akit provokációval, szítással vádoltak. Marton József egyháztörténész professzor elmondta: az ellenzékként kiküldött Hosszú László „irányítás alatt” vallotta, hogy Romániában a vallási helyzet megfelelő, de Márton Áron semmi jót nem jelent, ezért nyugdíjazását kérte.Ám a Szentszék Márton Áron felé mutatott magatartása igazolja, hogy ott sem hittek el mindent: a nagy püspök később ötször mondott le, míg végül egészségére való tekintettel utódlási joggal bíró segédpüspököt kaphatott, a helytálló nagytekintélyű főpap mellett azonban a Vatikán mindvégig ott állt.

A román vallásügyosztály úgy tartotta, hogy a zsinat semmi jót nem hozhat, félrevezetésnek ítélték a buzdításokat, szerintük a Vatikán centralizál, spirituális hatást gyakorol és felsőbbséget követel társadalmi szinten is. A valódi zsinati tanítások gyakorlatba ültetésének akadályozása miatt a zsinati dokumentumok későn jutottak el Erdélybe, de Márton Áron a lehetőségekhez mérten igyekezett minél több tanítást életbe is ültetni. A Márton Áron által különösen kedvelt zsinati okmányok, a Lumen gentium és a Gaudium et spes a lelki megújulás egyetemes vágyát erősítették. 1968-ban új szabályzatok szerint folytatódott a papnevelés, amelyhez hozzátartozott az anyanyelven való tanítás, a liturgikus instrukciók változása, 1973-tól évente négyszer újra megtartják a papi korona gyűlést.

A kommunista román kormány 1965-től, Gheorghiu Gheorghe-Dej halálával és Ceaușescu megválasztásával 1967-ben álláspontot változtatott, mindez diszkrét dialógusban merült ki, ezt tanúsítja, hogy VI. Pál pápa Ceaușescut kihallgatáson fogadta. Márton Áront feloldották kényszerlakhely kötelezettsége alól. 

Az előadó összefoglalásként elmondta, mindent egybevetve a II. vatikáni zsinat az elzártság ellenére sem hagyta érintetlenül az egyházmegyét. Márton Áron mindvégig értékelte a zsinatot, imái, prédikációi által tudósította a híveket a rendeletekről, a zsinat embere volt.

A tartalmas est elején és végén a jelenlevők a leköszönő pápáért imádkoztak közösen.

A Katolikus Akadémia március 14-én indítja a második félév előadásait, a következő meghívott, Berecki Silvia SS, a II. vatikáni zsinat erdélyi recepciójáról tart előadást.

Miklós Ágnes

Fotó Bodó Márta
Vasárnap